A Meggyes korszak dohos pazarló rendszerét megingató, üde szél volt, Tétényi Éva civil kezdeményezése, egy rést nyitó fuvallat, az eltékozolt 20 év után. Minden adva volt, a fölényes győzelem, a civil összefogás, pártok támogatása, hitelesség, megfelelő végzettség, érettség és tapasztalat. Azt hittem, hogy egy új, s egyben korszakot nyitó szakasz kezdődik Esztergom történetében. Mámor volt, tiszta mámor, még ha a testület összetétele ezt nem is támasztotta alá. Nem tudtuk, kit választottunk csak hittünk benne és neki, azt gondoltuk, olyan mélyről indulunk ahonnan nincs más út csak fölfelé! A civilek Orwell lovaként keményen húzták az igát, mozgatójuk a hit volt, ami egyre inkább szeretetté alakult, hiszen nem történt más, mint megjelent a városszabadító, Jeanne d'Arc. Nagy dolgokra gondoltunk ezek közül talán a legnagyobb a nyugalom volt. Mindannyian tudtuk, hogy pénz nincs, a kassza üres, tenni kell a városért és nem elvenni belőle, hiszen úgy látszott nincs is miből elvenni. Lassan indultak a napok, nem születtek a kompromisszumok, viszont napról napra új falak épültek, s lassan, megérkeztünk az egykori Berlinbe.
Első falunk a testület és vezetőnk közé épült, a másodikat a civilek kapták, a harmadikat maga a város, de ez nehezen észrevehető volt. Feliratok sokasága borította, "védjük meg a városunkat", "Esztergom az Esztergomiaké", "mindenki Esztergomi", az egész valami göbbelsi. A emberek keveset tudjanak a városról, de amit tudnak, az lelkesítse őket a városvezető feltétlen szeretetében! Kaptunk, hideget-meleget és ebből eleget, megtudtuk, hogy vezetőnk közben jelképpé kíván alakulni, az orbáni politikával való szembenállás jelképévé. Ehhez azonban hiányzott a teljesítmény! Az utolsó fölösleges nagy húzás, maga volt a népszavazás, pénz nem számít had szóljon, csak nyugalom ne maradjon! A győzelmi jelentések sora helyett megérkezett a városi közvilágítási szünet, a buszközlekedés beszüntetése, a város takarítás lecsendesítése, az utak folyamatos szétesése, a városüzemelés nevetséges működtetése. Senki nem fogott össze senkivel, csak a pillanatnyi zsaroló potenciálját növelte, dőlt be a veszteség minden honnan, és a boltok is becsuktak sorra. Csatorna szag jön, egy közgyűlés orrfacsaró bűze, elfordít minden jóérzésű embert attól, hogy csatlakozzon ehhez a közösséghez. Ketté vált a város és a testület. A polgármester és a képviselők légüres térben mozognak, egy közös van bennük, az, hogy egyiküknek sincs semmije. Elbeszélnek egymás mellett, monológot mond mindegyik rendre, majd szavaznak, mert ez az ülés rendje. Az egész vezetés tehetetlen! Kire, mire, majdnem mindegy, csak azt kell eltalálni, hogy a másik ne menjen semmire. Nevetséges melodráma, csak nem játszódik a színházban, hús-vér emberek vannak a végén, kiknek nem egyszerű a megélhetés. A városunk, kibírt már sok mindent, csak a benne lakóknak nem mindegy, nekik rövid az életük és az sem mindegy mi történik velük.
Lassan de helyet kapott a cinizmus is, vezetőnk annyira független lett, hogy fel sem ismeri mi a helyzet, nem tudja mi a morál, hol van Európa, neonácikat enged be a volt zsinagógába, észre sem veszi, mihez járul hozzá, csak a fejét csóválja kicsit furcsán. Mi lett ebből a nőből? Vagy nem is lett semmi, csak a kabinetfőnök félre vitte, s neki magától nem jut eszébe, mi a XXI. századi felvilágosult ember kötelessége.
Változás kell, nem csak a testületben, el kell mennie velük együtt a polgármesternek, a frakcióról döntött a vezetésük, Tétényi Éváról pedig majd dönt a népünk!
Harvay Péter - Civilhetes főszerkesztő
http://civilhetes.hu/Tetenyi-Eva-es-Esztergom-az-alomnak-vege
