HTML

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Friss topikok

Tisztázni szeretném, ha bárki, bármiben, valakire ráismerne, az nagyot téved, hiszen a városunkban, ilyen kegyenc, nem volt és nincsen!

Illusztráció

Van egy város a Duna partján, hol a kegyenc kikenve, kifenve járkál, s kopogtat a stúdiók csendes ajtaján, eltartójának időt kíván. Sok az érdekes tulajdonsága, szakemberek mondják csak monománnak , sosem robotolt irodában, inkább szív egy nagyot és átmegy a Trafójába. Mindjárt mond is néhány baromságot, hogy sugározza a bátorságot, hogyan függ össze a szex, a hatalommal, hogyan lehet levezetni a felgyűlt feszültséget, meg ki is az igazán félművelt a városban, na meg igazán bunkó horda a testület, akiben annyi sincsen, mint a zsebiben. Rendes ember, nem monomán, lehet kissé patológiás, de mind ezt elnyomja az a tény, hogy nagyon grafomán szegény. Mindenkinek beír egyet, s nem érdekli a felelet sem, nem fél senkitől és semmitől, marcona harcos módjára nyomul elől, s húzza az aráját a semmibe. De, mint minden hősnek, neki is van gyenge pontja, mert össze rándul a gyomra a Strigoniumra, pedig nem tartozik senkinek, nem kellene félni neki sem. Celebet csinált a kegyencünk, nincs már városi polgármesterünk, övé lett a nagyvilág, s viszi minden fele lepusztult városunk szavát. Győzike Show lett a városból, mert nincs itt szó politikáról, csak a jobbikos blokkot teszi a főnöke alá, s Ő szabadon sétálhat fel s alá. Nem dönt a főnöke, hanem kegyencünkbe bújik bele, hiszen Ő a grafomán, megírja majd, mit tudjon a világ! A kegyenceknek íve van, már amin ők haladnak, ahogy a költő, Lászlóffy Csaba írja:

(A halál inge)

Ke­gyenc, ki vár? Ki ő!... Csak csábító csend
a Va­das-park­ban.
 (Patát, hord le­het.)
Késő ke­res­ni óvhe­lyet vagy óment;
di­vat el­len mi segíthet­ne meg?
Mondd ki nyíltan, már úgyis meg­esett:

defloráció! Bi­zarr szó, ahogy cseng,
már nem tépnek a lángok va­la­hol bent,
mint a kielégítet­le­ne­ket.
S nem várod na­i­van, hogy az egek
Ura magához ka­rol­jon fent.

De most már tu­dod, hogy a le­he­tet­lent
kísértet­ted. Míg ma­gad­ra ve­szed
utolsó in­ged, tes­tedből min­den szent
or­gaz­mus­sal egy ki­csit ke­ve­sebb 
ma­rad. Ke­gyenc volnál?...
 (Csak csábító csend.)

Csapó!

 

http://civilhetes.hu/az-esztergomi-kegyenc

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://civilhetes.blog.hu/api/trackback/id/tr355831015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.