Valahogy ez jutott eszembe akkor, amikor Orbán beszédét hallgattam. Mielőtt bárki arra gondolna, hogy Orbánt a hülyék közé sorolnám, szeretném tisztázni, hogy a legnagyobb dühömben sem jut eszembe, hiszen ő valóban az újkori magyar történelem egyik, de talán az egyetlen igazi politikai tehetsége. Az már más kérdés, hogy ezt a tehetségét mire használja, és kinek lesz belőle haszna.

Orbán beszédében előjött nem kimondottan azzal a Kádárhoz kötött gondolattal, hogy aki nincs, ellenünk az velünk van, ez az ő fogalmai szerint azt jelenti, hogy megtűri.

Zseniálisan felépített volt a beszéde, olyan egyszerű és érthető volt, hogy a megértéséhez két osztály is elegendő. Orbán nem kockáztat, amit közölni akar, azt tőmondatokban teszi, nem bonyolítja, nem cifrázza, csak esetenként némi humorral megszólítással, kiszólással megfűszerezi.

Orbán, ha ígér, akkor látszólag nagyot ígér, most a lakáshoz jutást ígérte és alá is támasztotta egy áfa csökkentéssel, ezzel az egész témát hitelessé és hihetővé tette. Dübörgött is a taps.

Senki nem gondolt a kijelentés mögé, hogy kinek is lesz ez jó, csak és kizárólag a „legfelső” középosztálytól felfele, a többi meg alulról nézi ezt. A propaganda meg megy előre!

Ígértük, megtettük, teljesítettük, mert mi a cselekvés kormánya vagyunk!

Az senkit sem zavart a kongresszuson, hogy a propagandánál csak a szegénység dübörög jobban az országban, nem voltak válaszok erre az egész társadalmat fenyegető problémára!

Az "igazsághazugság" olyan egyvelegét mutatta be csúsztatással fűszerezve, hogy Nagy István őrnagy, a kiskőrösi laktanya egykori politikai tisztje is csak tanulhatna belőle, pedig ebben a témában ő sem volt felkészületlen.

A dübörgő kongresszus közepette egy szó nem hangzott el arról, hogy egy hónap alatt több orvos és ápoló hagyja el az országot, mint ahány küldött a teremben volt.

Orbán lassan agyhalottá teszi a „zembereket”, függetlenül attól, hogy mi a végzettségük, hiszen a folyamatos agymosás már viszi a sejtjeiket is.

Büki Ervin