Gyermekkoromban sokat hallottam Esztergomról, hiszen a család ezer szállal kötődött a városhoz. Nyergesi nagyapám Zündapp motorjával oda járt cipő kellékeket vásárolni nagyker áron, a piszkei pedig rendszeresen a tavaszi vetőmagot. A város, amolyan kiskörnyéki főváros volt, forgalmas üzleteivel, iskoláival, fürdőjével, na meg a híres éttermeivel. A családban a kórház Esztergomot jelentette az iskola pedig Kenyérmezőt, vagy a közgazdaságit, ahol Ancsel Éva is tanította a gyerekeket, aki a magyar filozófia tudomány megkerülhetetlen szereplője lett.
Keresztanyámtól hallottam egyik gondolatát, amire máig is emlékszem,” Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.”
Szeretném ha Esztergom ugyan abban a fényben izzana a gondolkodás és oktatás területén mint a az iskola bezárások, összevonások előtt ragyogott, remélem egyszer lesz a városnak olyan vezetője, aki arra is gondol, hogy legalább egy gondolat maradjon utána és néhány a közt szolgáló létesítmény.
