2010 októbere óta Tétényi Éva független polgármester áll Esztergom élén. Immár négy éve akadályozza a Fideszes többség a polgármester munkáját, egyben a város működését is. Négy év alatt leállt a tömegközlekedés, gyakran nincs közvilágítás, az utak, közterületek állapota siralmas. A városba érkező turisták elképedve szembesülnek a fájó valósággal, egy egykori gyönyörű város agóniájával. Ebben pedig nem csak a Fidesznek vannak „múlhatatlan érdemei” (bár kétségtelenül leginkább nekik), hanem a polgármesternek is, aki beleállt ezekbe a harcokba, sőt az országos politika felé kacsingat. A következő oldalakon nem elsősorban Esztergom 4 évének történetét kívánom megírni, hanem viszonylag kronologikus sorrendben, egy-egy jellemző esetet kiemelve bemutatni a város politikai közegét, benne a főszerepet játszó Tétényi Évával. Ám mielőtt a helyzet részletezésébe belemennénk, vizsgáljuk meg, mi volt 2010 előtt. Nézzük meg Esztergom „mini politikatörténetét”.

Előzmények

Esztergom, mint egyházi központ, a „magyar Sion” a II. világháború után mellőzött város lett. 1952-ben a megyei tanács átköltöztette székhelyét Tatabányára, ezzel megszűnt Esztergom megyeszékhelynek lenni. Megkezdődött az iparosítás is, melynek révén a város profilját is némileg átrajzolták. Azért fontos minimum ennyit megemlíteni Esztergom közelmúltjából, mert ennek révén érthetőbbek a rendszerváltás utáni politikai események.

Az 1990-es önkormányzati választásokon a 27 fős képviselőtestületből 14-et (!) a KDNP adta, az MSZP pedig egyetlen egyet sem. Polgármesternek a testület (hiszen csak majd 1994-től létezik a közvetlen polgármester választás) a független dr. Könözsy Lászlót választotta.
1994-ben, amikor országos szinten az MSZP-SZDSZ elsöprő győzelmet aratott, helyi szinten a siker mérsékeltebb volt. A 23-fős testületben jobboldali többség jött létre (6 MSZP-SZDSZ, a többiek KDNP-MDF-FGKP és egyéb egyesületek és függetlenek). A polgármester továbbra is dr. Könözsy László maradt.

1998-ban a 24 fős testületben az MSZP-SZDSZ 5 fővel volt jelen, a jobboldali pártok 7-el, a többiek egyesületi és független színekben jutottak be. A polgármester újra Könözsy, ám rendkívül alacsony részvétellel (17,58 %) és szintén alacsony támogatottsággal (8,24 %). 1999. novemberében Könözsy le is mondott, a várost ideiglenesen alpolgármestere, Meggyes Tamás vezette, akit 2000-ben időközi választáson polgármesterré választottak.

Ezen adatok fényében azt mondhatjuk, hogy Esztergom inkább jobboldali profilú város.

Bár az országgyűlési választások eredményei árnyalják ezt a képet (de az is tény, hogy ebben az esetben nem csak Esztergom van a képben), hiszen az egykori 5. számú egyéni választókerületben 6 alkalomból háromszor MSZP-s, egyszer SZDSZ-es és kétszer FIDESZ-es jelölt győzött.

A Meggyes-korszak hagyatéka

Röviden mindenképpen szólni kell Meggyes Tamás polgármesterségének 11 évéről is, hiszen ez a „hagyaték” vezetett 2010-es csúfos bukásához. Kalandos politikai életút állt mögötte, hiszen bár 1990 óta tagja a helyi képviselőtestületnek (bár csak 1994-ig, majd 1998-tól újra) zavaros üzleti ügyeiről már akkoriban lehetett hallani. Ám politikai akcióival is felhívta magára a figyelmet, ugyanis  1998-ban szimbolikusan hajléktalanként jelentkezett be szavazni, mert az akkori városnak nem kívánt adófizető polgára lenni. Ehhez képest ugyanazon évben a helyhatósági választásokat követően alpolgármester lett, azaz tagja lett a korábban még kárhoztatott városvezetésnek. Igazán elvszerű politizálás.

Ahogy fentebb említettem, 1999-ben Könözsy lemondásával polgármester lett, előbb ideiglenesen, majd 2000-től megválasztották, 2010-ig folyamatosan. Kezdetben népszerűségnek örvendett, több látványos beruházás is a nevéhez kötődött. Első sikere a Mária Valéria Híd újjáépítése volt. Bár ebben konkrétan Meggyesnek meglehetősen kis szerepe volt, mégis a helyiek az ő nevéhez kötötték az eseményt (2001-ben került átadásra). Tulajdonképpen ugyanez játszódott le nagyban is, hiszen az első Orbán-kormány saját sikereként hirdette a hídfelújítást, holott a beruházásról egyfelől már a Horn-kormány idején döntöttek, másrészt főként az EU és csak kis részben a magyar és a szlovák kormány állta a költségeket.

Szintén Meggyes sikereiként említhetőek a színes kulturális események és Esztergom turisztikai központként való működésének továbbvitele. Megépült az élményfürdő, ami bár már a kezdetekkor is problémás volt (nem volt elég meleg a bevezetett víz, ezért folyamatosan fűteni kellett, illetve a Párkányban működő hasonló létesítmény, amely bár kevésbé modern, ám olcsóbb népszerűbb volt és nem igazán látogatták az esztergomi fürdőt), de rövidtávon eredményként könyvelték el a helyiek. Hasonló történet a Szent Miklós Alap. Az alapba az önkormányzat a 2005. január elseje óta minden, Esztergomban született gyermeknek letétbe helyezett félmillió forintot, amelyet húsz éven át évi ötvenezer forinttal növel meg. A kedvezményezett fiatal mintegy hárommillió forintot vehetett volna fel 21 éves korában, amelyet otthonteremtésre és felsőfokú tanulmányokra használhatna fel. Önmagában méltányolandó és népszerű kezdeményezés volt ez. Ám mint később kiderült az önkormányzat az alapban lévő pénzt felhasználta a működési gondok enyhítésére.

A botrányokból pedig egyre több lett. Csak röviden a legfontosabbak: az ártérre épített mélygarázs, a nagyhírű Szent István Gimnázium átköltöztetése, majd szétverése, a főtér rendkívül drága átépítése, amely ezután megszűnt közösségi területnek lenni, az egész városban megjelenő fizetős parkolók, a forgalmi rend megváltoztatása és nem utolsósorban a polgármester magánéleti zűrjei kezdve a feleségének bántalmazásától egészen korábbi drog ügyeiig. Nem is beszélve az egyre agresszívebb és vállalhatatlanabb stílusáról, amiről a képviselőtestületi üléseken rendszerint számot adott.
 A 2010-es országgyűlési választásokon ismét a Komárom-Esztergom megyei 5. számú egyéni választókerületben indult, amit ezúttal megnyert (2006-ban listáról jut be). Kissé ellentmondásosnak hat, hogy vajon miért nyert egyéniben (55,68%) ennyi botrány után. Valószínűleg ez a siker összefüggésben van a Fidesz-KDNP elsöprő országos győzelmével, és ezt a hullámot Meggyes sikeresen „megülte”.

Ám látni fogjuk, hogy az őszi önkormányzati választásokon, ahol már a helyi ügyek dominálnak a politikai életben, lényegesen eltérő kép rajzolódott ki.

Tétényi Éva feltűnése

A 2010-es őszi önkormányzati választásokhoz közeledve egy új (bár nem teljesen ismeretlen) név tűnt fel Meggyes Tamás kihívójaként. Tétényi Éva. Korábban a Magyar Építész Kamara főtitkára, Győr-Moson-Sopron megye főépítésze, Budapest VI. kerület főépítésze. Utóbbi minőségében részt vett az Andrássy út és történelmi környezete UNESCO pályázatának elkészítésében, a folyamat koordinálásában 2000. okt. 13. - 2002. június 27. között.

Kezdetektől hangsúlyozta, hogy pártoktól független civil jelölt. Az LMP, a Jobbik, az MSZP, az MDF, az SZDSZ és néhány helyi civil szervezet támogatásáról biztosította Tétényit (pontosabban nem állítottak ellenjelöltet).

Az október 3-án lezajlott választás több szempontból is meglepő eredményt hozott. Egyfelől Tétényi Évát elsöprő többséggel választották polgármesternek (64,36 %), másfelől azonban a képviselő testületben a Fidesz-KDNP került többségbe (a 14 főből 10 képviselő). Ez az ellentmondásos helyzet alapvetően meghatározta a polgármester mozgásterét, következményeit azóta is tapasztalhatjuk.

Ű
Tétényi Éva megválasztása estéjén

Bartus Tamás

http://civilhetes.hu/Esztergom-negy-eve-Tetenyi-Eva-polgarmestersegenek-tukreben