Mivel Magyarországon élek, tehát itthon, és egyre régebben nem vagyok itthon, otthon, egyáltalán nem zavarnak azok a mondatok, amelyek a szerintem már régóta méltatlan vezetőinket, így vagy úgy bírálják.

A szavakon nem lovagolnék, mert itt Kelet-Közép-Európában a szavaknak más jelentése van. Még mielőtt bárki lezsidózna vagy idegenszívűnek titulálna, jelzem, hogy egyik sem vagyok, csak egy állampolgár, akit nap, mint nap, megpróbálnak átverni, a nevében beszélni, kinyilatkoztatni, a sor hosszan folytathatnám.

Az viszont számomra egyértelmű, hogy a mai vezetés olyan cinizmussal használja a hatalom minden válfaját és ezen belül az alfajokat is, hogy bőven belefér a neofasizmus. Hitler és Sztálin beszélt a nép és a birodalom nevében úgy, mint Orbán.

 A második világháborús emlékmű felállításáig azt hittem itt játék folyik, de a játékosoknak tiszta a feje. Az átadás után már kijózanodtam és azt mondom, McCain keveset mondott, vagdalkozott, érintette a lényeget, de nem fedte fel azt a valóságos helyzetet, hogy egy ország négy év alatt kiszolgáltatottá és szolgává vált. Úgy zuhantunk vissza a Horthy korszak szociológiai helyzetébe új cselédség és zsellérség jött létre, hogy a társadalom progresszív elemeiből semmit sem hagytak életben.

Totális a kiszolgáltatottság és a kis goebbelsi Habony Árpád férfit üthet, asszonyt rúghat, egy felfüggesztett börtönnel simán elhúzhat dolgozni a miniszterelnök mellé. Ha ez a világ nem lenne fasisztoid, akkor neki a közéletből el kellene takarodni, szemét lesütve járni az utcán, nem pedig fényképet küldeni az USA-ból. Csűrik-csavarják, a történeteket hazudnak az embereknek, kis csoportok gazdagodását szolgálva, tönkre tesznek országrészeket, a semmibe kergetik az embereket. Presztízs beruházások, a társadalom számára érthetetlen, céltalan pénzköltés, ezekről nem beszélt McCain. A zemberek csodára várnak, ki csak némi pénzre, ki meg felszabadítóra, mi lett belőlünk, hova értünk, értelmes választ adni nem tudunk. Oda lett 25 év reménye olyan lett az egész, mint jég után a szőlő, reménytelen.

Nem tudok belenyugodni, nem tudom elfogadni, én, aki soha nem vett részt tüntetésen, ezen túl elmegyek mindegyikre, ezzel is könnyítve lelkemen, megbocsájtandó az elmaradt cselekedeteimet.

Remélem bukni fognak, de piszkuk, szennyük, befertőzött agyaik évszázadok alatt gyógyulnak, Ó ISTENEM adj egy esélyt az ateistának, hogy még egyszer élhessen egy valódi demokráciában. Sosem gondoltam, hogy ebben az országban Horn egyenlő lesz a demokráciával, nem szerettem azokban az időkben, de sajnos Ő tett érte a legtöbbet.