Nyűgösnek tűnt…
Kedvetlennek és morcosnak. Mint mindig…
Kirángatják a téli hajlékából és mondania kell valamit, amikor azt legszívesebben azt tenné, ami szívéhez, jelleméhez legközelebb állna. Hallgatna. Mély hallgatásba burkolózna távol az emberektől.
De most meg kellett szólalnia, mert azt elvárták tőle azok, akiknek köszönhette lakályos kuckóját. Gondtalan, sírig tartó életét. Mondani valamit, ami még véletlenül sem bír jelentőséggel.
Egyértelműen sosem szokott fogalmazni, de tudta, mindegy mit mond, úgyis mindenki saját szájíze szerint értelmezi szavait.
Megszólalt.
Komoran és eltökélten. Mosolytalanul.
Összeszorított fogakkal.

A lényeget egyvalaki ragadta meg.
Harsányan, nem törődve a helyszínen lévő stábok megbotránkozó pillantásaival.

„Szánalmas baromság. Ezer ember fagyoskodik itt… Tiszta hülyeségből. Minek ez a felhajtás? Álszentek vagytok mindannyian. Megmondom nektek, milyen lesz a tél. Hideg lesz. Kurva nagy. Baromi szürke lesz. Soha nem múló. Életfogytig tartó…”

Mondta reményét vesztetten  a Bill Murray alakította szőrösszívű időjós a Groundhog Day című filmklasszikus emlékezetes jelenetében, miután kiragadták vackából a téli álmából felvert nyűgös és nem túl kommunikatív mormotát.
Ezt mondta, amikor rádöbbent arra, hogy egy átok miatt sosem fogja elhagyni a ködös és unalmas vidéki kisvárost, Punxsutawney-t és egész hátralévő életében, minden egyes nap ugyanazt a megfejthetetlen és értelmetlen motyogást fogja hallgatni egész életében.
S ezt a motyogást egészen máshogy fogja értelmezni ő és azok, akik egészen mást akarnak kihallani belőle.

A film természetesen happy end-del zárult. Bill Murray időjósként, sok-sok jelképes és valóságos pofon után rádöbbent emberi gyarlóságára és megváltozott. Megtalálta élete szerelmét és boldogan éltek amíg meg nem haltak.
S elhagyhatta a ködös, unalmas és értehetetlen motyogásba fúló kisvárost.
A filmek már csak ilyenek...

Ja, hogy mit mondott Áder János? Az tök érdektelen. Mint mindig…

Áder most visszahúzódik vackába.
Ugyanazzal a morcos arckifejezéssel, amellyel kiráncigálták onnan.
Ő nem tudja, hogy egy filmnek, miként kell végződnie.
Igazából nem is érdekli.
Ahogy gazdáit sem.

A mesebéli időjós elhagyhatta a szürreális és nyomasztó kisvárost.
Punxsutawney lakói azonban nem ilyen szerencsések. Ők itt ragadtak mindörökre.
Számukra a tél továbbra is hosszú lesz és hideg.

Baromi szürke. Soha nem múló…