Nem az a lényeg, hogy bukik-e Tóbiás, hanem, hogy megmarad-e az MSZP!

Mesterházy kiszorította az öregek jelentős részét az MSZP közvetlen vezetéséből, de ezzel együtt két problémát állított elő. Az egyik, hogy az öregekkel kiment a pártból a társadalomismeret és a politika ”tudása”, a másik, hogy itt maradt az általuk gyakorolt puccs-kultúra minden szennye, a bizalom teljes hiánya.

Képtelenek a legkisebb ideig megbízni egymásban, őszinte mondatokat mondani és bátran kiállni. Ez már olyan szintre emelkedett, hogy képtelenek a másikat meghallgatni, mert már remegnek attól, hogy a hallottakat nem ők tudják másnak elmondani. Tóbiás háta a beledöfött kések tömegétől jobban hasonlít egy kenderfésűre, mint egy öltönyös ember alakjára.

Vajon mikor esik le ennek a megmaradt - nevezzük társaságnak -, hogy a politikának két sarkalatos pontja van, az egyik a bizalom, a másik az árulás és ezek még akkor is jól megférnek egymással, ha igazából antagonisták! 

Bizalom a célok érdekében, bizalom egy jobb ország építésében, bizalom a vezetői képességekben, bizalom önmagukban, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat.

Az árulás az már egy sokkal bonyolultabb dolog a politikában. Azt elárulni, hogy a Tóbiás, a Mesterházy, vagy a Botka buta, az nem árulás, hanem szarkeverés. A mindenkori első azonnali elárulása nem árulás, hanem a teljesítmény hiányának leplezése. Az elnökségen történtek kivitele nem több, mint ócska önámítás! Az árulás, az nagy dolgok elérése érdekében belül szokott történni, lásd Horn Gyula valamikori buktatása, Medgyessy menesztése Gyurcsány hatalomba jutásáért, hát ez volt a kiszorított öregek árulási szintje és technikája! Lendvai, Kovács, Hiller, Gyurcsány művészei voltak ennek, de sosem tették az ellenségeink felé. A mostaniak egyszerű buta locsogók, akik némi egyéni előny érdekében képesek a pártot is eladni. Legyen ez beosztás, pénz, vagy csak egyszerűen média.

Lukács, Újhelyi és generációja, kellő felkészültség hiányában csak az árulás primitív voltát látta, nem értette meg, hogy egy szofisztikált rendszer működésének mások az alapjai, mint a bizalmatlanság, a szarkeverés és egymás regulázása.

Addig az MSZP nem tudja rendbe tenni a háza táját, amíg nem képes alapjaitól felépíteni a bizalmat és innen elindulva a társadalmi hitelesítésen keresztül megújulva, beszállni a siker reményében, a választókért való harcba. Hosszú az út és nehéz. Eközben a legnagyobb veszélyt önmaga a párt jelenti a saját jövőjére.

Nem kell megújulni! Nem hiszem, hogy a „baloldali értékrend tartalomszolgáltatása” lesz a fő vonal, hanem egyszerűen meg kell ismerni a választókat és az ország problémáit. Sokat segít, hogy el kellett hagyni a Jókai utcát, mert ez az első lépések egyike lehet a megismerés és a siker felé.