Az utóbbi hónapokban szinte hatványozódott a menekültek száma hazánkban, akik a zöldhatáron átjutva, Budapesten keresztül szeretnének nyugatra menekülni a kilátástalanság elől.
Ma már hétköznapi látványt nyújtanak a Keleti, vagy épp a Nyugati pályaudvarról sorokban induló, menekültekkel telezsúfolt rendőrségi kisbuszok.
Tavaly év végén lényegében zavartalanul jutottak át sok ezren hazánk területén, több mint egy hónapon keresztül, sikeresen felszállva a fővárosból induló, reményeik szerint az „új világba” tartó vonatszerelvényekre.
A rendőrség és a menekültek közötti küzdelem elkeseredettsége mostanra inkább rutinná változott. A rendőrök többsége sem éppen szívesen végezte a feladatot, hiszen sokszor kisgyerekes családokat kellett megfosztaniuk annak reményétől, hogy ezúttal végre sikerül eljutniuk a hőn áhított Münchenbe, vagy máskor épp Ausztria valamely városába. Aztán beletörődtek a munkába.
A menekülni vágyók azonban egyáltalán nem hajlandóak a beletörődésre.
Nemrégiben előfordult olyan is, hogy bár a rendőrség ma már az illegálisan nálunk tartózkodók közül a legtöbbeket sikerrel megállítja, egyszerre hatvan menekültet szállítottak le egy vonatszerelvényről az utolsó pillanatban.
Sokan buszokkal, illegális, de gyakran még hivatalos taxijáratokkal is megpróbálkoznak. A taxisok is egyre jobban figyelnek, hiszen egy sofőrnek néhány hete csupán nagy nehezen sikerült bebizonyítania a hatóságoknak, hogy nem embercsempész, hiszen fogalma sem volt arról, hogy Budapest-Sopron fuvarjának lényege egy menekülési kísérlet.
Sokan betegen, kimerülten, de emberfeletti erővel rohannak nyugat felé. Nehezen összekuporgatott pénzük épp arra elegendő, hogy valamiképpen eljussanak úti céljukig, ha azonban visszafordítják őket, kezdhetik elölről az egészet. És bizony elölről kezdik.
Már hivatalosan elismert halottja is van a szélmalomharcnak. Egy kétéves koszovói kislány tüdőgyulladásban vesztette életét menekülés közben.
A rendőrök és a határőrök szerint sokakat magas lázzal és a végkimerültség határán sikerül csak elfogni.
Az emberek közül sokan már harmadik, negyedik alkalommal indulnak útra ismét, hátha ezúttal sikerül majd.
Talán fogalmunk sem lehet a híradások alapján, hogy milyen ma, a 21. században, 2015-ben, Koszovóban állampolgárnak lenni...
(Fotó: origo.hu)
