Most nem azt az Orbán Viktort láttuk Strasbourgban, aki 2011. januárjában volt ugyanott.
Most nem a sarokba szorított, megilletődött, sértődött, dacos, görcsösen védekező Orbán állt az EP előtt. Most egy fölényes, magabiztos, laza, higgadt, pökhendi, lekezelő, kioktató, gúnyolódó, pikírt, a korlátlan politikai hatalma biztos tudatában nyilatkozó Orbánt láttunk.
A két alkalom közt csupán négy év telt el. E négy év alatt Orbán helyzete alapvetően egy szempontból változott meg. (Ha figyelmen kívül hagyjuk a -vizsgált oldalról indifferenspillanatnyi belpolitikai népszerűségvesztést.) Orbán Viktor időközben milliárdos lett...
Orbán az őt most csipkedő EP-képviselők 99%-át kilóra meg tudná venni... Orbán akkora vagyonra tett szert az elmúlt négy-öt évben, amelyet az Európa boldogabbik felén élő képviselők legvadabb rémálmaikban sem feltételeznének. Ne legyenek kétségeink, Orbán vagyongyarapodása ebben az időszakban ugyanolyan exponenciális volt, mint Mészáros Lőrincé, Tiborcz Istváné, Garancsié, Simicskáé, Rogáné, meg a többi haramiáé. Orbánnak annyi pénze van, amennyit nem csak az EP-képviselők, hanem mi sem tudunk elképzelni. Ha - egy csoda folytán- magunk előtt látnánk a számot, ötször újraszámolnánk a nullákat. Orbán kőgazdag. Elképzelhetetlenül gazdag...
Orbán gazdagságát ugyanazok az árulkodó jelek fémjelzik, amelyeket Csányi, Hernádi, Rogán, meg a többiek arcáról is minden alkalommal leolvashatók. Ők már nem nevetnek, hanem nyerítenek. Féktelenül. Fölényesen. Korlátlan hatalmuk tökéletes tudatában.
Orbán tudja, hogy ezeket a milliárdokat soha, senki nem fogja tőle visszavenni (igaza van), senki nem fogja őt felelősségre vonni (ebben is igaza van) és meg fogja úszni (ebben főleg igaza van). Ő is megússza, Tiborcz is, Mészáros is, Rogán is, Garancsi is, meg a többiek is. Ebben az országban mindig, mindenki megúsz mindent. Ők is tudják, mi is tudjuk. (Ha nem, akkor jobb, ha elkezdjük szoktatni magunkat a gondolathoz.) A gagyi tüntetések, a szájtépésaz online-felületeken, vagy bárhol máshol, soha nem fogja őket munkatáborba juttatni. (Sem lámpavasra.) Birkaország ennyit érdemel...
(Közben nézem az ATV-n, az Egyenes beszédben az ügyeletes szoci vízgereblyézőt, aki arról papol átszellemülten, hogy "Orbán kettős beszédének akár belpolitikai következményei is lehetnek..." és nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Én is ilyen ellenzéket szeretnék...)
Orbán laza, nyugodt, kisimult, fölényes. A milliárdosok aurája veszi körül. Ő már nyert...
Az egyetlen közös pont a két alkalom közt a "hazabeszélés" volt. Orbán az EP előtt nem az EP-nek beszél. Sem most, sem máskor. Mindig a szavazóbázisának, ill. a szavazóbázisából ideiglenesen(?) kiábrándultaknak (vagy a bizonytalanoknak) beszél. Ő leszarja az EP-t. Vastagon leszarja az Európai Uniót, az összes hivatalával, intézményével, képviselőjével és tagállamával együtt. Tyúkketrecestül, uborkagörbületestül. Őt az Európai Unió csupán egy szempontból hozza lázba. Az onnan érkező -magánvagyonokba azonmód átkonvertálhatópénz szempontjából. (A másodlagos szempont a hatalom, de alapvetően az is az elsőnek van alárendelve.) A többi csak sallang. Formaság. Szükséges rossz. Orbán már csak röhög ezeken. Röhög az Unión. No meg röhög rajtunk. Megteheti... Megérdemeljük...
Lámpa Vas
