Sosem volt erősségünk a drogpolitika. A társadalmi színtéren rengeteg fórumon működő diskurzus eredményei nem jutnak el a Parlamentbe, s a droghasználók boszorkányüldözése hol intenzívebben, hol valamivel enyhébb módon, de egyeduralkodó. Lélektan kontra kormány.
Hazánkban nagyon komoly problémát jelent annak ténye, hogy a droghasználók még egy igen elavult, bár reprezentatív, 2006-ban publikált felmérés alapján is legalább 15 ezren vannak. Azzal kapcsolatban, hogy hányan használnak Magyarországon rendszeresen marihuánát, még megközelítőleges számokat is felesleges volna megjelölni. Az alkoholisták pedig lényegében elborítják hazánkat. Van baj.
A probléma ott kezdődik, hogy a kormány elgondolása szerint a droghasználókat súlyos büntetésekkel lehet csak arra ösztönözni, hogy hagyjanak fel az önpusztítással, s lássuk be, ez a módszer igencsak középkori, s ami ennél is lényegesebb, hogy egyáltalán nem működik.
A droghasználat egy modern, társadalmi "betegség" kivetülése, amit semmiképpen sem volna szabad felületi szinten kezelni, pedig a kormány hozzáállása sokkal inkább emlékeztethet a fejét a homokba dugó struccra, mintsem egy a problémákkal megküzdeni képes szakértő gárda egységes harcára egy valóban veszélyes ellenséggel.
Azt kellene megérteni, hogy nem a drogos az ellenség, hanem a drog, így sokkal inkább a terjesztés megfékezésére kellene fordítani a figyelmet, illetőleg a hatékony prevenció kidolgozására, mintsem a droghasználók minél súlyosabb büntetésmódjainak meghatározására.
A legutóbbi, 2013-as drogtörvény alapja is egy igazán csökött, elhibázott és félreértelmezett pedagógia, mely kimondja, hogy csak azok számára adott az elterelés intézménye, akik az aktuális ügyet megelőző két évben nem vettek részt drogelterelésben.
Nyilvánvalóan azt hiszik odafönt, hogy a droghasználók szórakoznak a bírósággal. Biztosan olyan is akad közöttük. De a többség esetében sokkal nagyobb gondok megoldásában kellene segítő kezet nyújtani, mint maga az okozat, márpedig a drogozás nem több ennél.
Hogy mi a megoldás, azt nem ez a cikk fogja tálcán kínálni. A társadalom sorsának egésze iránt való érzékenyítésben lehet a kulcs valahol, az ellenben biztos, hogy azon egyszerű és didaktikus kommunikáció, mely szerint a droghasználók bűnözők, az ég egy adta világon nem jelent semmiféle kiutat a problémakörből.
