Régen is féltek az emberek a gőzt fújtató vasparipától és minimum az Ördög földi megfelelőjének tartották azokat. Így lehetnek ezzel napjainkban újabban jobboldali honfitársaink, a Magyarok is. Úgy félnek az internettől és a technikától, mint az Ördög a tömjénfüsttől. Tegnap óta tudom – Bayer jóvoltából –, hogy csak egy telefon vagyok. Voltam már hazaáruló, ilyen olyan nyugatos bérenc, de eddig mindig megmaradtunk a személyeknél. Most már csak egy eszköz lettem, Bayer szerint.

Kedves Zsolt, hányok Tőled. Tőled és a hasonszőrüektől. Azoktól, akik a nyolcvanas években, szintúgy mint most, megtalálták a számításukat. Akik irtóznak a versenytől és akkor érzik igazán jól magukat, ha megmondhatják. Ha elküldhetik a büdös franca azokat, akik másként látják a világot. Mint mi. Most jelesül egy kijelzőn keresztül. Szerinted, minket csak nyomkodnak, hogy a dohos szagú rendszerednek kellemetlenséget okozzunk?

Zsolti, minket nem nyomkodnak. Téged viszont tolnak, hátulról szárazon, csak hogy mindig fröcsögj valamit. Mikor barátaid és gazdád nem kormányztak, a "megmondóságodra" havonta pár százezer forintot többek között az esztergomiak dobták össze, hogy fröcsöghess a Hídlapban.

Az ilyenektől mint a hozzád hasonlók, tart ott ez az ország, ahol tart. Miattatok nem lett rendszerváltás, mert előrejöttetek a sokadik vonalból a nyolcvanas évekből, elűzve mindenkit, akik úgy gondolták, hogy akkor sem köpnek a padlóra, ha nincs kiírva.

Modoroskodsz, jópofáskodsz, közben meg kilóg a traktorkulcs a zsebedből. Szerencsére annak a kornak, amit Te képviselsz már leáldozott. Még próbáljátok az országot múzeummá varázsolni, ahol túlélhettek. A világ és a telefonok elmennek melletted is. Jól érzed, nagy bajban vagytok. A telefonok egyre nagyobb része nem kér belőletek. Ne aggódj, mentek a levesbe, csak még egy kicsit kell kibírnotok.

Egy telefon (szám és típus a szerkesztőségben)