Kik fognak változni, kik változtatni?

A mai pártértekezletük már a székház eladás jegyében zajlott és ez egyben új lendületet is adott. Lehetett hallani olyan hangokat, amelyek arra utaltak, hogy a párt kezdi megérteni, hogy valamit nagyon elrontott az utóbbi tíz évben.

A pártértekezlet még nem volt képes koherens gondolatokat megfogalmazni, ez alól egyedül Botka volt a kivétel, mert ő a sikereinek megfelelően, államférfiúi méltósággal és alázattal fogalmazta meg gondolatait. Az látszik, hogy a jelenlegi pártvezetés eljutott odáig, hogy valóban változtatni kell és ezt a katyvaszt, ami a párt körül van, már nem lehet megúszni egyszerű megújulással.

A pártról 25 évig elmondott és kinyilatkozott megújulások olyanná tették a szervezetet, mint egy többször köszörült Trabant főtengelyt, a felülete szép sima volt, csak a csapágyban lötyögött. A párt is így lötyögött az utolsó tíz évben a közélet járdáján, sehova se illett, mindenhonnan támadható és kritizálható volt. Vezetőinek jelentős része meg nem volt több, mint gyári áruló.

Meg is lett a hatása, mert kialakult belőle a pártocskák garmadája. Az MSZP a politikai léghajó, sokat vesztett formájából és tartalmából, mára már inkább egy meteorológiai léggömb, ami még repül és képes emelkedni. Ezután a kanyar után visszatérve a mai nap eseményszerűségére, megállapítható, ha Botka beszél, van mondanivaló, ha a többi, akkor egy-két figurát kivéve, Vasból, Bácsból, az egész olyan, mint egy lehangoló anyanyelvi konferencia, ahol a szavak mögött nincs valódi tartalom, hiszen az egyes szavak értelmezése adja a valódi tartalmat.

Az világosan látszik, hogy a párt országos vezetése „régi nevén a Jókai utcaiak”, nem tanult semmit, nem érti a Jobbik jelenséget, fogalma sincs mit jelent a mai modern vidék fogalom, (nem a vidék modernitására gondol a szerző, hanem a mostani megfogalmazására – a szerk.), nem érti a mai proletárok életét, képtelen felfogni a virtuális világ nyelvét, a hálózatos társadalom szerkezetét. Azt hiszik, hogy az eszközök birtoklása adja a tudást, miközben ma a tudás bármely eszközön bemutatható, amiben a modern ember létezik.

A múlt embereinek hömpölygő szóáradata dagályos, érzelmekre hatni akaró megfogalmazása uralta jórészt a terem hangulatát. A legélvezetesebb volt Szekeres Imre felszólalása, aki fantasztikus ütemben ugrott fel erre a semmire, magyarázta el a jövőt, adott iránymutatást, magáról tökéletesen elfeledkezve, hogy kemény gyakorló részese volt a mai kialakult helyzetnek, amiben csak többnyire véletlenül nőhettek ki értelmes használható emberek, mert másként vezetésével, vagy egyetértésével kaszálták le őket.

A mai nap arra jó volt, hogy végérvényesen lezárult a Szekeresek, Boldvaik, Juhászok, Lukácsok, Kovácsok, Lendvaik és Hillerek korszaka és megindulhat valami jövő felé mutató folyamat.

Ebből ma még csak Botka László, Harangozó Tamás és Bárándy Gergő látszik jobban, de vélhetően ott vannak a második, harmadik sorokban a jövő reménységei, akikből hamarosan látunk néhányat.

Tóbiás ma azt mondta, hogy „a múlt értékeire méltán, immár előre kell néznünk”, valamint a „szabad vélemény gondolkodását” és ebből következően „ki kell nyitni az MSZP belső gondolkodását”, hát hajrá, aki érti, tartson vele! A többi meg mellette kezdjen gondolkodni, hogyan lesz az MSZP-ből egy emészthető elfogadható, netán még szerethető párt.

Valamire szükség lenne!