Egy másodjára is kormányra jutott erőtől nem ezt várnánk, ezért mindenkinek igaza van, aki ezt a vergődést nem tekinti kicsiny hazánk irányítására alkalmas gyakorlatnak.

Volt a netadó tervezet, megbukott. Most mégis a kormányerő egyik prominense és 8 fős stábja dolgozik a miniszterelnökségen, a romlott áru illatos papírba csomagolásán.

Okulva a netadó kudarcán, az M0 díjasítását már 16 nap alatt verték át a rendszeren (a karácsonyi ünnepekkel együtt) úgy, hogy a hivatalos rendelet még 48 órával sem előzte meg az életbeléptetés időpontját. Vagyis a rendeletalkotás antidemokratikus (vagy talán illeberális), minden bizonnyal jogszerűtlen, és emberellenes.

Emberellenes, azért mert a kerülő utakat azért építik, hogy csökkenjen az emberek körüli forgalom okozta terhelés (zaj, por, rezgések, káros anyagok), és nem mellesleg az úton lévők optimálisabb módon érhessék el uticéljukat (időben, üzemanyagban, baleset mentesebben). Nem érdemes azon meditálni melyik szakaszon indokolható a pluszdíjasítás, mert egyiken sem. A kormánymaszlag persze jelen van, hiszen a megyei matrica jelent előnyt sok tízezer autósnak, viszont többszázezer autós fizet olyanért, amiért eddig nem, és milliósra tehető a környezeti hatások miatt kárt szenvedők száma. Mindezt 1-2 milliárd állami plusz bevételért. A legnagyobb gond viszont mégsem ez, hanem az áttételes hatása ennek az útonállásnak. Az, az áttételes hatás, amit a fenti módszer generál, hogy a kormányt csak egy dolog vezérli az erődemonstráció a néppel szemben. Ami azért is érthetetlen, mert demokratikusan hatalomra került vezetés a totális diktatúrákra jellemző működést produkál. Részben elveszi, másrészt összekuszálja az életterünket. A kiszámíthatóságot, tervezhetőséget teljesen megszünteti és a gondoskodás jelszavával bábbá zsugorít bennünket. Ha felvesszük a kesztyűt és próbáljuk megérteni a szándékokat, akkor 3 konkrét elem eszementsége jól, példázza, hogy tényleg az egész is őrültség. Az M8 és M9 hidak egyik oldalukon (Bács megye) nem csatlakoznak gyorsforgalmi utakhoz mégis 2 megyei matricával használhatók csak, viszont jelentős már jelenleg is a szerepük kicsiny országunk átjárhatóságában. A harmadik totál őrültség a Veszprém megyei matrica kérdése az M7 alig 8 kilométeres szakaszán. Persze negyedikként mondhatjuk Ferihegyet – amit még súlyosbít a jog betűje szerinti sérelem, minthogy díjasítani csak olyan utat lehetne, aminek van alternatív kerülője -, és így felsorolhatjuk az összes szakaszt…

Tehát volt egy megyei matrica ötlet, ami valóban jó lehetne és lett belőle egy eszement, de némi többletbevételt eredményező betyáros útonállás, amúgy magyar módra. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy épp ez a kormány volt a megyék megszüntetésének leghangosabb szószólója, ugyanakkor a legkevesebb út megépülése is az ő nevükhöz köthető, nem mellesleg a dunaújvárosi M8 híd elszánt ellenzői is ők voltak (mert nem vezet sehova jelszóval), igaz akkor még ellenzékben.

Olvasom, hogy még egy szent cél állhat a rapid díjasítás mögött, mégpedig a városszéli kereskedelmi centrumok ellehetetlenítése. Ami azért is gusztustalan, ha igaz, - mert ide édeskedünk befektetőket – nem mellesleg megépíttetünk velük egy rakás plusz infrastruktúrát -, és amikor ők már teljesítettek mi meg pénzt szedünk tőlük és a hozzájuk tartóktól. Ezt hívják modernkori útonállásnak, ami a jog szelleme szerint mindenképpen üldözendő, amit egy nem kis részben jogvégzett kormánynak talán illene tudnia.                       És itt érdemes azon elgondolkodni, hogy ennyi jogvégzett tisztviselő miként képes többnyire olyan szabályokat hozni, melyek már a kinyomtatás pillanatában is jelentős jogi hiányosságokkal is küzdenek. Ha megnézzük a parlament jogalkotását rengeteg olyan tv. születik, amit már néhány hónap után módosítani kell. Tényleg ilyen silány a jogászképzésünk, vagy csak a gyengén felkészültek vannak sokan az államapparátusban, merthogy jogászként máshol megélni nem tudnának.

Viszont sajnos ezek a gyengén felkészült jogász, közgazdász szakemberek élősködni rajtunk kiválóan tudnak, és elbújva a mindenható állam árnyékában irgalmatlan költségeket okoznak nekünk adófizetőknek, miközben a leeső morzsákból ők gigantikus magánvagyonokat halmoznak fel. Amikor azt halljuk átszervezés, államosítás, buszok-taxik átszínezése akkor jusson eszünkbe, hogy az adott tevékenység mögött eszméletlen mennyiségű költségnek álcázott adóforint potyog egy jól körülhatárolható pár ezer fős holdudvar zsebébe. És minél nagyobb volumenű az ügy annál több a költség is, annál több a morzsa is. És igen ezt mi valamennyien fizetjük. És néha még örülünk is, amikor az állam gondos átvilágítás után vesz egy bankot nekünk, igaz aztán meg közli velünk, tulajdonosokkal, hogy nekünk most már helyt kell állnunk – magyarul fizetnünk kell -, mert problémák adódtak.

Az pedig már a rosszvicc kategóriája, hogy ráadásul az átvilágítást is meg utólag a befizetési tájékoztatást is ugyanaz a személy – korábban a kormányfő által csak simán az ő jobb kezének nevezett – adja elő. Na, most megint szerencse, legalábbis a” jobb kéz” szerencséje, hogy demokráciában élünk, mert gyengébb korokban ilyenkor az érintett testrészt eltávolították, pusztán „megelőzésképpen”…

Ilyen helyzetbe kerültünk! A prevenció - itt már kevés.