Orbán egykori washingtoni nagykövete élesen bírálta az elmúlt hónapokban jelentkező Amerika-ellenességet.
Szerinte az Egyesült Államokról híreszteléseket és alaptalan vádakat terjesztenek itthon, és az országgal, az amerikai életformával kapcsolatban nagy a tudatlanság itthon.
Jeszenszky Géza igen nagy tapasztalattal rendelkezik a külpolitikában. A rendszerváltás után négy évig töltötte be a külügyminiszteri posztot, az első Orbán-kormány idején washingtoni, 2011 és 2014 között pedig norvég és izlandi nagykövete volt Magyarországnak. Oslóból akkor távozott, amikor a kormány offenzívát indított a Norvég Alap és a támogatott hazai civil szervezetek ellen, mivel ez érthető módon rendkívül megnehezítette munkáját.
A diplomata a RETURN-U.S. Alumni in Hungary konferenciára írt levelet a résztvevőknek, akik nagyrészt az Államokból hazatérő ösztöndíjasok voltak. Szerinte meglepő volna, ha azok, akik kijutottak már az Egyesült Államokba, az ország barátaivá, sőt, akár csodálóivá - azzal együtt persze, hogy Amerika sem tökéletes. Szerinte az Egyesült Államok a jót képviseli és a gonosz rendszerek ellen harcol, éppen ezért kötelességének tartja, hogy "tájékoztassa a magyar közvéleményt az Egyesült Államok értékeiről és valódi szándékairól".
Jenkik haza
Az Orbán-kormány Amerika-ellenessége persze valahol szükségszerű következménye az úgynevezett "keleti nyitásnak", amely elsősorban az Oroszország előtti mind teljesebb behódolásból áll. Még ha a hidegháborúnak rég vége is, az elmúlt évek eseményei jelzik, hogy talán már egy újban járunk, így a kormány által favorizált kétutas politika sokáig nem állhat meg a lábán. Ezt jelzi az is, hogy az Amerikaiak Orbán orrára koppintva korábban példátlan módon magas rangú magyarokat tiltottak ki.
Ennek kezelése pedig a kormány és a Fidesz részéről tökéletesen katasztrofális kommunikáció volt, amelynek lényege annyi volt, hogy mindenki mindenben hibás, de a magyar kormány és csatolt részei tökéletesek.
Még ha Jeszenszky némileg idealista is az amerikaiakkal kapcsolatban, annyi biztosnak látszik, hogy a konfliktusait erővel megoldó, új birodalmat építő, diktatúrába hajló és rendkívül ingatag gazdaságra alapozó Oroszország nem a legideálisabb úrnak tűnik – ha már ennyire szükségszerű urat választani a nagy szabadságharc közepette is.
