Bénaság a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállammal szemben!
Az elmúlt időszakban több országban láttam a feltörő, vagy törekvő baloldal sikerét és munkáját. Megújult büszke csapatokat!
Itthon sajnos más a helyzet, mert a baloldalon jelenleg nem látható tíz olyan politikus, akik képesek lennének az egyéni ambícióikat, a köz érdekében visszafogni, ezt még tovább súlyosbítja az egyes politikusokat érintő hitelességi probléma. Mivel ma Magyarország politikai „elitjének” alapgondolata az egyéni sikerre alapozott cél elérés, ezért szinte kizárt az együttműködés.
Mivel nincs csapat, csak többé és kevésbé leamortizált, valódi bemutatható teljesítménnyel nem rendelkező egyének halmaza, ezért a magyar társadalom rendkívül kiszolgáltatott és veszélyes helyzetben van, mert kiszámíthatatlan az Orbán utáni korszak.
Orbán bukása, így is, úgy is idő kérdése, ma úgy érzékelhető, hogy ez az idő rövid lesz, legkésőbb 2018-ban. Ez az időintervallum a politikában szinte mérhetetlen, tehát az ellenzéknek maximum van szűk két éve arra, hogy felálljon, világos érthető és végrehajtható programot hozzon össze. A siker egyik alap pillére, az odakozmáltak teljes körű kiszorítása! Ebben a folyamatban a legfontosabb peremfeltétel, hogy ennek nem generációsan kell végbemennie, hanem „érdem szerint,” a generációktól függetlenül. Nem egyszerű feladat, nem is látszik, hogy ki képes ezt végrehajtani, ki képes összefogást indukálni. Az újraépülés fontos kockázati eleme, a magyar értelmiség ballib része. Hajlamos azt elfelejteni, hogy a politika és ezen belül a politikusok teljesítménye nem független az értelmiség teljesítményétől.
Az elmúlt 12 év hihetetlen színvonal csökkenéssel járt, hiszen a megelőző időszak, elváró-cselekvő értelmiségéből, hívő-zsűriző lett. Ezt még el lehetne fogadni, ha a hit nem menne át személyek iránti szerelmi történetetekbe, ha közben tudnának hideg fejjel gondolkodni.
Sajnos ebbe a körbe tartozik a média értelmiség is, aki a szimpátiát nem a tudásból és kritikából meríti, hanem a kormány, változó színvonalú ostorozásából. Nem építi és teljesítményre kényszeríti a saját oldalát, hanem juttat és megvon egyéni ambíciók szerint.
A még részben megmaradt média nem volt képes egyetlen konstruktív gondolatra, hanem csak arra, hogy a kormányon kívüli, neki érzelmi alapon nem tetsző politikai erőt a médiából kiszorítsa vagy lehetetlenítse, (az írásnak nem része a Jobbik).
ker érdekében minden demokratikus alapon álló politikai erőnek, médiának, értelmiségnek és szavazónak önvizsgálatot kellene tartania és visszatérnie a vágyak világából a valóságba, felismerni azt, amit a Magyar Bálint által szerkesztett A Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam szerzői megállapítottak, hogy rendszerekkel és érdekekkel állunk szemben, amelyik emésztik, vagy felemésztették a demokratikus rendszerünket.
A polip ellen nem lehet érzelmi alapon harcolni, politizálni és nem lehet finnyáskodni és zsűrizni, hanem csak keményen dolgozni, morális és politikai rendszereket létrehozni és ezzel együtt a zsűrit megszüntetni.
Van példa arra, hogy ez sikerülhet, a napokban Izraelben jártam, ahol iszonyatos erővel dúl a kampány, a jövő csütörtöki választás miatt. Nagyon sok hasonlatosság van a két ország politikai állapotában, jobban mondva csak volt, mert valami olyan történt, ami akár Magyarországon is megtörténhet.
Netanyahú sok tekintetben korrupt erőszakos politikája oda vezetett, hogy megosztotta az országot. Izrael alapvetően jobboldali ország, csak ritkán sikerült igazi sikert elérnie a Munkapártnak. Mára viszont a legjelentősebb párt a Munkapárt lett, amiből nem következik, hogy kormányozni is fog, mert az Izraeli rendszer olyan, hogy többnyire a koalíció képesség határozza meg a kormányalakítást. A munkapárt évtizede tartó gyengélkedését, megfordította, alig több mint egy tucat fiatal, elszánt politikus szívós munkája. Isaac Herzog és csapata, annyit mindenképpen elért, hogy helyre állt a bizalmi rendszer pártjában és a szövetségeseivel és ma úgy tekintenek rájuk, mint váltópártra, mindezt teszik szövetségben.
A zászló itthon is áll, csak valakinek fel kellene emelni!
Csiripa Sándor
