Egy álom vége! A televízió közvetítéseket és a fényképeket nézve, az alakult ki bennem, hogy a véleményüket kifejezők között beállt az utcai döntetlen.
Orbán a beszédéhez különböző módszerekkel, annyi tapsolót tudott összeszedni, mint az ellenzék a felvonuláshoz.
Fotó: hvg.hu
Amennyiben az állításom igaz, akkor Orbán nagy bajban van, hiszen láthatta a támogatói körének összeolvadását, összeomlását, elöregedését és lelkesedés vesztését. Az öregek utolsó erőfeszítését a hitük védelmében, hogy Viktor értük és velük van.
Fotó: hir24.hu
Az ellenzék öregei viszont kezdenek bátrak lenni, kiállni és farkasszemet nézni az ellenféllel kilenc év sunnyogás és szemlesütés után.
Fotó: pestisracok.hu
Vérszagot érez mind a két tábor, Orbáné vért ontana vezére védelmébe, a feltörekvők érzik ezt a szagot, a pusztulást és a bukás jelzésének veszik.
Valódi vér is folyt az ünnepen teljesen feleslegesen, hiszen néhány megvert ember vére nem csinál forradalmi helyzetet, de nem is old meg semmit, csak a butaság önkívületébe esett embereket kényszeríti hosszas rendőrségi és bírósági eljárásra. A tehetetlenség érzése a vesztésben lévőknél agressziót okozhat, mint tudjuk a frusztráció agressziót vált ki.
Az elmúlt egy év a hívők számára olyan volt, mintha kiderült volna a keresztényeknek, hogy Krisztus nem létezik. Orbán, Krisztus közeli magasságokban járt, egyben volt a megváltó, a kegyosztó, az igazságos és a magyarságnak gerincet adó.
Mára már a legvadabb híve is minimum azt tudja, hogy valami nincs rendben, valami nem működik és valami elromlott. Bizonytalanok és félnek, mert látják, hogy a hívők körén kívül, nem más és nem több, mint egy agresszív, értékek nélküli, kis GECI!
(Címlap: magyarnarancs.hu)
Csiripa Sándor
