Verik a Rogánt, a Vidát, a Simicskát, hülyézik az Orbánt, Tóbiást számba se veszik és Gyurcsányt ki-ki vérmérséklete szerint.
Közben szalámizzák az összes valamilyen szinten demokratikus pártot, emelik a pártocskákat, süllyesztik a civileket, az egész olyan töketlen. Eggyel azonban nem foglalkoznak, a Jobbikkal. Struccpolitikát csinálva a seggüket mutatják nekik.
Nem értik mi történik az országban. Nem értik a szegénységet, a kilátástalanságot, a fogatlanságot és a remény vesztését, akár egy sárgarépa szintjén. Nem tudják, hogy a vidéki ember nem antiszemita, nem jobbos vagy balos, nem a pap irányítja, hanem az érdeke, ami most nagyon világos! Arra megy, ahol biztonságot remél, szarik arra, ha sérül a demokrácia, hiszen neki arra nincs szüksége, akkor meg egyáltalán nincsen, ha nincs kenyere. Segélyét elveszik, életkedvét lassan megszüntetik. Az oknyomozás tömeges megjelenése előhozta a letargiát, a megoldhatatlanság torz képét. Egyre másra derül ki, hogy bizonyos beosztás felett nincs tisztességes ember, tolvaj ország, tolvaj lakói lettünk. Megosztottak vagyunk, vannak a vesztesek, meg a tolvajok. A vesztes a lopásról álmodik a tolvaj a tisztességről, mind a kettő elégedetlen, az ország meg lassan tönkremegy.
A jobbik menetel, lassan beelőzi a Fideszt, a szocik csak elrobogásuk porát szívják, hatalmas világuk tele van kisstílű Szanyikkal meg Újhelyikkel, akik egymással játszanak seggre pacsit.
A finnyás értelmiség egymással vitázik, hatalmas eszmefuttatásaikat maguk sem értik. Orbán ott áll a hatalmával, lassan arra vár, hogy valaki leváltsa és behúzódhasson a Budai várba.
Na, mi lesz már? Mondjon valaki okosat, mert az ilyen írásoktól mint az enyém, nekem is gyomorgörcsöm van!
(A kép illusztráció!)
Büki Ervin
