200 napja nem tudjuk, hogy Vida Ildikón kívül kik azok a tisztviselők, akiket kitiltottak az Amerikai Egyesült Államokból.
200 kibaszott napja nem tudjuk, hogy ki a másik öt lapító, aljas, rohadék, kitiltott tisztviselő.
Ilyenkor bezzeg nem játsszák a törvények rettenthetetlen őreit...
Ilyenkor bezzeg nem a maguktól elszállt, tévedhetetlen Hivatali Atyaúristenek…
Ilyenkor kussolnak és lapulnak, mint szar a fűben s immár fél éve zabszemmel a seggükben imádkoznak azért, hogy merüljön már a picsába feledésbe ez az egész fárasztó, tetves történet.
200 kibaszott napja nem történik semmi...
Már ők unják...
Már szinte ők méltatlankodnak, hogy milyen nyomasztó számukra ez az egész hacacáré...
Ők nem szoktak hozzá az ilyesmihez. Ők nem erre szocializálódtak. Ez nem az ő világuk...
200 kibaszott napja nem szólalnak meg...
Alapesetben természetesen nem ők azok, akik a kurva, betarthatatlan adótörvények miatt piti, gagyi trükközésekbe kényszerített kisvállalkozóként éjszaka idegbetegen, leizzadva forgolódnak az ágyukban, mert csupán a hatalom úri jókedvén múlik, hogy tönkreteszi-e őt, avagy (átmenetileg) megkegyelmez neki. Most a hóhért akasztják. Azaz -miket beszélek- lófaszt sem akasztják a hóhért... A hóhér köszöni szépen elég jól elvan, csak néha-néha eszébe jut ez a faszom, indiszkrét történet és akkor felforr az agyvize, hogy ez az aljadék, senkiházi, pór csürhe, ez az analfabéta, gyökér, tapló nép, hogy jön ahhoz, hogy őt bármilyen kritikával is illesse. Hogy őt egyáltalán a szájára vegye. Hánehogymá!!! Hát a fasz kivan, de tényleg...
Fél éve, minden egyes kibaszott napon azzal a tudattal ülnek be a kibaszott hivataluk kibaszott íróasztala mögé és úgy veszik fel a kibaszott zsíros fizetésüket, hogy sunnyogva köpik szemen azokat a törvényeket, amelyek legapróbb, rohadék betűje megsértéséért a kisembert bezzeg azonnal felelősségre vonják, agyonbírságolják, tönkreteszik, keresztre feszítik. Azonnal elveszik a pénzét, az autóját, a házát, no és ekkor már a gyerekét is, mert hajléktalannak az nem dukál. Akkor sem, ha ő szülte. Széttépik a legszentebb köteléket. Habozás nélkül. Szemrebbenés nélkül. Hidegvérrel. A pénzért… S e pillanatban már az életét is elvették, mert ami ezután marad neki, az már nem az. Az már csak vegetálás, aminek csupán egy célja van. Az hogy a fizetésének felét élete végéig lecsipegetve, tovább tudja tömni kapzsi és gátlástalan Urai feneketlen zsebeit. Ezért hagyják életben. Hogy termelje a hasznot, mint hajdan az örök sötétségtől megvakult bányalovak, amelyek élve soha nem kerültek fel a napfényre. Mi is igavonó barmok vagyunk és annak is néznek minket. Soha életünkben nem pillanthatjuk meg a szűretlen, életet adó napfényt. Az csak az Urainknak jár...
200 kibaszott napja nem vállalják fel a bűneiket...
S közben morgolódnak. Méltatlankodnak. Dúlnak-fúlnak. Ők kikérik maguknak a sprőd gyanúsítgatást. A vádaskodást. A kocsmai hangnemet. Az alpári stílust. Az nem az ő szintjük. Mert ők önérzetesek. Nekik kijár a tisztelet. Mindenkor. Feltétel nélkül. Nekik kijár az ártatlanság vélelme. Melynek rapid és hiteles megállapítására ugyan ki más is lenne alkalmasabb, mint pont a feddhetetlen Vida Ildikó, az igazmondásáról elhíresült Varga Mihály, a kérlelhetetlen Polt Péter, vagy a tisztességben megőszült Pintér Sándor. Avagy maga Geci. A nagybetűs tulajdonnévvé átlényegült jelző. (Excusez moi! Nem mi mondjuk! Ohh, nekünk ugyan eszünkbe nem jutna ilyesmi. Az autentikus információ a vele harminc éve szoros kapcsolatban álló ősrégi harcostárstól származik. Ő már csak tudja... Ugyan, hogy jönnénk mi ahhoz, hogy kétségbe vonjuk azon kebelbarát szavait, akit három évtizeden át maga a Nemzet Miniszterelnöke tüntetett ki megtisztelő és örökös bizalmával...) Tehát Geci...
Még plasztikusabban: őexcellenciája GECI… Aki errefelé, ezen az ázsiai nomád, retardált, szájbakúrt félgyarmaton az élet és halál ura. Őket valóban megilleti a tisztelet. Őket csupán abban az esetben lehetne fasszopó, rohadék, senkiházi, mocskos patkánynak nevezni, ha uralkodásuk miatt, ha lopásaik miatt, ha egyetlen egy feleslegesen felépített kibaszott stadionjuk miatt ebben a nyomorult országban csak egyetlen egy éhező kisgyerek is lenne. Ha egyetlen kisgyerek csak egyetlen este is korgó gyomorral kellene, hogy lefeküdjön. Csak ekkor. Csupán ez jogosítana fel minket arra, hogy ne Fabergé-tojásként kezeljük őket. Csakis ez esetben küldhetnénk el az egész bandát lazán, mosolyogva, lelkiismeret-furdalás nélkül, a francia főúri szalonok etikettjéről megfeledkezve a bárcás, büdös, kurva anyjukba. Ekkor viszont -par excellence- kötelező jelleggel...
Goodfriend… A "Jóbarát"... A titokzatoskodó - a sztoriból már kilépett- amerikai ügyvivő... Akiben annyian bíztunk. Aki csupán pár millió bizakodó embert baszott át. Annak a mesebéli szuperhatalomnak a képviselője, amely két hordó olajért nem haboz nehézbombázókkal exportálni a „demokráciát" bárhová... Amely két hordó olajért az öreganyját is megbaszná a ravatalozón.Olyankor bezzeg nincs 7750-es elnöki proklamáció. Olyankor buja pénzszag van.
Goodfriend barátunk! A fél karunkat adtuk volna azért, hogy becsússzon egy szerkesztőség redvás postaládájába egy kurva boríték. Nevekkel, kapcsolatokkal, adatokkal, összegekkel, számlakivonatokkal... Bíztunk benned. Belengetted előttünk a reményt... Hogy túlcsordul esetleg a pohár. Hogy azt mondja tízmillió birka, hogy „elég”! Hogy véget érhet ez a rohadt lázálom. Aztán úgy hagytál minket... Angolosan távoztál. Leléptél, mert itt ugyanúgy nincs két kibaszott hordó olaj, mint Észak-Koreában. Ilyen helyekre nem muszáj vinni az áldott demokráciát. Az olyan helyeken, ahol nincs két hordó kurva olaj, ott nem baj, ha korrupt a hatalom. Nem baj, ha éheznek a gyerekek. Hááát… Kedves Goodfriend-pajtás... Próbálok Viktoriánus-korbéli, decens úrinőként, árnyaltan fogalmazni... Plíz, szopjál lovat, te balfasz!
200 kibaszott napja nyálkásan tekergő, bűzös csúszómászóként élik életüket...
Fél éve falaz nekik a mindenható atyaúristenünk, a tolvajok királya, Geci, falaz nekik a magyarul is csak alapfokon makogó Vida, a lófejű, hazug Varga Mihály, a sunyi, feminin, szolgalelkű Polt Péter, a ragyás gengszter, Pintér, az opportunista nulla Trócsányi s a trottyos, vén szarházi Rubovszky. Falaz nekik a NAV, rendőrség, az Állami Számvevőszék, a TEK, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, az Ügyészség, a KEHI, az MTVA, meg az összes egyéb rohadék, buzi, kurvaanyja sóhivatal. Tán még a Vágóállat- és Hús Terméktanács is. Az egész tetves, szájbabaszott államapparátus, a komplett Antiochiai Szent NER rejtegeti ezt az öt fasszopó bűnözőt. Az egész pokolravaló bagázs az idő múlását várja. És a feledésünket. Amely már annyi mocsokságukra fátylat borított. Várnak, mint dögevők az áldozatuk haláltusájára...
A tetves kuplerájuk totális átvilágítására bezzeg elég volt egy hétvége. Elég volt 2 geci nap. Ahhoz, hogy előmásszanak a föld alól ezek az aljas, senkiházi csótányok, arra a 200 sem elég.
200 kibaszott napja kussol ez az öt szarházi, gerinctelen, korrupt féreg...
Csillag Dezsőné? Somos Katalin? Dávida Marianna? Varga Árpád? A titkárnő?? A portás???
Ne legyenek kétségeink, meg fogják úszni. Soha nem fogjuk megtudni, kik ők. Soha a büdös életben nem fogja őket retorzió érni amiatt, hogy milliárdokat tüntettek el. Melyek nagy része vagy a gazdáik zsebébe vándorolt, vagy az övékbe. Maradnak a szájbabaszott íróasztalaik mögött, amelybe mély barázdákat vájtak már kapaszkodó körmeik, maradnak a beosztásukban, néha előléptetik őket, néha csurran-cseppen pár tízmilliócska, aztán pár szerény százezret havonta még felmarkolva szépen elmennek tanácsadónak, vagy felügyelő- bizottsági tagnak valami szép, hangzatos nevű "Nemzeti" nagyvállalathoz, netán elballagnak nyugdíjba és évente körbeutazva a bolygót, élnek békében, amíg meg nem halnak...
Akkor rövid, érdemeiket méltató újságcikk jelenik meg róluk, a gyászoló hozzátartozókat együttérzésükről biztosítják az ugyanazokba a rohadt íróasztalokba, ugyanúgy elfehéredő ujjpercekkel kapaszkodó rohadt utódaik, rövid híradásban megemlékezik róluk a köztelevízió, pár pillanatra elsötétül a képernyő és gyermekeink -akik soha nem tudják meg, hogy pont ezek lopták el tőlük a jövőjüket- megilletődve gyászolják őket. Elment egy fontos ember...
Ezek soha nem buknak le. Soha nem szankcionálják őket. Ez a hatalom hálája azért, hogy fenntartások nélkül nyalják gazdáik seggét. Hogy ők a hatalom kinyújtott csápjai. Hogy nélkülük nem lenne fenntartható ez az embertelen pénzszivattyú. Ezek az ő Júdás-ezüstjeik...
Ezek söpörnek le padlásokat Rákosinak, ezek érkeznek meg hajnalban a fekete Pobedával, ezek tépnek le körmöket az Andrássy u. 60-ban, ezek mennek el TEK-esnek, NAV-osnak, ügyésznek, rendőrnek, tahó közterület-felügyelőnek, a korrupt, gátlástalan hatalom hivatásos felszopóinak. Ehhez nem kell elhivatottságtudat. Ehhez patkánylélek kell... Magyarázatuk kézenfekvő: "Parancsra teszem". Reakciónk hasonlóképpen: "Baszd telibe a kurva anyádat!"
Miattuk agonizál ez az ország. Miattuk van szétrohadva a lelke...
"Az Adóhatóság nem tartja életszerűnek...". "A NAV abból a következtetésből indul ki...". "A NAV kétségbe vonja...". "A NAV nem tudja figyelembe venni...". "A NAV elutasítja...". "A NAV cáfolja...". "A NAV úgy határoz...". Közkedvelt szófordulatok, melyeket kényük s kedvük szerint alkalmazva, nap mint nap döntenek emberekről, sorsokról, életekről. Úri jó-, avagy kevésbé jó kedvüknek megfelelően... A tények és a valóság korrekt mérlegelése csak ritkán bonyolítja véleményalkotásukat. Retteg tőlük mindenki s ők élvezik korlátlan hatalmukat. Kéjesen lubickolnak benne. Elélveznek tőle… Soha nincs lelkiismeret-furdalásuk. Nekik lelkük sincs. Élet és halál urai ők. Istenek...
Ám ez esetben, amikor a saját bűzlő irhájukról van szó, mily kegyes nagyvonalúsággal s mily nevetségesen szánalmas, lihegő igyekezettel tuszkolják be a szőnyeg alá a Csomolungma-méretű szarkupacot. Ó, mily gálánsan megengedők is tudnak ők lenni... Mily rugalmasak... Mily empatikusak... Mily szenzitívek… Csoda történt! Hirtelen emberré váltak...
Törvényekkel szembemenő, a „megállapított” adóhiány függvényében premizált adórevizori túlkapás? Nem gond! Ja, hogy közben tönkrement, idegileg beleroppant, belebetegedett az érintett? Ugyan, ki nem szarja le? Vörösiszap-katasztrófa, melynek helyszínét napokkal előtte ellenőrizte fél tucatnyi zabhegyező hatóság? No és?! Évekig az összes illetékes, geci hivatal szeme láttára folyó gyermekmolesztálás? Nincs felelős. Uniós normákat messze túlszárnyaló arzénos és nitrátos ivóvíz megyényi országrészeken? Oszt akkor?! Hosszú évtizedek óta a talajvízbe szivárgó mérgek és rothadó hordók tele robbanásveszélyes anyagokkal a főváros közepén? Közöd hozzá?! Idióta jogszabályok miatt befóliázott kirakat mögött kirabolt vagy lemészárolt trafikosok? Hát, ez van... Nem létező lepkék pusztulása miatt kirótt milliárdos bírság? Bocsika! Kihallgatás közben agyonvert gyanúsított? Hoppili! Impotens hatóságok tötyörgése miatt fel nem számolt, rákkeltő azbeszt-telep, ahonnan a szél évek óta okádja a környékbeliekre a halált? Ugyan-ugyan, más "hatáskör". Ezrével ilyenek. Naponta.. Ez az ország sok-sok ilyen ciánkapszulából épül fel. Lassan mindenkit felőröl. Megnyomorít. Megöl. Ez az ország élhetetlen. Ezért menekül innen mindenki. A maradék meg itt pusztul el..
200 kibaszott napja takargatják a pofájukat ezek az aljadék, rohadt, AVH-s, dögevő hiénák...
Ezeket soha nem vonják felelősségre. Ebben a nyomorult, elbaszott, tetves országban ez nem divat. Itt a következményekkel csak a kisembernek szembesülnie. Neki viszont mindig... Az ő esetében nincs pardon. "A szabál az szabál..." Az embertelen szankciók őt mindig utolérik. Könyörtelenül. Kíméletlenül sújtanak le rá. Ezek a senkiháziak viszont mindig megússzák...
Hülyének néznek minket. Átbasznak minket. Nap mint nap. S közben a bárgyú pofánkba röhögnek azzal a "rogános", bicskanyitogató, "bármit megtehetek", korcs, sátáni nyerítéssel...
S miért is ne? Birka nép, birka sorsot érdemel. Meg nyírást. Meg vágóhidat. Meg pusztulást…
Lámpa Vas
