Szerencsére elérte már a hír a médiát és ez által a lakosság nagy részét is az "Ápolók fekete tavaszaként" ismertté vált demonstráció sorozatról, melynek célja, hogy az egészségügyi dolgozók felhívják a figyelmet a hazai egészségügyi ellátórendszer kritikus helyzetére.
A küzdelmet nem csak saját siralmas társadalmi és anyagi megbecsülést nélkülöző helyzetük, de a betegek ellátásának kritikán aluli színvonala miatt vállalták bátor őrangyalaink.
Tegnap a Kossuth téren demonstráltak, mely nagyon sikeres rendezvénynek bizonyult, 14.000 egészségügyi dolgozó gyűlt össze és áldozta fel a szabadidejét a nemes cél érdekében.
Volt azonban ott valaki, akinek ezen a rendezvényen a világon semmi keresnivalója nincs.
Az illető nem más, mint dr. Cser Ágnes, aki a Magyar Szociális és Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke.
Cser Ágnes két nappal a tüntetés előtt a sajtóban jelentette be, hogy az EDDSZ nem vesz részt a tüntetésen, nem kíván sztrájkolni, ugyanis szerinte ez nem indokolt az egészségügyi dolgozók esetében.
Ebben nyilvánvalóan téved, hiszen kell-e nagyobb indok, mint az, hogy az egészségügyi dolgozók úgy érzik, hogy az ellátórendszerben rendelkezésre álló munkakörülmények már annyira rosszak, hogy a betegek ellátásának biztonsága is veszélybe került? Több hónapos, éves várólisták vannak? A jól képzett, tapasztalt dolgozók elvándorolnak, mert sem erkölcsileg , sem anyagilag nincsenek megbecsülve? A kórházak adósságállománya nőttön-nő, miközben 100 milliárdokat szór el az állam hatalmas stadionokra?
Ez úton kérdezem Cser Ágnest, mi kell még, hogy egy szakszervezet vezetője tegye a dolgát; azt, amit az elmúlt évtizedes tevékenysége alatt mindvégig elmulasztott?
A május 12-i rendezvényen, amelyet 2 nappal azelőtt megtagadott az EDDSZ vezető, látva a rendezvény sikerét, szót kért Cser Ágnes.
Az ápolók egyértelmű jelét adták, nem kérnek a Cser Ágnes-féle semmilyen érdekvédelemből többet, nem kíváncsiak a szavaira, mert hiteltelenné vált számukra.
Mit tesz ilyenkor egy józan vezető?
Lemond.
Mit tesz Cser Ágnes?
Nem mond le.
Pedig kellene, hiszen nem végezte el a munkáját, nem védte és nem képviselte igazán sohasem az egészségügyi dolgozókat, így ezért a legkevesebb, amit meg kell tennie, hogy önként lemond a tisztségéről.
Nem méltó rá.
Ezúton én Laskovics Diána, mint ápoló, minden ápolótársam nevében felszólítom Cser Ágnest, hogy mondjon le, nincs már semmi keresnivalója érdekvédőként ez egészségügyben.
Volt ideje, nem is kevés, nem cselekedett. Pedig tehette volna.
A legjobb, amit ezután tehet, hogy nem okoz több kárt a szavaival.
(Címlap: Forrás: jokortv.hu)
Laskovics Diána
