Nem demagóg témaindításnak szánjuk a kérdést, sokkal inkább valami egészen természetes, empátiát megalapozó gondolatának.
Valószínűleg csak nagyon kevesen tudjuk, hogy mit élnek át azok az emberek, akik menekülni kényszerülnek egy olyan világból, ahol a gyilkosság és a tesi-lelki erőszak teljesen hétköznapi jelenségeknek számítanak.
Ugyanakkor hiába az élet része mondjuk egy Szomáliában élő ember számára az embertelenség, ahhoz hozzászokni egész egyszerűen nem lehet.
A Cordelia Alapítvány munkatársai a Magyarországon tartózkodó menekülteknek is igyekeznek lelki segítséget nyújtani, de nem könnyű a feladat. A dániai központtal rendelkező szervezet világszerte 142 állomást tart fent, ahol az elsődleges feladatot pszichológusok végzik, akik abban próbálnak segíteni a súlyosan traumatizált embereknek, hogy legalább megkíséreljék feldolgozni az őket ért szörnyűségeket.
Egy „átlagos” afrikai menekült még abban az esetben is súlyos lelki sérüléseket hoz magával a lélekvesztőn utazva, ha konkrét fizikai atrocitás nem is érte hazájában, s esetleg annyira szerencsés volt, hogy még származása miatt sem akarták kivégezni a három percenként hatalomra törő, majd puccsokkal egymást követő kormánycsapatok.
Egy háborús övezetben a halottak és gyilkosaik látványa, az agresszió és az erőszak folyamatos jelenléte, valamint az attól való félelem, hogy „én leszek a következő” teljesen felőrli az embereket.
Persze a legtöbben maguk is közvetlen áldozatok. Rengeteg nőt megerőszakoltak legalább egy alkalommal, míg a férfiak közül nagyon sokan az utolsó pillanatban menekültek meg a halál elől, sokuk már fogoly volt, amikor végül mégiscsak sikerült elmenekülni.
Nehéz és elszomorító belegondolni abba, hogy Magyarország jelenlegi vezetése az ilyen szerencsétlen emberek ellen próbálja fellázítani a lakosságot.
Ugyanakkor Európa legtöbb pontján is csak fizikai értelemben vannak viszonylagos biztonságban, hiszen státuszukból és legtöbb esetben az idegen nyelvtudás teljes hiányából is adódóan afféle ideiglenes jelenlévők, szellemek, akik jöttek valahonnan, de igazából nem tartanak sehová.
(Fotó: orientpress.hu)
