Bár a második Orbán kormány alapvető retorikájának része, hogy nem kell annyi képviselő, van azért ennek a határozott álláspontnak egy másik oldala is, nevesen, hogy 2015-re lényegében megduplázódott a minisztériumi alkalmazottak száma.
Azt persze egészen pontosan sohasem fogjuk megtudni, hogy mit csinál ennyi ember a kormány alkalmazásában, és sokan közülük valószínűleg maguk sem tudják, hogy a munka, amit végeznek, az valójában mire szolgál egy rendszer olajozott működésének tekintetében.
Olyan fogalmak juthatnak eszünkbe most ad hoc jelleggel, mint az orosz irodalomból oly jól ismert csinovnyik, a Kádár-rendszerre jellemző kapun belüli munkanélküliség, vagy a királyi udvartartás.
2015-re odáig jutottunk, hogy 500 ezernél is több embert alkalmaznak a minisztériumokban, a s azok háttérintézményeiben, s ez a szám egy a hazánk méreteivel és kapacitásával rendelkező ország tekintetében ad abszurdum. Mégis mi a fenét csinálnak ezek az emberek?
Valójában örülni is lehetne kollektíven, hiszen a minisztériumok „munkáját” „segítő” közalkalmazottak tisztességes bérezés fejében kiváló munkakörülmények között dolgozhatnak, s egzisztenciájuk, ha nem is tökéletes, de legalább biztos. Ez nagyon szép. De mondjuk egy vállalkozó már egészen másképp tekinthet a minisztériumban dolgozó, „háttérmunkát biztosítókra”, mivel még akkor sem látja át, hogy mire jó a munkájuk, ha konkrétan végignézi egy hétig, hogy mit csinálnak, ellenben azt érzi, hogy ő kő keményen dolgozik, s keresetének jelentős része adó és járulék. Ez nem demagógia, ez egy igen összetett kérdés, melynek a vége lehetne ez is: mit kell tennünk ahhoz, hogy minisztériumi dolgozók legyünk, tagjai egy félmilliós, viszonylag kényelmesen éldegélő közösségnek?
Ha kevesebb a képviselő és a miniszter, több a háttéralkalmazott. De ebben sincs igazán logika. Ha több a fejes, akkor kevesebb a melós? Nincs az a terület a gazdaságban, ahol ez így működne. Sőt! Egyáltalán nem létezik olyan, hogy a vezetők létszáma ilyen módon kihatással lenne az alkalmazottakéra.
(Fotó: Földművelésügyi Minisztérium Sajtóirodája // Pelsőczy Csaba)
