A 2014-es választásoknak igazából két komoly tétje van, az első, Orbán leváltása, a második a Mesterházy-Gyurcsány háború várható kimenetele.

Az elsővel nem kívánunk foglalkozni, mivel politológusok és nem politológusok hada, nap, mint nap, írja tanulmányait a témáról. Valójában az ország jövője szempontjából legalább annyira fontos a második tét, mint az első. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy egy maroknyi gyurcsányista csoport képes lesz-e megszerezni a szocialista pártot, és azt hangzatos semmittevéssel gyakorlatilag lefagyasztani. Ebben az esetben Orbánnak nem lesz potenciális ellenzéke, de nagyon hangos igen.

A másik kockázat, hogy arra fognak törekedni Mesterházy győzelme esetén, hogy olyan kormányzati struktúra legyen, ami bizonyítja, de legalábbis alátámasztja Mesterházy alkalmatlanságát.

A jelekből azt látom, hogy elkerülhetetlen egy rövid időn belüli Gyurcsány-Mesterházy összecsapás. Gyurcsány a fórumain verbálisan és fizikálisan is olyan metakommunikációt folytat, mintha Ő lenne Orbán valódi kihívója, és Mesterházy ebben az ügyben, csak egy átmenetileg megbízott hatalmi „stróman”.

Mesterházy viselkedésével alátámasztja ezt a lehetőséget. Nem hívja ki Orbánt, nem üldözi végig Magyarországon, nem szembesíti mindennap gyávaságával, nem mondja el minden nap, hogy a demokrácia vitáról szól és a jelenleg regnáló miniszterelnök nem képes demokrata lenni és gyáva. Gyurcsány viszont minden nap kitalál valami olyat, ami nem szokványos, sőt időnként meghökkentő. Példaként gondolunk a vagyonosodási vitára közte és a miniszterelnök között, ami alapjában nonszensz, de a baloldali liberális szavazótábornak érthető és elfogadható. Viselkedésében kihívó, mondanivalójában még inkább az.

Mesterházy egy ponton majd belekényszerül a sajátjai által egy vita kezdeményezésébe, de addigra már elveszik a téma eredetisége és az egésznek olyan látszata lesz, mintha Gyurcsány képes arra, hogy „hatalmi strómanját” belekényszerítse a vitába.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Mesterházy más úton jár, Ő igazából nem csinál mást, mint egy '98-as Horn kampányt, amelynek az a célja, hogy tudatosítsa a társadalomban, hogy Ő a kihívó. A baj csak az, hogy közben eltelt 16 év. Kiürült az ilyen  kampányból a modernség, hiányzik a társadalomismeret. Miközben Ő a győzelemre játszik, a környezete, mármint ez a verbálisan létező összefogás, már rajta túl gondolkodik. Mi lesz ennek az egésznek a vége? Ma megjósolni nem lehet, hiszen az MSZP-n kívül, egy szolid vereség, szinte mindenkinek politikai érdeke, ezért ők egérfogó szerelésre jobban koncentrálnak, mint a kampány összehangolására.

Mesterházynak nem egyszerű, mivel a lista állítása, valamint az összefogás miatti átírása, gyengítette a belső erejét. Természetesen ez még nem látható módon történt. A szervezete két fontos dolgot nem ért. Az egyik, miért kellett az MSZP öregjeit hátra rakni, mikor a 2010-es választás elvesztéséért konkrét felelőséggel rendelkezők, külső körről a lista elejére kerültek. A másik pedig, hogy feloldhatatlan ellentmondás van a számokban, Mesterházy 40-42 listás helyben gondolkodik, miközben a legoptimistábbak sem számolnak 35-nél többet, valamint az egyéni nyerések számában is van jelentős vélemény különbség. Vélhetően Mesterházy gondolkodásában egy jelentős Jobbik erősödés is benne van, és az is, hogy ez a FIDESZ-től visz, azonban ezt a számok nem támasztják alá. Nehéz hetek következnek, mert a választás után beindulhatnak a fent jelzett viták.

Az tisztán látszik, hogy Gyurcsányt nem elégíti ki a DK, tehát az is benne van a levegőben, hogy a választás után egy egyesülést fog kínálni, azzal, hogy az ellenzéki oldalon nem kell tovább vitázni, és kezdeményezni fog egy egyesülési kongresszust. Na, akkor mi lesz? Demokrataként nagyon nem kívánom ezt a helyzetet, mivel egy merev despota és egy ugrándozó despota között nem látom a különbséget. Csak azt, hogy Gyurcsány újbóli megjelenése egyben durván szűkíti egy normális jövő és egy normálisan élhető Magyarország lehetőségét!