Urak!
Uralkodóink!

Ugye, megengeditek nekünk, hogy néhány emelkedett gondolatot intézzünk hozzátok így, a béke és szeretet ünnepén? Az elmélkedés és az önmagunkba tekintés meghitt napjaiban.

Mondjátok, miért?
Miért teszitek velünk mindezt?
Miért helyeztétek a véres lófejet párnánk mellé?
Mit vétettünk nektek, amit ily kegyetlenül toroltok meg?

Mi nem teljhatalmú Atyaúristennek választottunk sem titeket, sem a -titeket hatalomban tartó, a mi pénzünkkel, a mi adómilliárdjainkkal kitömött- „TEK-es, készenlétis, NAV-os, „rendvédelmis” kutyáitokat, kikkel megfélemlítetek minket s akiket folyton ránk uszítotok.

Mi csupán bajos ügyeink intézését kértük tőletek, ahogy tesszük ezt -a munkáját (valódi) hivatástudattal és önfeláldozással, fillérekért végző-  betegápoló, óvónő, avagy pedagógus és gázszerelő esetében is. Mi csupán ezzel bíztunk meg titeket.
Mi hajdan bizalmat szavaztunk nektek, nem pedig egy kibaszott biankó csekket nyomtunk az izzadtságtól ragacsos, kapzsiságtól reszkető tenyeretekbe, hogy bármit rávéssetek, amit csak diktál telhetetlen mohóságotok.
De ti nem tudtatok ellenállni a kísértésnek.
Beleszédültetek a temérdek pénzbe és a korlátlan hatalomba.
Hazudtatok nekünk és megloptatok minket.
Nem tudtatok emberek maradni...

Igazából már arra a pontra jutottunk el, hogy nem is az a legnagyobb baj, ha loptok, mint az állat. Ehhez már tényleg hozzászokhattunk volna az elmúlt negyed évszázad során. Ha netán túl lassan akklimatizálódunk, az nyilvánvalóan a mi hibánk. Valami ótvar, orrbakúrt genetikai defektus lehet. Bár az is igaz, hogy ti már egészen új -mesebéli, sztratoszférikus- dimenziókba emeltétek az útonállás fogalmát, de -ismétlem- nem ez fáj leginkább nekünk, folyton nyavalygó elégedetlen balfaszoknak. Ami legesleginkább marcangolja az elbaszott, mimóza-lelkünket, hogy ennyire szánalmasan nyomorult elmebetegeknek néztek minket.
Megmagyarázzátok a megmagyarázhatatlant.
Újra és újra…

 
Tulajdonképpen nem túl hízelgő, ha ennyire bomlott elméjűeknek nézünk ki, de annyira nem kell stresszelnetek magatokat, mi nem a múltat akarjuk visszahozni, bármennyire is kapaszkodtok eme gondolatba, amikor messzemenő következtetéseket próbáltok levonni diszlexiás hülyegyerekek debil feliratos ruházataiból. Köszönjük szépen, amit egyszer már beszoptunk abból most már nem kérünk. Aki már kapott tőlünk egyszer (-másszor) esélyt, annak innentől kezdve tipli. (És akkor nagyon decens úrinők voltunk.) Tökmindegy, hogy ki, felőlünk félhülye, alkoholista norvég lékhorgászok is jöhetnek ide kormányozni (ennél rosszabb úgysem lesz, de ha netán ők is elkúrnák, nyugi majd őket is szépen kikúrjuk), ám az evolúciónak arra a szánalmasan alacsony szintjére szerencsére már sikerült eljutnunk röpke 25 év és bagatell 7 tökéletesen elbaszott választás után, hogy ugyanabba az -egyszer pirosra, máskor narancsszínre festett- trágyakupacba már nincs túl sok kedvünk belelépni. (Ó igen, roppant gyorsan tanulunk…)
Valóban hihetetlen, de az általatok (eddig többnyire jogosan) agyhalottként kezelt birkák EEG-görbéje kimozdulni látszik az x-tengely zord takarásából.

Ebből következően, igazán üdvös lenne elgondolkodnotok azon, hogy -mielőtt még pár tízezer ember este, szelíden bekopogtat a luxuskecóitok ablakán, hogy érdeklődjön a jó édes kurva anyátok egészsége felől- (ha már a lopásról nem is tudtok leszokni mindaddig, amíg csuklóból le nem fűrészeljük az enyves kezeteket) kibaszott gyorsan -így Karácsony környékén- legalább a gyökér beszólásaitokat hanyagoljátok már plíz!

Igen, mondjuk ki -hadd örüljetek (2 másodpercig)- elődeitek is loptak. Ja… Csak hozzátok képest ezt olyannyira nevetségesen amatőr, bűbájos, tündibündi cukorfalat módon tették, hogy cserébe még azt is hajlamosak voltunk elnézni nekik, hogy milyen fájóan szánalmas balfasz módon kormányoztak. Amiben persze, rokon lelkek vagytok velük, mert ennyire dilettáns, döbbenetesen fostalicska „kormányzást”, vagy mi a jó kurva édesanyátok náthás faszának van pofátok nevezni ezt az agyhalott módján,  nyilvános helyen, egy szál pindurka, hervadt pöcsben, meztelenül körbe-körbe rohangálást, amit -Timbuktutól, Szváziföldön át Szomáliáig- még életükben nem láttak a világ -szerencsésebb evolúciós  parabolát leíró- (jelenleg szánakozva minket stírölő) nemzetei…

Ami mondjuk, annyira nem meglepő, mert (az őket kinevező Hipervátesz Fővezérsámán kivételével) ugyan ki hugyozná össze magát a meglepetéstől, hogy egy szíjjártópetitől (oh, priceless), egy balogpátertől, vagy egy vargamisitől, (remélem, nem lesz durci senki, hogy nem sorolom fel a komplett zárt osztályt) nehezen várható el, hogy meggyőzően el tudja hitetni magáról, hogy nem egy semmihez sem értő, elmebeteg, életképtelen, szánalmas, gyökér nímand. Már megbocsássatok, de ilyen lúzerek gyülekezetére normális ember egy -viszonylag tét nélküli- maszturbálást nem bízna rá...

Baszki, majd kihagytam azt a (öveket bekötni, halálkanyar következik!) gülü pörölycápa-tekintetű, retardált gyökér istenbarma (csak nem veszi zokon, hogy nem sorolom fel ama összes jelzőt, ami most eszembe jut) matolcsyt, az unortodoxia Schwerer Gustav-ját, de e tárgykörben ő igazán megérdemel egy külön fejezetet.
Eme választás aztán vitathatatlanul egy bravúros aranymetszés…
Áruljátok már el, honnan kukáztátok ezt az orbitális balfaszt?
Tényleg nem volt kéznél egy közepesen idomított pávián?
(Hogy még világosabb legyen, miről beszélek, nézzétek már meg a jegybanki alapkamat alakulásának grafikonját 2012-től! Hát, emelt szintű érettségi ehhez nem nagyon kell...)
Abban az országban, ahol ez világhülyéje gazdasági miniszter, vagy jegybankelnök lehet, ott nem kell meglepődnünk semmin. Tényleg semmin.
Nekünk annyi...
Zokogjunk!

Szóval ez a ti aranylábú elit-csodacsapatotok. Ha nem lenne olyan siralmas, röhögnénk.
És -mi naív hülyék- még csodálkozunk bármin is…

S még ti pofáztok nekünk „objektív felelősségről”, „zéró toleranciáról” és „költségvetési csalásról”? Ti büntettek minket ezek miatt 5-10 éves börtönökkel, a betarthatatlan, geci, eszement, percenként változó, idióta jogszabályaitokkal, AVH-s ("Adó- és Vámhivatali") revíziókkal, online-pénztárgépekkel, EKAER-rendszerrel, a bekamerázott közutakkal, az örökös rettegéssel, kilátástalansággal, folyamatos elszegényedéssel, megaláztatással és a gyermekeink külföldre üldözésével?
Folyton csicskáztattok minket.
Sanyargattok minket…
És röhögtök rajtunk…

A törvényeitek viszont csak ránk vonatkoznak.
Furamód, mindig mi vagyunk azok a szánalmas balekok, akik tátott szájjal rohangásznak körbe-körbe a faszerdőben.
Önmagatokkal szemben mikor alkalmaztatok már „zéró toleranciát”?
Egy alkalmat mondjatok!
Csak egyetlen kibaszott alkalmat a 25 év alatt, hogy rohadnátok meg, ti nyomorultak!

Ti semmibe veszitek még az uniós jogértelmezést is, amikor az az érdekeitekkel ellentétes. Ti a pofánkba röhögtök és faképnél hagytok, ha a parlamenti folyosón kérdést merészelünk feltenni nektek, ha a vagyonnyilatkozataitok (csupán pont az adóhivatalnak fel nem tűnő) napnál világosabb, eszement, geci pofátlanságait tesszük szóvá, levegőnek néztek, amikor transzparenciáról, közérdekű adatok kiadásáról van szó, hülye gyerekként kezeltek, amikor hosszú évtizedekre titkosítjátok a mocskos ügyleteiteket és -érinthetetlenségetek mámorító tudatában- fölényesen lekezelőek vagytok velünk, amikor szembesítünk titeket a mocskos, nyilvánvaló és orbitális gaztetteitekkel.

A ti zsebetekbe mikor basz már be a gyökér adóhivatalotok egy buzi online-pénztárgápet?
Kikúrjátok a fél Amazonas-deltát s egy milligramm forgács nem hullik. Teljesen életszerű.
S közben eljátsszátok a felelősség terhe alatt gyötrődő, gondterhelt „alázatos honatyát”.
Aztán a pofánkba nyerítetek...

Amikor -negyed évszázadonként egyetlen egy kibaszott, lázálomszerű alkalommal- végre valahára bepillanthatnánk a piszkos ügyleteitekbe, nevetséges, eszement, bicskanyitogató „érvekkel” és lihegő izzadt igyekezettel söpritek szőnyeg alá a szart, bízva abban, hogy az idő és a feledés majd megoldja a problémát. Ahogy eddig is...

Nem a korrupció elkövetőjét, hanem a bejelentőt üldözitek? Kéritek az „adatokat” a Nagy Vízen Túlról? Amelyek ott vannak a saját határidőnaplóitokban, bazdmeg?! Amelyeket ti ismertek a legjobban?! Lázasan görcsölve agyaltok azon, hogy vajon egy ilyen szánalmas, értelmi fogyatékos, idegen nyelveken (beleértve a magyart is) nem makogó stróman vigye el a balhét, vagy végre-valahára netán -ünnepünket bearanyozva- nem remélt meglepiként bebasszátok a karácsonyfánk alá, hogy ugyan ki a jó retkes kurva anyja az a -2014. október 16. óta(!)- lapító másik öt rohadék, szarházi, tolvaj patkány?

Arra mindenesetre jó mindez, hogy végre megpillanthattuk, milyenek ezek a könyörtelen bürokraták (  http://civilhetes.net/velemeny/idealis-burokrata ), ezek a zord Hivatali Atyaúristenek, amikor kiesnek a kibaszott szerepükből. Amikor nem (by default feléjük lejtő) hazai pályán packáztatják a kisembert. Amikor végre egyenlő(bb)ek a feltételek. Ilyenkor ők rémültek...
Életképtelenek...  Szánalmasak...

Azt az embert viszont, ki a „feddhetetlen”(tkp. egy hétvége alatt -önmaguk által /muhaha/- átvilágított) adóhivatalotokban (a 23.000 sunnyogó, szarházi „kolléga” közül) egyként mer kiállni a nyilvánosság elé, ki végre elmondja az igazságot arról, hogyan loptok meg minket, agyonvegzáljátok. Megpróbáljátok tönkretenni. Megtörni. S hajnalban rátöretni az ajtót a kutyáitokkal. Rá és családjára. Gyerekeire. Orvul betörtek az életébe. Ti alávaló patkányok!
Honnan veszitek ehhez a bátorságot, ti elvetemült, ocsmány gazemberek?
Hogyan merészelitek ezt megtenni vele?
Vagy bárkivel is közülünk?
Akik eltartanak titeket…

A korrupciótok nem a rendszer mellékhajtása, hanem maga a rákosan burjánzó rendszer.
Intézményi szintre emeltétek a kifosztásunkat. Ez az egyetlen életcélotok, kár tagadnotok...

Ha a mi vétségeinkért -a saját verejtékünkön kilóra megvásárolt- haramia rendőreitekkel, ügyészeitekkel, bíráitokkal ennyit mértek ránk, akkor -a ti vétkeitekért- ugyan mi lenne az arányos büntetés? Kényszermunka-tábor? Életfogytiglan? Halál? Netán elevenen elégetés?
Avagy élve megnyúzás, amit tesztek velünk ti is?
Elég lenne ez azokért a kínokért, amit évek-évtizedek óta okoztok nekünk?

Fintorogtok a „stílusunk” miatt? "Túl trágárak" vagyunk nektek, a nemzetiesség, a decens konzervativizmus, a mértékadó keresztényiség és makulátlanság -önmagatok által- felkent hős bajnokainak? Ha már úgyis folyton nálatok van a bölcsek köve, légyszi segítsetek már eldönteni nekünk, rusztikus, primitív aljanépnek, hogy vajon az-e a nagyobb trágárság, ha egy „nemzeti-keresztény” vezér-ájtatosmanótok úgy véli, hogy „életforma kérdése, ha egy kisgyerek korgó gyomorral megy iskolába”, aztán -rá egy hétre- azt az ellenzéki javaslatot, hogy a mostani téli szünetben (amikor nincs intézményi étkeztetés), a rászoruló 600.000 (HATSZÁZEZER!!!) gyerek éhezését 3Mrd Ft-tal mérsékeljétek, egy szemrebbenés nélkül lesöpritek az asztalról, majd -még aznap- megszavaztok a stadionépítésre plusz(!!!) 4Mrd Ft-ot, avagy netán az a trágárság, ha erre úgy reagálunk, hogy „a büdös kurva anyátokat, ti rohadt, patkány fasszopó férgek”! Na, sikerült eldönteni? Ugye, nem is volt annyira nehéz.
Ja és még valami. Basszátok meg a stadionjaitokat!
Ti nyomorult gyökerek…

(S még örüljünk, hogy nem az egyiptológia a hobbija, mert akkor piramisokkal kúrta volna tele az országot...)

Majd akkor kaptok tőlünk tiszteletet, ha tiszteletre méltó módon viselkedtek velünk.
Majd akkor beszélünk veletek szépen, ha nem lopjátok ki a szemünket is.

Ha nem viselkedtek bűnözőként, nem bánunk veletek bűnözőként.  Ilyen pofonegyszerű...
Nem vagytok ti gyengeelméjűek, hogy besokallna, ilyen alapvető evidenciák felismerése.
Addig viszont, amíg megszületik eme unikális csoda, amíg világra jön e madárlátta tündéri hungarikum, meg kell barátkoznotok azzal, hogy kedves anyukátokat is (aki annak idején méltatlanul becsülte alá a coitus interruptusban rejlő lehetőségeket) közszereplőnek fogjuk minősíteni. De -van egy még szarabb hírem- nem úgy néz ki, hogy ennyivel megússzátok…

Ti már rég lemondtatok erről az országról.
Ez az ország menthetetlen.
Tudjátok jól.
Csupán azért hazudoztok szemrebbenés nélkül „jobban teljesítésről”, „csökkenő mértékű szegénységről”, „pozitív gazdasági folyamatokról”, „fenntartható nyugdíjrendszerről” hogy tovább maradhassatok hatalmon.
Hogy még több időtök maradjon a lopásra.
Hogy agyhalott uniós adófizetők további idelapátolt pénzeit is el tudjátok rabolni tőlünk. Hogy még jobban megtömjétek zsebeteket. Semmi másért.
A mi gondjainkra ti már csak legyintetek.
Alávaló, rohadt patkányok vagytok…

Kettészakítottátok az országot.
Előre eltervelten, hideg, számító, vérprofi módon.
Tudatosan.
Érdekeiteknek megfelelően, hogy közben ki tudjatok fosztani minket.
És közben „nemzetről” beszéltek…

Egyelőre még csak szóban, de már gyilkolják egymást munkatársak, barátok, családok.
Mennyi idő kell, amíg vissza tudunk változni?
Amíg újra emberek tudunk lenni…

Negyed évszázada az idegen tankok ellen keltetek ki, most pedig nyakló nélkül zúdítjátok a milliárdokat a fegyveres erőitekbe, mert rettegtek saját népetektől. Mily ironikus, nemde?!

Ha a hatalmatok megtartása múlna rajta, szemrebbenés nélkül egymásra uszítanátok az ország két felét. Tüntetőket és szimpatizánsokat, diákokat és TEK-es kutyákat, apákat és fiúkat. Megöletnétek minket egymással…

Vallást csináltatok a nyomorult politikátokból.
Magatokból pedig Istent…

Ez az ország halott.
Csak még nem vette észre...
Az egyik fele már most nyomorog, a másik még kapaszkodik nem létező szalmaszálakba és bízik a csodában, ami soha nem fog bekövetkezni.
Bízik abban, hogy jövőre is lesz munkahelye, hogy az ő gyerekének nem kell majd londoni gyorséttermekben mosogatnia, hogy lesz nyugdíja, hogy lesz, aki meggyógyítja, hogy tíz év múlva is meg tudja venni a tüzelőjét, a gyógyszerét, az ennivalóját.
Pedig dehogy…
Ő is ugyanúgy megfagy és éhen hal majd, mint azok, akikkel pont e percben ez történik.
Vele is ugyanez fog történni.
Akkor is, ha ezt most nem hiszi el…

Ti drága luxuslakásokat vesztek a gyerekeiteknek, külföldi elit-iskolákba járatjátok őket, milliárdos  közbeszerzéseket csúsztattok nekik, hogy „önerőből boldoguljanak”, aranyban fürdetitek őket és már a majdan születendő unokáitoknak is biztosítva van a gondtalan jövője, mi viszont már etetni sem tudjuk a mi kicsinyeinket.
Tudjátok, milyen érzés ez egy szülőnek?
Érdekel ez titeket?
Üres, szürke és kilátástalan a gyermekeink élete.
Nem tudjuk megadni nekik azt a felhőtlen és boldog gyermekkort, amit ígértünk nekik, amikor először vettük a kezünkbe őket.
Minden nyomorult napon erre ébredünk és ezen gyötrődve alszunk el.
Minden nyomorult napon valami meghal bennünk…

Nem tudunk gondoskodni róluk. Pedig ez kötelességünk lenne…
Nem tudunk cipőt venni nekik, hogy ne legyen elkékülve a lábuk a hidegtől.
Nem tudunk ajándékot venni nekik Karácsonykor, pedig ugyanúgy várják szegények, mint a ti kölykeitek.
És olyan apróságoktól is ujjonganának, amit a ti kölykeitek unottan tolnának félre.
És hiába várják…
És újra és újra a csalódottságtól szomorú, meggyötört szemükbe kell néznünk.
És nem sírhatunk közben, mert attól még rosszabb lenne nekik.
Megijednének és ők is sírva fakadnának.
Azt hazudjuk nekik, hogy ez az élet rendje és nincs mit tenni...
És közben megszakad a szívünk…

És ilyenkor ölni tudnánk…
Ilyenkor meg tudnánk ölni titeket…

Tényleg nem elég, amennyit eddig elloptatok tőlünk?
Amennyit elloptatok gyerekeinktől és már az unokáinktól is? Ha megszületnek egyáltalán.
Tényleg nem hiszitek el, hogy nem tudunk annyit adózni, amennyit ti elloptok?
Még kell? Még mindig kell?
Mennyi?
Mondjátok, mennyivel érnétek be?
Még 100-1000-10.000 milliárddal?
Egyáltalán el tudjuk képzelni azokat a kibaszott dimenziókat, amelyben ti gondolkodtok?
Vajon elég ahhoz a mi földhözragadt fantáziánk?

Mikor mondjátok, hogy elég?
Mikor mondjátok végre egy nyomorgó borsodi kisgyerek szemébe nézve, hogy „sajnálom”?
Mikor mondjátok azt, hogy bocsáss meg nekem, amiért ezt tettem veled és szüleiddel?
Mikor mondjátok neki azt, hogy mindent elloptam tőled, amitől az életed nem a holnaptól rettegő, végtelenül sivár és kilátástalan napok szomorú füzére lett volna, de megszólalt a lelkiismeretem és most visszaadom?
Visszaadom, ami a tiéd volt, csak hogy lássam a hitetlenkedő boldogságot a szemedben.
Hogy lássam az örömkönnyeidet…
Mert az többet ér a kurva milliárdjaimnál…

Soha nem fogjátok ezt megtenni.
Képtelenek vagytok rá.
Mert nem tudtok kibújni a bőrötökből.
Menthetetlenek vagytok…
Nyomorultak…

Ne tőlünk féljetek!
Magatoktól...

Ha van egy csöppnyi igazság valahol ebben az elbaszott, rohadék világban, akkor ti ezért majd valamikor keservesen meg fogtok fizetni…

Visszaéltetek a bizalmunkkal.
Becsaptatok és megaláztatok minket.
Méltatlanok vagytok a megbecsülésünkre.
Leszerepeltetek. Megbuktatok. Bűnözőkké váltatok. Törvényen kívüliekké…
Bármit is tennénk veletek, ti maradnátok a vétkesek, nem mi.
Torkig vagyunk.
Betelt a pohár.

A ti időtök véget ért.
Takarodjatok!

 Amíg megtehetitek…

(© Az írás egésze, ill. egyes kiragadott elemei a szerzői jog  megsértése nélkül, szabadon felhasználhatók tüntetéseken, sajtótájékoztatókon, közösségi portálok üzenőfalain, nemzeti konzultációs kérdőíveken, budai paloták kerítésein, Audi-szélvédőkön, átnevelő munkatábor-kőbányák öltözőinek falain, bírósági tárgyalások vádirataiban, továbbá alternatív célokra felhasznált lámpavasak tövébe helyezett tájékoztató táblácskákon...)