Ebben az 1993-as cseh filmben minden benne van, amit Rogán Antalról tudni kell, akkor, ha csak a történetet követjük szó szerint. Igen Rogán ilyen egyszerű, Szakonyfaluból feljött Budapestre, Bohusként évtizedek óta köztünk él, de a mai napig érezhető benne az igazi, lenéző vidéki bunkóság, amit akkor vesz fel az ember, amikor megérkezik a fővárosba.

Az integrálódás vagy szemben állás ez az első kérdés egy vidéki számára a megérkezés után. Magam is megérkeztem, még mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy belvárosi finnyás fumigálja a vidék e gyöngyszemét.

Igazi tenyérbe mászó stílusa, olyan egyedivé teszi, hogy az akár tiszteletet is parancsolna, ha volna benne legalább annyi humor, mint az említett film bármely szereplőjében. De ő az igazi sértődött kisorrú a nagyorrúak között, sótlan szenvedő, lelketlen, utálkozó, lenéző, elutasító. Pedig mennyivel élvezetesebb lenne, ha nem csak a prosztó úrhatnámság lenne meg benne Bohusból, hanem a humora és érzékenysége is. Ezek nélkül Rogán élvezhetetlen sótlan, egy olyan ember, aki bármikor vezényelhetne egy kivégző osztagot, azt pontosan a megadott szabályok betartásával meg is tenné. Értelmet, érzelmet nem keresve.

Lehet elsőre ütős a véleményem, de igazából szánalmas, hogy le kell írnom, hiszen ki a fene szeret egy ilyen ember hatalma körül élni, tőle függni. A filmet érdemes újra megnézni, nagyon tanulságos, hogy bánik egy „Rogán-szerű képződmény” az évszázadok során kialakult polgári világ lelkével, testével, hogyan grasszál a butaság, a csökönyösség, az utcán, a vendéglőben, de az ő estében a parlamentben.

Nem azért kell csak elzavarni, amit tett, hanem azért is, ahogyan tette.

Fene jó lenne már, újra polgárként élni!

A teljes film:

Név cím a szerkesztőségben