Orbán sem tett semmit, hogy nekünk bármi is egyszerűbb legyen!

25 éve megy a kamuzás, hogy jobb lesz vagy más lesz vagy egyszerűen csak több lesz. Listák készültek, hogy kiket győztünk le, hogy kiket előztünk le, kiknél vagyunk jobbak, vagy csak egyszerűen mi létezünk ők meg nem.

Mára eljött az igazság pillanata, sehol sem vagyunk, de leginkább senkik vagyunk. 25 év hazudozása összeadódott egy hatalmas lufivá, amelyikben az állampolgárok olyanok lettek, mint Illyés Gyula 77 magyar népmeséjében a kis gömböc belseje, azzal a különbséggel, hogy senkinek sincs bugylibicskája, csak változó mennyiségű közönye, apátiája és félelme.

Brazíliából írom a sorokat, a világ egyik legszebb városából és az írásra igazából két távolból megfigyelt rendőr viselkedése inspirált.

Megálltak a kocsijukkal egy pálmafacsoport árnyékában és először az egyik ment el enni a túloldali büfébe, majd szépen visszatért a várakozó társához. Ezek után a másik rendőr tette ugyanezt. Döbbenten néztem, hogy megy szabálytalanul a rendőr az úton, kb. 5 percet várt mikor az út kiürült és méltósággal átment, nem használt semmi ráutaló magatartást, hogy ő rendőr. Egyszerűen átment és visszajött, észrevétlen mind kettő.
Nálunk ez úgy történt volna, hogy villogó be, megállás a büfé előtt, mindkettő kiszáll, sáv elzárva, nem baj, ha busz jár arra, bratyizik a büféssel, megeszik a kaját vagy fizetnek vagy nem, ki a fene tudja, majd vissza az autóba és villogóval el.

Itt garantáltan fizettek a rendőrök és vásárlóként viselkedtek. Kifejezetten edzett, láthatóan képzett, saját feladatukkal tisztában lévő, a polgárok biztonságát megvédeni képes emberek benyomását keltették.
Három nap alatt összesen 4 szirénázást hallottam, három mentőt és egy tűzoltót. Otthon nem lehet megmaradni az üvöltő szirénáktól, mindenki tudatni akarja, hogy jön vagy megy, hogy ő fontos, nem érdekli kinek a nyugalmát zavarja, csak az a lényeg, hogy ő rendben legyen.

Ez egy tízmilliós város hatalmas forgalommal, a szociális problémák ezrével, de mégis van egy élvezhető bája, pedig a piacon lehúznak, de a taxis fillérre visszaad, igazi Dél-Amerika.
Otthon parkolót csináltak a parlamenti képviselőknek, de nem csináltak helyet azoknak, akiket képviselnek. Ügyet intézni logisztikai feladat, mert az  állami hivatalokhoz nem építettek parkolót, viszont a hivatali dolgozóknak lekerítenek, elég csak Budapesten az illeték hivatalba bejutni, a környéken nem lehet sehol sem parkolót kapni.

Minden párt a szolgáltató államról beszélt és beszél, de mindenki a dolgozóinak akar szolgáltatni.

Nem készült még olyan hivatal, amelyik arra van felfűzve, hogy itt érkezik az ügyfél, itt intéz, majd itt lép ki, hány asztal, pult stb.. kell ahhoz, hogy senkinek ne kelljen fél óránál többet várnia.

Budapest I. kerületben igazán meg van szervezve minden, de parkolni szinte sehol sem lehet, a mozgássérültet kilométerről kell a hivatalba tolni. Az ott dolgozó emberek minden kritikát kibírnak, de kevés emberrel, csak kevés ügyet lehet megoldani. Állandóan racionalizálják őket, ahelyett, hogy a feladatot racionalizálnák.

Mindenütt húzzák a pénzt rólunk, egyre kevesebbet kapunk és egyre többet fizetünk. Két év alatt adnak ki egy építési engedélyt egy megyei jogú városban, de közben még néhányszor megpumpolnak.

Jó volna már, ha arról beszélnének, hogy nekünk ÁLLAMPOLGÁROKNAK mi a jó és ezt sok butaságra elherdált pénzt nem rajtunk szednék be, hanem visszafognák magukat a költekezésben. Kevesebb stadion, olcsóbb vasút, lásd Esztergom. Kevesebb fenntarthatatlan főtér, de több jó iskola, kórház és közbiztonság - nem csak a gazdagoknak!