Recenzió Mesterházi Attila Facebook bejegyzésére.
A németek agresszorok voltak a második világháborúban, felelősségük egy lapon nem említhető az oroszokéval, az akkori szovjetekével.
Merkelnek kötelessége bocsánatot és megbocsájtást kérni, ebben nekünk is jutna szerep és feladat!
A németek kiprovokálták a háborút, a szovjetek, angolok, franciák, lengyelek és Európa többi népe, kivéve - az olaszokat, magyarokat és románokat - elszenvedték a világháborút.
A világtörténelem nagy tanulsága, az, hogy a győztesek igazsága az igazság. Az egy másik kérdés, hogy képtelenek voltunk 25 év alatt szembenézni a saját történelmünkkel és szerepünkkel a 20. században. Nem voltunk képesek kialakítani ennek becsülettel vállalható, megemlékezésre alkalmas tereit.
A handabandázásaink következménye az, hogy Putyin 50%-os helyzetbe került, mert joga és kötelessége megemlékezni a második világháborúban elesett szovjet katonákról. Az már minimum félreértése a szovjet jelenlét tartalmának 1956-al kapcsolatban, a síremlék felirata alapján, hiszen az akkor elesett szovjet katonák nem hősök, hanem áldozatok voltak.
Ha Putyin az elesetteket a szovjet-hatalom áldozataiként koszorúzta volna, akkor a helyzet talán még történelmileg is igaz lett volna. Így ez egy félrement, téves koszorúzás volt, hiszen 1956-ban a Szovjetunió agresszor volt, még akkor is, ha a magyar belpolitikai és biztonsági helyzet katasztrofális volt.
Meggyőződésem, hogy Putyin senkit sem akart provokálni, egyszerűen a magyar diplomácia és az orosz szakértők csődöt mondtak! Pontosan a nevezett okok miatt lehet ma történelmet hamisítani, a Horthy korszakot idealizálni, a holokausztot relativizálni, a magyar katonák szerepét a Szovjetunióban heroizálni, mert sunyi hazug a környezet, amiben élünk és sokkal fontosabb a múltunk ferdítése, mint az érthető, világos és értelmes jövőnk megépítése.
Árki János
