A kormányfő beszédét végig hallgatva egyszer csak bevillant, hogy a beszéd kettéosztotta Magyarországot.
Magyarokra és másokra, majd felsorakozott az ellenséggel, Európával szemben.
Utoljára ilyen helyzet a magyar történelemben Mohács előtt volt, az eredmény ismert. A beszéd elkészültének estéjén bizonyára egy korty pálinka közben az elkövetők és a miniszterelnök újra végig beszélték a haditervet.
Veszprémben megaláztak minket, mivel a hatalomnál nincs jobb, dolgozzuk át a beszédet úgy, hogy bármekkora is jó az országból, csak a hatalom a miénk legyen. Az első, hogy aki elfogadja a beszéd igazát az a magyar, a második, hogy eltoljuk az Európai szabványokat, játékszabályokat magunktól és újakat hozunk létre.
Az egésznek az alapja, hogy felmondunk a demokráciának, csak jelzőt teszünk eléje, a liberálist, mert ezt így mindenki fogja érteni.
Kialakítjuk az ellenség képet, első, aki nem ért velünk egyet,
második Európa,
harmadik a bevándorlók és bevándorlásra készülők,
negyedik, akik az első háromba vagy nem lépnek be vagy nem akarnak belépni, egyszerűen a liberálisok.
A következő lépés, hogy a liberálisok a múlt tolvajai és mindenki, aki lopást és tolvajlást kiált, az liberális. Erős országot építünk, tehát pofán vágjuk őket. Mi tudjuk, mit kell tenni, ebben ne akadályozzon senki. Egy kulturális ország leszünk, igaz kicsit ostobák, de mit érdekel ez minket, ha a hatalom nálunk marad.
Szégyenteljes nap ez a mai, hiszen a miniszterelnök hadat üzent István államának és beszédével megírta Koppány esküjét!
Kár érted szép Magyarország!
