(Nyílt levél nemzetünk büszkeségéhez, a törvényesség legfőbb őréhez, a korrupció elleni ádáz küzdelem kérlelhetetlenül hősies bajnokához.)
Ugye tudod, hogy megszegted az esküdet? Megcsúfoltad a hivatalodat. Elárultad a hazádat. Eladtad a lelked. Hazudtál nekünk. Becsaptál minket. Aljas, hitszegő, patkány módon...
Ugye tisztában vagy azzal, hogy elsősorban neked köszönhető demokráciánk csődje? A legújabb kori kifosztottságunk. A felső tízezer eszeveszett harácsolása, mely a tömegek vég nélküli nyomorából táplálkozik. A nélkülözésből. A reménytelenségből. A szegénység örök körforgásából. A gyermekeink százezreinek éhezéséből. A fásult, beletörődő és meggyötört tekintetükből. A holnaptól való félelmükből. A sírásra görbült szájukból. A könnyeikből.
Te tartod fenn e rendszert. Nincs ember a Földön, aki feloldozhatna téged a bűneid alól...
Ugye a lelked mélyén sejted, hogy mindez nem fog örökké tartani? Ugye tudod, hogy a spicli Négybetűs nem fog örökké megvédeni téged? Ugye tudod, hogy amikor gazdádat már bentfekvőként kezelik Grazban, a Lóarcú Récsölke és famíliája már nem fog emlékezni arra, hogy elsősorban te voltál az, aki lehetővé tette számukra a "saját lábon állást"? Ők soha nem fogják ezt megköszönni neked. Soha nem fogják ezt honorálni. Számukra ez a természetes. Ez az alaphelyzet. Ők már ebbe születtek. Számukra te ugyanolyan alattvaló vagy, mint a stróman Mészáros-paraszt. Ugyanúgy lenéznek téged is, mint a borsodi nyomorgó cigány (és nem cigány-) gyerekeket. Számukra te egy senki vagy. Számunkra is...
Ugye van fogalmad arról, ténykedésednek köszönhetően nem csak a "Nagy Vízen Túliak" néznek ránk szánakozva, hanem saját nemzeted polgárai is szemlesütve tudatosítják magukban, hogy immár a demokrácia irigyelt, mesés fellegváraival, Oroszországgal, Törökországgal, Azerbajdzsánnal és Türkmenisztánnal kerültünk azonos platformra. Remélem, tömegeink hálája előbb-utóbb utolér téged. Akárhol is vagy. Bárhová bújsz...
Ugye nem kerülte el a figyelmedet, hogy lehet ezt akár máshogy is csinálni? Ugye (megnyúlt pofával) hallottál már te is a -minket ilyen szempontból (is) fényévekkel beelőző, távoli, tündéri Románia Korrupcióellenes Főügyészéről, Laura Kövesiről, aki éppen 4800 (NÉGYEZER-NYOLCSZÁZ baszod!!!) ügyben folytat nyomozást. Érdekes, ők valahogy nem csupán ugatnak a zéró toleranciáról. (Ők -kapaszkodj meg kisgyökér- nem az adóhivatal elnökére bízzák, hogy vizsgálja ki a saját korrupcióját és nem tűrik, hogy a pénzügyi felügyelet tárja fel a saját mulasztásait. Ők valahogy nem olyan szánalmas, elkúrt balfaszok, mint mi...) Apropó! Mondd, te eközben mi a bárcás kurva anyádat csinálsz?
Ugye nincsenek bárgyú illúzióid afelől, hogy az idő múlásával nemzetünk kollektív emlékezete nem ugyanoly szánakozón elnéző félmosollyal fog megemlékezni rólad, mint másik kortünetünkről, a "hogyan éljünk le egy egész életet felelős pozíciókban, agy nélkül"-challenge örökös koronázatlan sárkányharcosáról, az unortodoxikusan innovatív "hogyan basszunk ki évente százmilliárdokat az ablakon elképesztően blőd faszságokra, felelősségre vonás nélkül"-kihívás gránitból faragott Schwerer Gustav-járól, a nemzet kifürkészhetetlen tekintetű,félkegyelműkancsal ősbarmáról, Matolcsyról. A félnótás "neménpukiztambeóvónénikérem"-gügye, debil somolygásod ellenére a szemünkben te viszont mindörökre egy pondró maradsz. Egy féreg...
Ugye nem gondolod komolyan, hogy e gondolatok (némi stíluskorrekcióval) nem vertek gyökeret saját szüleid és gyermekeid agyában is? Izgat az téged, hogy néznek rád ők is? Amióta eladtad a lelked a Júdás-ezüstjeidért, belegondoltál már abba, a "Polt"-név immár szinonimájává vált az intézményesült rablás jogalkalmazói szintű legitimációjával s immár hosszú generációkon át egybeforrott a "talpnyaló, gerinctelen, aljadék szarházi"-jelzős szerkezettel. (Nem vagy hülye tudjuk, hogy tudod.) Mondd, mit érzel mikor erre gondolsz? Mit érzel, amikor a tükörbe nézel? Le szoktad köpni ilyenkor magad?
Ugye még véletlenül sincs olyan tévképzeted, hogy soha nem kell majd szembenézned a bűneiddel? Hogy megúszod, mint Biszku Béla. (Majdnem.) Nem lenne jobb, ha te tennéd meg az első lépést? Nem lenne gerincesebb? Nem lepnél meg minket azzal, hogy egyszer az életben képes vagy emberként viselkedni? Mondd, nem mondanál le esetleg? Meddig lesz még gyomrod mindehhez? Nem kellene netán eltakarodnod végre az anyád picsájába?
De a legkonstruktívabb akkor lennél pajtás, ha eszme- és elvtársad, a (vér)narancssárga fokozatú tapló gyökér tajparaszt Kövér László tanácsát (ill. a veled szemben immár régen megfogalmazódott mainstream elvárásokat) magadévá téve, fognál szépen egy kötelet és keresnél egy jó erős gerendát a pincében.
Akkor (alattad állva) egyszer végre fel tudnánk rád nézni...
Lámpa Vas
