Csak. Csak azért. Csak azért is.
Vannak igazgatók, pedagógusok, szülők, akik még mindig nem értik: véget ért az az időszak, mikor a vezető kiválasztásának szakmai és emberi szempontjai voltak.
Olvasni most megint újabb, a döntéshozói reakciók szerint fölösleges "lázadozásokról", amikor az évek óta mindenki elégedettségére , magas szakmai színvonalon dolgozó iskolaigazgatók pályáztak újra, és bár teljes körű támogatást kaptak tantestületüktől, és a szülőktől is, de "fent" úgy döntöttek, nem ők lesznek a megfelelők, hanem más, akit senki sem akar, csak ők, ott "fent".
Nem számít már más, a baráti szálak mindent elrendeznek, és az önös érdek, a pozícióvágy, vagy az édes bosszú jegyében elérik végre a célt, kipenderítik az igazgatói székből azt, aki ott ül, és a helyére ülhetnek, vagy ültethetik azt, akinek legfontosabb érdeme, hogy "jó politikai kapcsolatokat ápol."
Ez van mindenhol, nincs mind csodálkozni, látjuk, a politikai kapcsolatépítés a legfontosabb, az juttathat földhöz, trafikhoz,közbeszerzéshez, vagy e nélkül is megrendeléshez, igazgatói székhez, vezetői pozícióba, stb. ,ahol aztán mindent lehet, mindent szabad, a Vezetők mutatják a példát.
Régen is így volt, aztán jött egy rövid időszak, a rendszerváltás után, amikor úgy tűnt, megváltozik minden, a tudás lesz a fontos, a szakmaiság, az intézményvezetők kinevezései nyíltak és demokratikusak lesznek, mint minden más. Ezt hittük akkor. Nos, tévedtünk.
Ma újra "fent" döntenek, ők, akiknek nem kell helyi tapasztalat, és egyetértés, hiszen az ő informátoraik elégségesek, és a döntéseik egyébként is megkérdőjelezhetetlenek, nem kell indok sem, semmi, elég, hogy a döntés tőlük jön. Punktum.
Persze az, hogy ez így működési alaptétel lett, sok mindent magával hoz. Sok dolgon kell változtatni, és nem lehet kétségünk, hogy meg is változik majd, ez is, mint minden.
Pl. ott van az intézményvezetők oktatása. Ahhoz, hogy ma iskolaigazgató legyen valaki, rendelkeznie kell közoktatás-vezetői szakvizsgával.
Ahol tantárgy az is, milyen a jó vezető, a jó iskolaigazgató, milyen tudással, emberséggel, szakmaisággal kell rendelkeznie ahhoz, hogy jó tantestülete legyen, hogy kell demokratikus, bizalmon alapuló, motiváló légkört teremteni, stb. Ott, elég elavultan (legalábbis a mostani rendszerhez viszonyítva úgy) még mindig azt tanítják, az iskola szolgáltatást nyújt, és a partneri elégedettség elérésére törekedni kell. Hogy elégedett legyen gyerek, szülő, a partnerintézmények.
Egyet most nem tanítanak ott: azokat a vezetői kompetenciákat, amivel meg lehet felelni annak a helyzetnek, amikor a politika felülírja a szakmaiságot. Amikor az ennek való megfelelés fontosabb lesz, mint bármi.
Új tantárgyak kellenek hát a vezetőképzésbe, a maximális lojalitásról, alkalmazkodásról, végrehajtásról, bólogatásról, megalkuvásról, és persze a politikai kapcsolatépítésről, a mutyizásról, új menedzsmenttudás ez, más, mint amit eddig tanultak az iskolaigazgatók, vagy aspiránsok.
Egyre erősebben épül az új vezetői réteg. Akik meghatározzák majd a tantestületekben folyó oktatást, és persze ezen túlmutatva, a következő generáció nevelését. Akik úgy kezdik a munkát, hogy ahol dolgozni fognak, ott nem akarták őket. Sem a kollégák, sem a szülők, sem a gyerekek. Akiket mindez nem érdekel.
Csak a hatalom. Csak azért. Csak azért is.
Apáczai
