Igen-igen tudom, mindenki utálja a matematikát (ráadásul mire a végére érünk a gyűlölet háborgó hullámai habos, zord tajtékot vetnek majd kóválygó elménkben), de ezen túl kell esnünk.
Azért, mert hülyének néznek minket. ENNYIRE hülyének…
Most jön az előzmény…
Az én biztosítékomat először a “ne urizáljunk annyira…” (©Pokorni Z.) baszta ki, melyet követett a “dédapáktól örökölt Rolexek…” (©L. Simon L.), ill. kissé beelőzött a “hehehe…” (©Rogán A.). Nevezett urak nagyjából ezzel óhajtják rövidre zárni azt a problémát, amit én most kissé mélyebben analizálnék.
Azt nem nagyon kell bemutatnom, hogyan élünk most. Nap mint nap érezzük a bőrünkön. A kilátástalanság, a holnaptól való félelem, a lecsúszó középosztály, a perifériára szorult nyomorgók egyre szélesebb köre, a gyermekszegénység, a kizárólag a statisztikák torzítására alkalmas, fillérekért végzett közmunka, a kitörési lehetőség hiánya, a lassú halálra ítélt megyényi országrészek mindenki előtt ismert képek, akik nem olyan szerencsések, hogy látásukat jótékonyan elhomályosítsa a NER szürkehályoga.
Most jön a kétségbeesés…
Hogyan jutottunk ide?
Hol rontottuk el?
És… hol a lé?
A megfejtés a harmadik kérdésben keresendő. Úgy választ fogunk kapni az első kettőre is.
Mindössze 25 évet kell visszamennünk az időben. A mindmáig “rendszerváltozásnak” becézett őskáoszig. A privatizációk, a kárpótlási jegyek, az áfamutyik, az olajszőkítések, a védelmi pénzek s -a mindenre érvényes- következmény-nélküliség évtizedekre titkosított hőskorszakába. A sokak által azóta is andalító nosztalgiával felidézett korszak dilettáns balfasz miniszterelnökének még dilettánsabb balfasz kormánya ágyazott meg mindannak, amivel azóta szopatnak minket. Ha akkor TÉNYLEG levágják az első kezet, amely belenyúlt a közösbe, akkor a későbbiek valószínűleg gondolkodóba estek volna, mielőtt bűnös gondolatok vernek fészket buksijukban. Ám kézlevágás helyett, hasig a vályúban állva, két pofára zabált az akkori elitünk. (A jogalkotás és jogalkalmazás együgyű asszisztálása mellett.)
E nem túl rokonszenves szokásukat azóta gyakorolják, a köréjük gyűlt tízmillió birka bárgyún erőtlen bégetésétől kísérve. Nagyjából ez az alfa és omega.
Most jön a matek…
A rendszerváltozás (maradjunk ennél a metafóránál) környékén volt egy cca. 30eMrd-os közvagyonunk. Ikarus, Videoton, Csepel, Bábolna, Volán, Áfor, SalgóGlas, faszomtudja…
Államadósságunk volt cca. 8eMrd, “egyéb” (magán-, vállalati-, “önkormányzati”) meg gyakorlatilag nulla. Az egyenlegünk tehát PLUSZ 22eMrd Ft. Ez a 80-as és 90-es évek közti időszak egyenlege. (Akkoriban ez évről-évre nem nagyon változott.)
Most jön az izgalom…
Az iménti fejezetben roppant kivonatosan felsorolt tényezők következtében a közvagyon csodálatos, tündéri átalakuláson esett át, fantasztikus, hihetetlen módon hipp-hopp magánvagyonná vált. A melléklet ábrán látható mértékben. Ezzel a világranglista előkelő helyét szereztük meg. (Nyugodtan vállon veregethetjük magunkat kis patácskáinkkal. Megérdemeljük.)
Az 1980-tól 2010-ig tartó időszakban 242Mrd$-nak kélt lába kis hazánkban.
Ez napi árfolyamon cca. 65eMrdFt.
Ezt emberi ésszel roppant nehéz felfogni.
(Birkaaggyal meg pláne…)
Próbálom érzékeltetni.
(Csak, hogy még jobban elszontyolodjunk.)
Egymillió Ft, azaz egy köteg tízezres cca. 1cm vtg.
Egy méter hosszúságú tízezres-köteg 100MFt. (Százmillió.)
Tíz méter hosszú köteg 1MrdFt. (Egymilliárd.)
Száz méter (itt már lihegnénk kissé, ha végigfutnánk mellette), 10MrdFt.
Egy km (igen, jó a megfejtés) 100MrdFt.
Itt álljunk meg egy pillanatra! Gondoljunk csak bele, A végtelen bölcsességgel megáldott Vezírünk által az MNB élére ültetett (próbálok itt sem spórolni a jelzőkkel) csökött elméjű, szánalmas, retardált, kancsal istenbarma Matolcsy egy évben kb. 2km hosszúságú tízezresköteget basz ki az ablakon úgy, hogy őt nem bassza utána senki. Hát nem csodálatos?
E pontnál azért a lassú felismerés lángja gyúlhat opálos tekintetünkben az eltűnt stex nagyságrendjét illetően.
Ballagjunk tovább a pénzköteg mellett! Már lassan 5km-nél tartunk (egészen pontosan 4.910 m-nél), amikor jóleső hazafisággal konstatálhatjuk, hogy pont ennyit nyert ún. “közbeszerzési eljáráson” (a Holdról e pillanatban érkezőknek mondom, hogy errefelé ez az intézményesült szabad rablás egyik mókásan allegorikus becézése) 2013-ban a Közgép.
Itt már azért jogosan merül fel a kérdés, miként történhetett meg az, hogy eközben nem lett megbaszva senkinek sem az anyukája, sem a kertésze, sem a komornyikja, de még a kutyája sem, ám pár sorral fentebb már tisztáztunk, milyen patások őshonosak errefelé…
Menjünk kissé nagyobb lépésekkel, mert estig nem rajzoljuk fel kirablásunk vektorábráját.
10km lóvé 1000MrdFt. (Ez ha állna, kicsit magasabb lenne, mint a Mount Everest.)
100km 10.000Mrd. (Itt már átléptük a sztratoszférát és a mezoszférát is, gyakorlatilag az űrben vagyunk. Ha innen integetnénk lefelé, már nem nagyon reagálna rá a család.)
És innen már csak egy macskaugrás a végállomás, egészen pontosan 650km-nél(!!!) érkeztünk meg a 65eMrd-os pénzkupac tetejére. (E magasságban játszódik a “Gravitáció” c. filmeposz.)
Ha 100m-nél kimelegedtünk, akkor itt elég gyorsan lehűlünk. (A tökünk olyan 8-10 km-nél már úgy csontra fagyott, hogy kiolvasztani is kész időpocsékolás…)
Főleg akkor, ha belegondolunk, ezt mind tőlünk lopták el.
Főleg akkor, ha elképzeljük, mennyivel másabb lenne az életünk tőle.
Összehasonlíthatatlanul.
Csillagászati mértékben.
Elképzelhetetlenül.
Most jön a feketeleves…
2010. után -ha időarányosan nézzük (és vagyunk olyan naiv elmebetegek, hogy azt feltételezzük, a szoci balfaszok ugyanannyit talicskáztak ki, mint ezek a haramiák)- narancsék
ezt még megfejelték olyan 100km-rel.
A végeredmény egy 750km-es pénztorony.
Lassan mondom, H É T S Z Á Z Ö T V E N K I L O M É T E R.
Azt elég lassan nőné be a futóbab…
Most jön a megkönnyebbülés…
Ha húszezresekkel számoltunk volna, fele ilyen magas lenne.
Most jön az egyenleg…
Tehát harminc éve volt egy 30eMrd-os közvagyonunk és egy 8eMrd-os adósságunk.
Azaz volt PLUSZ 22eMrd-unk.
Most van kb. NULLA közvagyonunk és kb. megháromszorozódott az államadósságunk.
Ja, meg ne feledkezzünk arról, hogy időközben a lakosság és az önkormányzatok is induripinduri hangyafasznyit eladósodtak.
Szumma-szummárum, 3 évtized alatt buktunk olyan 70eMrd-ot.
H E T V E N E Z E R M I L L I Á R D O T.
A legjobban tesszük ha magzatpózban szopni kezdjük a hüvelykujjunkat.
Most jön a felismerés…
Idézzük fel egy pillanatra Pokornit, L. Simont meg Rogánt., akik azokról a lófasz Rolexekről hadoválnak.
Ennek az irdatlan toronynak az 1cm-éről (EGY CENTIMÉTERÉRŐL) ugatnak.
És mosolyognak mellé…
(És senki nem bassza ki az összes fogukat egy Kraz-féltengellyel…)
A felismerés az, hogy mennyire szánalmasan hülyének néznek minket.
A mosoly teljesen jogos. Sőt, túl visszafogott. Túl decens.
A pofánkba kellene, hogy röhögjenek arasznyi távolságból, hogy megteljen a nyálukkal a kibaszott vak szemünk, amivel nem látunk semmit.
Megérdemelnénk.
Most jön a visszavágás…
Csak vicceltem. Lófasz lesz itt, nem visszavágás.
Azért mert…
Most jön a konklúzió…
(Nem lesz nagy meglepi…)
Birkák vagyunk.
civilhetes.net