A centrális erőtér gyakorlati politikai megfogalmazását először 2004 májusában hallottam, a Fidesz egyik akkor még meghatározó személyének szájából.
Állíthatnám azt is, hogy értettem miről szól, de nem lenne igaz, valójában csak arra gondoltam, hogy a mi oldalunkon még futó, valójában már kifulladt Giddensi gondolat helyére mit lehetne beemelni és ezért az eszmefuttatást hagytam a fülem mellett elmenni. Azonban az egész nem ment el nyomtalanul mellettem, mert az egyre sokasodó belpolitikai eseményeket követve kezdtem rájönni, hogy itt valóban épül a centrális erőtér, a politikai elmélet és gyakorlat minden frontján. A Professzorok Battyhány Körétől a Magyar Nemzeten át a Hírtv műsoraiig mind kísértetiesen egybe estek a politikusok gyakorlati megmozdulásaival.
Az egész Fidesz politika elkezdett érthetővé válni, az egyes mozdulatok pedig mozgássá összeállni.
Miközben a baloldal a progresszió fontosságát hangsúlyozta, a Fidesz egységes nemzetről, közös felelősségről, beszélt. Érthetőségük és a baloldal teljes hatalomképtelensége berepítette őket a kétharmad megszerzésébe. A hatalom megszerzésének éjszakáján meglepték az országot azzal, hogy nem csak győzött a centrális erőtér, hanem a fülkeforradalom megadta azt a lehetőséget, hogy az országban új rend jöjjön létre. Négy év kormányzás nem szolgált mást, csak azt, hogy ezt az ideológiával ki nem töltött, de hatalmi szempontból létező centrális erőteret az ország kizárólagos politikai fogalmává és a létezés egyetlen gyakorlati formájaként sulykolják az állampolgárok fejébe. Miközben a baloldal és a meghatározhatatlan ideológiai töltésű formációk, identifikációs és üzleti háborút folytattak egymással, ami által majdnem sikerült a demokratikus ellenzéket belelökni a virtuális létezés állapotába. A felelősök és hibák felsorolása nem ennek az írásnak a tárgya. A demokratikus ellenzék, a rezsicsökkentés és a centrális erőtér kiüresítő rendszere megismételte 2010-t és újra 2/3 lett a vége. Az áprilisi választások után gyakorlatilag végig gurult a Fidesz henger az országon és várhatóan ez fog történni a mai napon is!
Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben? Minden vereség egyben egy lehetőség a változásra, változtatásra! Az országban van négy év az építkezésre az önkormányzatok vonatkozásában öt.
Az első, amit el kell dönteni, hogy a baloldal kivel megy tovább 2018-ig, a variációk száma nagy, számomra egyetlen létezik, az, hogy egyedül, kizárólag egyedül.Milyen úton menjünk, erősítsük a baloldaliságot, mivel ezt eszköz nélkül tudjuk csak tenni, ez puszta retorikai kérdés, ha ez sikeres, akkor mozgalmivá válik, erre az útra nem sok esélyt látok, mivel nem érzékelem sem az igényt sem a gyakorlat által igényelt mondanivalót. A régi szavak tartalmilag kiürültek, ezzel nem azt állítom, hogy nem lenne szükség rájuk, hanem azt, hogy például a szolidaritás a mai magyar viszonyok között nem hívószó és a közbeszédbe és közgondolkodásba való visszaültetése hihetetlen idő- és eszközigényes. A szó fogalmi kiürülése egybeesik a munkás szó tartalmi kiürülésével is. Ezt is újra kellene definiálni, ezzel szintén nem azt állítom, hogy a marxi megközelítés használhatatlan, hanem azt, hogy más lett a munkás gyakorlati tartalma, példaként említhetném a „pláza cica”-CNC esztergályos estét, miközben mindegyik munkás, véleményem szerint a „pláza cica” valódi proletár, a köztük lévő szolidaritás és közös érdekfelismerés egyenlő a nullával. Amennyiben a baloldaliságot a szolidaritás irányába építenénk, azonnal szemben találnánk magunkat a „cigány problémával”, ami a mai magyar társadalom viszonyait figyelembe véve nem más, mint egy igazi axióma! Hangsúlyozom, nem lemondásról, hanem pragmatizmusról van szó!
A centrális erőtér nem teremt, hanem kiüresít, céltalanná, dezorientálttá tesz, ebben a gyakorlatban, amit a Fidesz ma csinál ezzel együtt nincs más, mint ehhez képest viszonyt kifejezni. A viszony kifejezése egyben azt is jelenti, hogy ha pozitív, akkor beléphetsz az erőforrás elosztás valamelyik szintjére, ha nem, akkor kizárod magad, ez akár előfordulhat közmunka szintjén is, nem szükséges nagy magaslatokra gondolni. A centrális erőtér-képzés, hatalom technikai szempontból kitűnően sikerült, ma béna, védekezésre képtelen a társadalom, a civil világ rémült és tehetetlen, a vállalkozók tömegei rosszabb helyzetben vannak, mint a Kádár korszak legsötétebb éveiben. Mindent kontrollálnak, a felsorolhatatlan számú szolgálatokon át a NAV, a bankok, pályázatok digitális adatbázisainak felhasználásán keresztül, ez akkor is így van, ha törvényi felhatalmazás alapján jutnak az információkhoz.
Mi lehet a megoldás? Szerintem az elfogadás, a centrális erőtér elfogadása, megismerése, majd kíméletlen megsemmisítése. A centrális erőtér nem szolgál mást, mint egy szűk hatalmi elit gazdagodását és kontrol nélküli hatalmát. Nem az ördögről beszélünk, hanem a lét egy bizonyos formájáról, ami nem szabad, hogy a létezésünk kizárólagos formájává váljon. A centrális erőtér megváltoztatásához, nem pénzre van szükség, hanem felismerésre, tudásra, programra és annak elterjesztésére.
Ide olyan tudás kell, amelyik érti és érzi a hálózatos társadalom lényegét, aki képes beletenni a munkáját, aki valódi baloldali és nem csak ezen az oldalon ragadt, aki képes megérteni azt, hogy régen volt a magyar társadalomban ennyi nincstelen, zsellér, vidéki (már nem agrár) proletár, ennyi céljától megfosztott, sok tekintetben megalázott állampolgár.
A kiszorultak között vannak azok a vállalkozók, gyár vagy szolgáltató szervezeti tulajdonosok is, akiket nem piaci eszközökkel, ellehetetlenítettek, vagy marginalizáltak, vagy csak egyszerűen a hatalom eszközeivel megkeserítették az életüket. Őket a baloldal egyedül és cserbenhagyta, azokkal kötött szövetsége miatt, akik részt vettek, az infrastruktúra építésben, finoman kifejezve, valamint multik érdekei miatt. A haszonleső, politikusokkal szövetséget kötő, egyének és szervezetek, a pénzükkel együtt, mind eltűntek a baloldal hatalmának megszűnésével, hátrahagyva azokat a politikusokat, akik ezt a politikai kalandorságot, 2002 és 2010 között elkövették, ezen szereplők jelentős része ma is jogot próbálnak formálni arra, hogy a politika alakítói, sőt kivitelezői legyenek.
Nem generációs megújulás kell, hanem generációs megtisztulás, ez hiányzik, a tudással, az alázattal együtt.
Név és cím a szerkesztőségben
http://civilhetes.net/velemeny/centralis-eroter-orban-vilaga-a-baloldal-ertetlensege