Már az első Fidesz kormány idején is látható jelei voltak annak, hogy nem rendelkezik kellő létszámú felkészült stábbal a színvonalas ország menedzseléshez az Orbán rezsim.
A II. Fidesz éra éppen megúszta, de most amikor erőt és új lendületet szeretne mutatni, recsegve-ropogva dülöngélni kezdett.
Korrupció, vagy alkalmatlanság? Egyik rosszabb, mint a másik. Biztos többen látták az egyik ellenzéki csoport kutakodását arról, hogy miért kellett törvényi szinten törölni 2010-ben a különböző posztokon addig elvárt 5 év vezetői gyakorlatot. És az is megérne egy misét, hogy milyen szintű vezetői gyakorlatról beszélünk. Ugyanis egy több ezer fős apparátus irányításához nem biztos, hogy elegendő - ha valaki korábban csak 8-10 beosztott munkáját irányította.
Egy ország adóhivatala ezer fő feletti apparátust és remélhetőleg a legjobb informatikai rendszert feltételezi. Az ismert kínai mondás szerint „kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni”. A jelenlegi NAV vezér 2010-ben 8 év kihagyás után foglalta el újra – a korábban 2 évig elnökölt - hivatalát. Ne higgyük, hogy 8 év a gazdaságban, az informatikában változás nélkül telt el. És a bekövetkezett változások követése, egy még magyar viszonyok között is közepeske vállalkozásból nehezen kivitelezhető.
Ami a sajtóból is szembetűnő, hogy az áfa csalási, számla gyárosi cselekmények úgy válnak milliárdos bulikká, hogy nem arról van szó, hogy egy adott vállalkozás dolgozik, és nem fizeti be a nála keletkező Áfa-t, hanem az történik, hogy trükkös papírozásra többnyire valóságos tevékenység nélküli cégeknek a NAV „visszautal” - százmilliós tételekben pénzeket. Vagy, ha van is tevékenység, akkor meg egyáltalán nem, vagy csak alig fizet valamit be a közösbe az adott vállalkozás, és így jut sokmilliós illegális pénzhez.
Ha ezt egy erre szakosodott szervezet nem tudja kideríteni, miközben évi 100 mrd Ft állami támogatásból gazdálkodik, akkor itt nem a portással van a baj (bár néhány információ ara utal, hogy a portások is szabálytalanul vannak, vagy voltak foglalkoztatva az adóhivatal épületeiben).
Horváth András ellen eljárás folyik, mert látta, ami a szeme előtt történt és ezt szóvá tette.
Úgy tűnik a NAV csak a kisebb szabálytalankodókat tudja kezelni, százmilliók felett már mintha máshogy működne a rendszer.
Az hogy ez már nemzetközi szinten is szemet szúr, óriási károkat okozhat Magyarországnak, és nem biztos, hogy tesze-tosza belső vizsgálódásokkal a kialakult helyzet orvosolható. Különösen úgy nem, ha a vizsgálatot az ügyben érintett vezeti. (A kormánynak független szakértőket kellene felkérni a probléma feltárására.) Az már csak hab a tortán, hogy a jelenlegi NAV vezérről kiderülni látszik, hogy egy olyan cégnek volt tagja, amely cég több mint 10 évig nem tett eleget például bevallási kötelezettségének sem, majd fantomizálódott és törölték. (Na, most – ha, tizenévek kellenek egy nem legális cég törléséhez, az is óriási problémára utal az adóhivatal működését illetően!)
A híradások szerint az átstrukturált Külügyminisztérium is hemzseg a vezető munkatársakat érintő mende-mondáktól, hogy a korábban gyakorlott diplomatákat lelkes, ám tapasztalatlan, sokszor kellő végzettséggel sem rendelkező munkaerő váltja. Ez utóbbira példa, hogy az új miniszter kabinetfőnök jelöltje végzettség híján a posztot nem töltheti ugyan be, de sikerült szómágiával kreálni számára egy posztot ahol kabinetfőnöki fizetést kap, miközben a kabinetfőnöki munkát az egyébként csak helyettesnek kinevezett munkatárs látja el –vélhetően a helyettesi fizetésért -. Ha van hivatali megalázás, - ez az iskolapéldája. Ám a Fidesz ezt is megteheti.
És nézzük a legújabb, már célegyenesbe fordult történetet, a Vidékfejlesztési Államtitkárság Kecskemétre költözését. Ez a roppant családcentrikus kormányzat sok tucat család szétdúlását sem érzi túlzónak egy hangzatos cél megvalósítása érdekében. Annyit szeretnék előre bocsájtani, hogy nekem Kecskemét az egyik kedvenc városom, továbbá vallom, hogy nincs pótolhatatlan ember.
DE
Pusztán azért, hogy egy látszatot még felnagyítsunk, nem hiszem, hogy milliárdokat kellene költeni a közpénzéből. Mert attól nem lesz jobb a vidékfejlesztés, ha vidékről irányítják. (Sajnos egy érzékletes példa ezt aktuálisan alá is támasztja. A korábbi infrastruktúráért felelős államtitkár, aki napi szinten járta a 10-es utat, így naponta szemtanúja volt a Bp.- Esztergom vasútfejlesztés programnak. A saját szemével láthatta a képtelennél képtelenebb történéseket ezen projekt kapcsán, és mégis az ország egyik legelhúzódóbb, fajlagosan legdrágább „fejlesztését” eredményezi majd - ez a magas szintű szemlélődés.)
Miért gondolja bárki, hogy Kecskemétről egy zalai projekt objektívebb elbánásban részesül, mint Budapestről????
Milyen unijós forrás fedezi majd csak a minisztériumi egyeztetések miatt szükséges többszörösére növekvő egyeztetési költségeket. Hány futárautót kell fenntartani a Kecskemét és Budapest közötti papírok és bélyegzők utaztatásához.
E-kormányzás? Értem én, - csak szeretnék február végén, amikor már a parlament is ülésezik egy hétre meghívást kapni Kecskemétre, hogy megnézhessem, 5 nap hozom-viszem költségét! Ez is egy dolog persze, - nem ettől megyünk csődbe. A jelenlegi dolgozók egy része, ahogy olvasom, már jelezte, nem kíván Kecskeméten dolgozni. (A fiatalabbaknak mondom, hogy az előző rendszerben sok példa volt arra, hogy speciális tudású szakembereket vidékre parancsoltak – és nemigazán lehetett ellenvetésük. De, a házastársnak adtak hasonló munkát mint amit addig csinált, biztosították a lakhatásukat, gyerekeknek a férőhelyet oviban, isiben. Ezek tények. Mint ahogy az is tény, hogy ezt ma már nem lehet, főleg nem tömegesen megoldani.) Ahogy írtam, persze mindenki pótolható. Az más kérdés, hogy milyen projektek és mekkora időre csúsznak meg, emiatt - a színjáték miatt. Mert ez csak cirkusz, kenyér nélkül. A mi szemünket elhomályosítják a decentralizáció ködével, hozadék egy csomó költség semmi más, meg néhány ember eddigi egzisztenciájának a tönkretétele. És tartok attól, hogy ez a fő szempont, megmutatni a beosztottnak, hogy nem érezhetik magukat biztonságban!
Ha valaki csak azt próbálja meg nyomon követni, hogy például az uniós pályáztatást hányszor szervezték át Fideszék az elmúlt 4 évben? És hová jutottunk? Meg kell kérdezni olyat, aki próbált már pályázni, ne adj isten még nyert is valamit. És most zajlik az n+1-ik átszervezés. Mivel a pénzt el kell költeni, persze előbb utóbb elköltjük.
A kormányzat folyamatosan az Unióra mutogat a pályázati pénzek bonyolult elszámolásáért. De az Unió előírásainak megfelelő rendszert nekünk nem kellene minden évben variálni, ha képesek lennénk olyan rendszert csinálni - ami jó. De vagy nem vagyunk rá képesek, vagy pedig csak szimplán mi akarunk trükközni az elszámolással. Ugyanis az a helyzet, hogy Magyarország egy Eurónyi tagdíjáért 5 Eurót kap vissza támogatásként. Az Unió csak azt kéri, mondjuk el mire és hogyan költöttük el a közös pénzt.
Érdekes módon ez a kormány csak a más pénzét tekinti sajátjának, a sajátunkat számolatlanul költi: MOL részvényekre, gáztározókra, offshore cégek finanszírozására, és totálisan szükségtelen hivatali költöztetésekre, nem feltétlenül égető múzeum beruházásokra, királyi elhelyezés visszaállítására (csak ez a felsorolt pár tétel ezermilliárd forint).
Mindezen közben fel-fellibben a függöny, hogy a kormány úgy a napi működését, mind pedig a saját maga kavarta katyvaszt sem tudja működtetni. És napjainkra már az eddig legalábbis látványszinten „bevált” kommunikációs stratégia is szétesőben van. Ha valaki egymásután megnézi a kitiltási ügy kapcsán reagáló miniszterekkel készült videókat, akkor láthatja, hogy az eddigi magabiztosság már a múlté. Csak sajnálatra méltó süketelés zajlik, az ostoba, tájékozatlanságot mímelő elsőszámú vezetők (miniszterek) megnyilatkozásaiban.
Vagyis olyan vezetőink vannak, akik láthatóan a napot is lehazudják az égről, csak hogy övék maradhasson az utolsó szó.
Pár éve az egyik miniszter úgy kezdte a beiktatásáról határozó parlamenti bizottsági meghallgatását, hogy - „Tisztelt bíróság”.
Csak mondom, bírósági tárgyalásokon így illik az utolsó szó jogán való megszólaláskor is!
Az „Ő válságuk” a mi jelenünk, de a tét az a jövőnk, - akár nélkülük is!
