Mindenki mutogat Oroszországra, Putyinra, nem is minden alap nélkül. Hiszen nem túl gyakori, hogy egy szomszéd ország egyszerűen kikanyarít a másikból egy darabot, csak úgy szó nélkül.
Nem igazán ezt a részét kívánom boncolgatni a témának, hiszen ezt jelenleg a világban több tízezren megteszik. Érdekesebbnek és tanulságosabbnak gondolom az utat, ami idáig vezetett, valamint annak következményeit, ha Ukrajna aláírja a szerződést az Unióval.
A FÁK-vámrendszer
Az Ukrán és az orosz piac is része a FÁK-országok közös vámrendszerének, ami azt jelenti, hogy Oroszország vámhatárai az ukrán áruk vonatkozásában nem léteznek, Záhonytól Vlagyivosztokig vám szempontjából egységes rendszer működik a saját áruk vonatkozásában. Ez kellett ahhoz, hogy a Szovjetunió szétesése után ne essen szét az egykori birodalom gazdasági szerkezete, ne szűnjön meg a működőképessége. Elég csak arra gondolni, hogy az Antonov-gépeket Kijevben gyártják, az Iljusinok egy részét Taskentben, a sugárhajtóművek döntő hányadát pedig a Krímben. Gyakorlatilag az orosz katonai ipar jelentős része a határokon kívülre került, ezzel kockázatos helyzetbe hozva az otthon működő gyárakat.
Privatizáció
Oroszország és Ukrajna is hasonló utat választott a privatizációra. Az állam kezében maradó vagyonon kívül, megengedte a szabadrablást, éppen ezért hatalmas oligarcha vagyonok jöttek létre mind a két országban, amelyek oligarchái sok tekintetben egybeolvadtak.
Elég csak a Dombass kontra Severstal felállást megnézni az acéliparban. Putyin rendszere és maga Putyin is függ az oligarchák helyzetétől. A rendszer egyik fontos eleme, hogy a jó cár és rossz bojárok rendszerében egyetlen megbízható pont van a jó cár, az őt szolgáló FSZB (KGB utódszervezete)!
A nép bízik benne, a bojárok félnek tőle. Ő viszont kellően paranoiás mind a néppel, mind pedig a bojárokkal szemben, akik jelen esetben az oligarchák! Egyenként hatalmasak, egymást korlátozzák, de alapvetően a törvényeken kívül élnek. Rájuk a törvények csak akkor vonatkoznak, ha a cár úgy akarja.
Az orosz olaj és gáz
Az orosz jólét vagy lét alapja az olaj és gáz. 75 $/hordó fölötti ára, mivel ennyi az önköltsége, 1$ árváltozás éves szinten 3 milliárd 862 millió $ bevételváltozást eredményez. Éppen ezért Oroszország nem engedhet meg magának semmi olyan konfliktust, ami az olaj vagy a gáz szabad áramlását gátolná, vagy árfolyamcsökkenést eredményezhet. Ezzel az egész szociális és katonai rendszer finanszírozása kerülne veszélybe. Putyin nem érdekelt a demokráciában és a közvetlen NATO és Unió szomszédságban. Ukrajnában csak olyan vezető kerülhet az élre, akit Putyin elfogad, vagy akiről meggyőzhető, hogy az oligarchikus társadalmat képes fenntartani.
Erre ma a legalkalmasabb Julia Timosenko, vélhetően Putyin őt választja és a nép is. A „forradalom” és vele együtt Ukrajna álmodott Uniós csatlakozása is szép lassan elmúlik, majd belátható időn belül újra megmutatja magát a forradalom. Nyugvás nincs csak csend lesz, megoldás nincs csak félelem, javulás nem lesz, csak stagnálás, a szegénység és nyomor köszönt rá. Kár érted Ukrajna!
