Igen Kedves Olvasó, a „kakaóbiztosszámítógép” a helyes válasz. A Magyar Bálint nevével fémjelzett projekt – nem kis részben az akkori ellenzék hecckampányának köszönhetően – jelentős része zátonyra futott. Ennek okai összetettek. Butaság volt az óvodai oktatással kampányolni. Mert miközben a digitális világra való felkészülés beindítása már akkor is késésben volt (lásd Finnország), ez a dedós kampány elterelte az égető szükségletről a figyelmet. Így a tagadhatatlan eredmények ellenére egyáltalán nem vált országossá a digitális eszközök általános iskolai, de még középiskolai alkalmazása sem.
Azóta eltelt 8 év és a Magyarországi oktatás a törvény erejénél fogva tett egy 180 fokos fordulatot és elindultunk a 100 évvel ezelőtti oktatási modell megvalósítása felé.
Tegnap jött a hír, hogy Romániában a 3.-os tanulók a 2015-ös tanévtől tablet nevű számítástechnikai eszközt kapnak a kezükbe.
Most nagyképűsködjenek jeles eleink, hogy hová jutottunk!
Pedig a digitális tananyag lényegében nálunk is készen van. A KLIK meg- és szétszervezése helyett az anyagi és szellemi eszközöket inkább erre kellett volna fordítani, nem pedig az amúgy is kevés informatikai órát a felére csökkenteni.
A digitális világ már létrejött és szélsebesen terjed. Rajtunk múlik, hogy a csikós-gúlás renoménkat fényezzük tovább, vagy megpróbálunk megkapaszkodni a jövő technológiájában, társadalmi szinten.
Sajnos a sokat emlegetett PISA teszteken nem bukfencből és bibliamagyarázatból kell produkálni.
Az oktatás nemzetközi élvonalában jelenleg akkor sincs helyünk, ha van egy-két valóban nemzetközileg is értékes projektünk, és kiváló eredményeket is érnek el tanulóink jelentős nemzetközi versenyeken.
Az oktatás az egyetlen út egy ország normális működéséhez.
Hogy nem szükségszerű a leszakadásunk, itt egy kis számtan:
Ha a közoktatásban évfolyamonként 100 ezer tanuló van, akkor egy évjárat tabletesítéséhez kb. 3 milliárd forintra van szükség (lehet még ennyire sem, hiszen nagy megrendelésről van szó, tehát olcsóbb ár is elérhető, ha nem a „közgép” a szállító). Ha minden évben 3 évfolyamot szerelünk fel – 3., 6., 10. -, akkor 3 év alatt a teljes közoktatás úgymond digiződik, és utána már csak az újonnan belépőket kell felszerelni.
Vagyis az éves tablet költség az első 3 évben 3x3 milliárd =9 milliárd Ft (magyarul egy fehérvári stadion ára). Persze vannak járulékos költségek ilyen a pedagógusok felkészítése, ami jelenleg jó esetben önképzőköri szinten áll, nem mellesleg a Magyar B. –féle program keretében általuk vásárolt hardverek és szoftverek mára kuka szinten vannak. Tehát a tanerők szoftveresítése és eszközzel való ellátása is költség, ami 2 részletben megvalósítható így ez is kb. 2x3 milliárd Ft egyszeri költség. Az iskolák alkalmassá tétele és a digitális tananyagok elkészítése 20 milliárd forintnál többe vélhetően nem kerülne, de ezzel számoljunk úgy, hogy döntően az első évben kell, hogy rendelkezésre álljon. Viszont maga a tananyag nagyobbrészt készen van, döntően a most tönkretett tankönyves műhelyekben elérhető lenne.
A modell anyagi szükséglete (nagyságrendileg):
- első évben: 9+3+20=26 milliárd,
- második évben: 9+3=12 milliárd,
- harmadik évben: 9 milliárd, ez 3 év alatt 47 milliárd forint.
Országunk 2015-ös évi költségvetésében 20 milliárd forint szerepel stadionépítésre. A névre szóló, tartóstankönyv projektre és a tankönyv piac átstruktulására – döntően felszámolására -, ingyen tankönyvekre, valamint KLIK-esítésre 2014-ben 50 milliárdot szórt el a kormányunk.
Az utóbbi pár évben Szlovákia gazdaságilag került elénk. Most Románia az oktatás frontján előz, borítékolható, - hogy ennek mi lesz a gazdasági eredménye.
10 év múlva a legutolsók leszünk az unióban, észben, pénzben egyaránt.
Tényleg ezt akarjuk?
