Miért nincs a magyar népnek pénze? Azért mert Orbánnak van!
Végig elemeztem az afrikai diktátorok vagyoni helyzetét és összehasonlítottam a népével, meglepő párhuzamra találtam.
Azokban az országokban, ahol a diktátoroknak van pénze, ott a nép iszonyatos szegénységben él. Talán ez alól kivétel néhány Észak-Afrikai arab állam, mint például, Marokkó, ahol valamennyit dobnak a népnek is. Eze3knek a diktátoroknak valami miatt egy rugóra jár az agyuk, a gyerekeket Svájcban tanítatják méreg drágán, ennek egyik eklatáns példája, az ugyan nem afrikai, de valamikori diktátor gyerekek, Kim Dzsong Un. Imádják a jó autókat, erre nagyon jó példa a kormány mostani 430 000 000 Ft-s gépkocsi beszerzése. Értelmezhetetlen és haszontalan hobbijaik vannak, a mi zsebdiktátorunk stadion bolond. A gátlástalanság és kontroltalanság csúcsa a most induló 5000 fős mezőkövesdi stadionépítés. Képzeljük el, hogy mekkora nyelv kellett, a zsebdiktátorunk seggébe, hogy a 16 502 lakóval rendelkező Matyón egy 5000 férőhelyes stadion épüljön.
Orbán szeme előtt az engedély megadásakor vélhetően egy eredményjelző tábla villant fel, ahol is az volt írva, hogy Matyóland – Manchester United: 6:3!
Szerintem a város a gátlástalan tékozlás szinonimája lesz, hiszen Nobel-díjas közgazdászok, a VIII. kerületi zug könyvelővel együtt sem tudnának olyan üzleti modellt kitalálni, ami indokolná a létesítést. Ezért kellenek a diktátorok, mert ők nem holmiféle üzleti modelleken törik a fejüket, hanem abban, hogy mik és melyek azok a létesítmények, amiket az örökkévalóságnak hátrahagyhatnak.
Azért az sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az ilyen értelmetlen mementók lehetőségeket is teremtenek először a helyieknek a lopásra, hiszen minden nagy stadion mellett sok-sok kis stadion épülhet. A második lehetőség, hogy a diktátor bukása után meg lehet építeni a bor utakhoz hasonlóan, a diktátor emlékeit felölelő biciklis és lovas túra utakat. Ez egyben lehetőség lesz arra is, hogy ezeket a céltalan monstrumokat hasznosítani lehessen.
Képzeljük el, hogy a mezőkövesdi stadion kiinduló pontja lehet egy „Matyó hímzéstől – a keceli borhamisításig” elnevezésű túrának, amely Stadler stadionjában érne véget. A túrázok, egyben megtekinthetik azt a leépülési folyamatot és következményeit Kecelen, ami majd az ország többi stadionjában is végbemegy.
Afrikából indultunk Kecelre érkeztünk, közben az írás lényege arról szól, hogy milyen lesz egy ország ahol nincs létező demokratikus kontroll!
Tisztelt olvasó, talán érdemes lenne mozgalmat indítani a valamikori kínai népi kohók mintájára, hogy legyen stadionja minden csapatnak, így még színesebb lehetne a bajnokság, munkahelyeket teremtene a sok-sok stadion építése, és a zsebdiktátorunk is boldog lenne. Itt ért véget ez a nagyon is valóságos, nem népmese.
Aludjatok tovább szépen csendben!
Büki Ervin
