A rendszerváltás óta elözönlötték az erdélyi magyar életképek receptek, tájképek a magyar médiát.

Közben elfelejtődött, hogy a ma Erdélynek nevezett térségben a románok hatalmas többségben élnek. Ha kijövünk a székely történetek és élet világából és látogatást teszünk a szórvány magyarság körében akkor egy egészen más világ nyílik meg előttünk. Sok nemzetiség sok féle kultúra, érdekes változatos zenei világ, a népművészet változatlan jelenléte lep meg bennünket.

Az ortodox vallás román változatának is a legnagyobb ünnepe a húsvét. Az időpontja, hol egybe esik, hol jelentősen eltávolodik a mi katolikus időpontunktól. Az ünnep fő eledele a bárány, amelyet eltérően készítenek a mi szokásainktól.

A pörköltet egy Buceában lakó családnál fogyasztottam, a település a Király-hágó Kolozsvár fele eső oldalán található, ha Budapestről érkezünk, akkor a hágó után néhány kilométerrel kezdődik a település és a hegyről lehúzódva egészen a Sebes-Kőrös vonaláig húzódik, amelynek partjára építették a Budapest –Kolozsvár vasútvonalat. A falunak van vasúti megállója, de a nemzetközi gyors Csucsán, Csinszka szülőfalujában áll meg. Mi kocsival érkeztünk a jeles ünnepre. A megérkezésünk húsvét első napjára esett, a nagymise és a templom körüli körmenet már előző este megtörtént.

Jó román szokás szerint előételekkel kínáltak bennünket, majd báránylevessel,amit követett a dropp, ami a bárány hasüregi hájába csomagolt fűszeres töltelék volt, ehhez hideg majonézes burgonyát adtak, minden étel nagyon finom volt, majd beszélgetés és pálinkázás következett, aminek a végén feltálalták rossz fordításban a birkapörköltet. Az elkészítése asszonyi feladat, fenséges volt, nagyon különbözött a mi pörköltünktől, hogy csak a legfontosabbat említsem nem volt benne pirospaprika. Nagyobb darabora vágják a húst és másként fűszerezik.

Recept, ahogy Kamélia csinálja: hagyma ízlés szerinti mennyiségben, dinsztelés után a feldarabolt húst összekeverik a hagymával, majd sózzák. Az egészet fedővel lefedik, majd időnként kevergetik és a vizet pótolják. Amikor félig megpuhult tesznek hozzá, kakukkfüvet, borsot, egy késhegynyi majoránnát, két gerezd apróra vágott fokhagymát, valamint egy kevés csombordot, egy babérlevelet, ettől a szakasztól kezdődően már fedő nélkül főzik mind addig, még a hús le nem jön a csontról, ha elkészül a fazékban teszik asztalra sós vízben főtt krumplival. Az erdélyi bárány messze nem olyan faggyús mint a mienk, én otthon ritkán eszem éppen a szaga miatt, de itt nem éreztem semmit.

Büki Ervin

civilhetes.net

Tisztában vagyok vele, hogy egy ország nem tud eltévedni. Ez ugyanolyan képtelenség, mint a népek közötti barátság.

Az azonban világosan látszik, hogy az ország vezető politikai pártjai és azok vezetői képtelenek rátalálni arra az útra, amely a modern, hatékony és szerethető Magyarország kialakulásához vezetne.

Mielőtt félreértés lenne, ezért nem csak a kormány a felelős, hanem a teljes magyar elit is. Az ország 25 éve a mesék, a vágyak és az indulatok fogságában van. Képtelen érthető és világos válaszokat adni a kor kihívásaira. A központi társadalmat befolyásoló és irányító elv a hatalom mindenáron való megtartására épül, úgy, hogy lehetőleg a konfliktusok számát és mélységét minimalizálja. Képtelenek észrevenni, hogy éppen ez a politika hozza a társadalmi konfliktusok mélyülését és az indulatok egyre agresszívebbé válását.

Az egész magyar politika kétségbeejtően maradi trükköket használ és sok esetben a legprimitívebb ösztönökre épít. Maximalizálja a szavazatát és ezzel együtt minimalizálja annak a lehetőségét, hogy az ország felzárkózzon a fejlett világ középmezőnyéhez. Az „elit” egy része tudás ellenes, ami kifejeződik az oktatás, kutatás finanszírozásában és a politikai alapú beavatkozások növekvő számában, elég csak a szakok korlátozására, vagy a gimnáziumi oktatás csökkentésére gondolni.

A világban új honfoglalás zajlik!

A virtuális honfoglalás, a permanens ipari és szolgáltatási forradalom új tereket alakít ki, lerázva a földhöz ragadás sok korlátját, a gondolkodást a papírról átteszi egy virtuális térbe, amelynek elfoglalása és kitöltése a szemünk láttára zajlik. Ez a fajta modernizáció új dimenzióba helyezi a tudás, a tér, a munka és vélhetően a vagyon és tőke fogalmát is.

Mi ezzel szemben Klébersberg Kunó világába megyünk vissza, ami a virtuális térből visszatekintve, sokkal jobban hasonlít a szellemi rabszolgaságra, mint egy hatékony oktatási vállalkozásra. A magyar „elit”egy része szándékosan csökkenti a tudáshoz való hozzáférést, elitesíti az oktatást és kifejezett szándékában áll a szellemi janicsárság kialakítása, a hatalma védelme és biztosítása érdekében.

Szerencsénkre az unió kinyitott egy másik világot és ez lehetővé teszi azt, hogy igaz saját költségen, de mára már tömegesen tanuljanak külföldi oktatási intézményekben a magyarok. A gond ezzel csak az, hogy vélhetően az életüket más országokban fogják leélni és szellemi valamint tudományos teljesítményük nem a magyar GDP-t fogja bővíteni. A világ hálózatosodik, miközben hazánkban szinte minden területen a vertikális függőségi rendszert erőltetik. A hálózatosodás alapeleme, hogy tértől, időtől függetlenedve jöhetnek létre olyan rendszerek, amelyek képesek az optimalizálni működésüket, cél orientáltak és országoktól, nemzetektől függetlenek. A virtuális honfoglalás és a hálózatosodás újra értelmezi a hitet, az erkölcsöt, a vágyainkat és félelmeinket. Más típusú gondolkodást és együttműködést követel, kulturális „olvasztóedénnyé” válhat, feloldja az országhatárokat, átértékeli a nyelvet és annak hatását. Éppen ezért kell megérteni ezt a világot, mert sikert és örömet hozhat, de a felkészületlenség, meg nem értés olyan kulturális károkat okozhat, amely károk nem rehabilitálhatóak.

Tudatos politika kell ahhoz, hogy a kultúránkat és nemzeti identitásunkat meg tudjuk őrizni és ezzel együtt sikeresen integrálódhassunk az új világba!

civilhetes.net

Újszerű kezdeményezés a rendszerváltás utáni magyar politikában

A nevét megadni nem kívánó MSZP tag beküldte azt a lottószelvényt, amelyikkel ha megnyeri a több, mint 4 millárd forintos főnyereményt, kötelezetsséget vállal arra, hogy kifizeti az MSZP székházán lévő tartozást vásárlás formájában. Egyben nyilatkozott arról, hogy a megvásárolt épületet egy olyan alapítvány rendelkezésére bocsájtja, amelynek kizárólagos tevékenysége a Magyar Szocialista Párt működésének biztosítása.

A szerkesztőségünk véleménye szerint ez a lottóvásárlás is jól mutatja az egyszerű emberek elkötelettségét a sokszínű társadalom fenntartásáért.

Szerkesztőségünk a számok kihúzása után tájékoztatni fog a felajánlás eredményéről.

civilhetes.net

A legnagyobb baj a jelentős forrásmegvonás és bizonyos népszerű szakok megszüntetése mellett az, hogy az intézmények kormányberkekből kinevezett kancellárjai ma már komoly befolyást gyakorolnak az egyetemek működésére, így a mindenkorinak nevezett „egyetemi autonómia kifejezés” egyre kevésbé jelent bármit is.

Míg 2010-ben még évi 200 milliárd forinttal támogatta az állam a felsőoktatási intézmények működését, addig mára ez a szám 145 milliárdra csökkent, s a kormány retorikája szerint még ez is nagyrészt feleslegesen kidobott pénz. A cél jól láthatóan az, hogy bizonyos képzési formák megítélésével kapcsolatban a magyar köztudatban elültessék a bogarat: nincs rájuk szükség, de ennél érdemes is tovább menni, nem hogy szükségtelenek bizonyos képzések, de kifejezetten károsak is az állam működésére nézve, hiszen csak túlképzett munkanélkülieket termelnek.

Emlékezzünk vissza, hogyan kezdődött mindez a bölcsészek szerepének megkérdőjelezésével, s azóta is a kis kóla-nagy kóla, sült krumpli tengelyen viccelődnek politikusaink, ha bölcsészekről van szó.

Ma már az is kiderült, hogy nem csak a bölcsészekre, de például nemzetközi kapcsolatok szakértőire és társadalomtudósokra sincs szükség, de pszichológusból is túl sok van.

Az igazság az mindemellett, hogy 1-1,5%-os állami támogatottsággal tudna megfelelően működni a magyar felsőoktatás, s a hazánkban jelentősnek minősülő 200 milliárdos éves finanszírozás is csupán 0,8 %-ot jelentett.

A kormány üzenete mintha szép lassan abba menne át, hogy a magyar egyetemisták kegyben részesülnek annak ügyében, hogy tanulhatnak, hiszen egyébként semmi értelme annak, amit csinálnak, bár az állam oly megengedő, hogy azért mégiscsak lehetővé teszi számukra, hogy mielőtt szembesülnének a nagybetűs élettel (kisbetűs kisszerűség), hadd lébecoljanak egy kicsit abban a szánalmas, értelmiségi mi-tudatban.

Mindez nem csak a bölcsészek és a társadalomtudományokat hallgatók számára kínos, de a mérnökök, akik a már említett retorika szerint elvileg becsült tagjai társadalmunknak, az első adandó alkalommal veszik a nyúlcipőt és irány nyugat a hatszoros kezdőfizetésért és a megbecsült munkakörülményekért. Az orvosok helyzetéről már tényleg nem is érdemes beszélni. Egy autóüzemben többet keresnek a betanított munkások, mint egy végzett szakorvos Magyarországon. Igaz is, miért nem ment eleve melósnak egy gyárba. Most előrébb tartana, ha nem tanulásra fordítja azt a 10 évet, hanem inkább családalapításra. Lenne ott már négy kerék, meg minden...

civilhetes.net

2014 novemberében egy gyorsétteremben halálos sérüléseket okozva bántalmazott Sanel M. egy Tugce nevű fiatal török lányt, aki belehalt sérüléseibe.

Az éppen 18-dik életévébe lépett fiatalember ügye a minap kezdődött a darmstadti kerületi bíróságon.

Sanel M. nem tagadja tettét, de amellett kitart, hogy nem szándékosan ölte meg a lányt. Az első tárgyaláson sírva, alig érthető módon közölte a lány családjával, hogy szörnyen sajnálja a történteket, de nem akarta megölni, mindössze egyetlen pofonnal sújtott le rá egy veszekedés során. A Bild című lap számolt be a per első tárgyalásának eseményeiről.

A szerb származású, önmagát muszlimnak tartó fiú és ügyvédje kitartanak amellett, hogy legfeljebb gondatlanságban vétkes, de a gyilkosság semmiképpen nem volt szándékos. Ezt a körülményekkel és többek között azzal igyekeznek bizonyítani, hogy az egész eseménysor egy gyorsétteremben zajlott le, s ennek ténye lényegében kizárja az előre megfontoltság, de még a szándékosság eshetőségét is.

A fiú előéletében vannak sötét foltok bőségesen. Annak ellenére, hogy muszlimnak vallja magát, a vádnak tanúkkal igazolt bizonyítékai vannak arra, hogy alkoholizál és drogozik is. Ezeket a vádakat Sanel tagadta. Állítása szerint életében eddig összesen két alkalommal volt ittas.
Mindezzel némileg szembemegy annak ténye, hogy a fiút ötödikes gimnazista korában eltanácsolták iskolájából, s az új intézményben is csupán három évig bírta, ahonnan verekedés miatt   rúgták ki.

A rendőrséggel is volt már dolga nem egyszer. Lopásért, testi sértésért és rongálásért is őrizetbe vették már a német hatóságok, de eddig minden esetben megúszta az ügyeket egy figyelmeztetéssel.
Ha a darmstadti bíróság úgy állapítja meg, hogy Sanel bűnös, a fiú ezt az ügyet már nem úszhatja meg. Előélete önmagáért beszél, míg mostanra abba az életkorba lépett, mely már nem védi meg a komolyabb büntetéstől.

A lány halála napján töltötte be 23-dik életévét. Temetése az év végén, december 3-án volt.

(Fotó: Boris Rössler / Reuters)

civilhetes.net

A kormány elgondolásainak megfelelően ma már nem lehet úgy nyitva dohánybolt, hogy abba bárki is beláthasson az utcáról.

Nyáron még az ajtó se lehet nyitva, hiszen tilos láthatóvá tenni az üzletet. Mindez nagyon szép és nagyon jó, hiszen a magyar ember nyilvánvalóan nem fog dohányozni annyit, ha vezetés egyértelműen tudatja vele, hogy mi a rossz és mi a jó.
Mindettől azonban a dohányboltosok olyan helyen kénytelenek dolgozni, ahol senki sem látja, mi történik velük.

Persze az is komoly gondot jelent, hogy mivel 18 év alatti személy nem mehet be a dohányboltba, azok számára igen bonyolulttá válik a vásárlás, akik kisgyerekkel érkeznek. Kint hagyni a kicsit egyedül, nem szerencsés, bevinni pedig semmiképpen sem lehetséges, hiszen a boltost súlyosan megbüntetik, ha kiderül, hogy megszegte a törvényt azzal, hogy 18 év alatti személyt engedett a helyiségben tartózkodni.
Mi következik ebből: aki bemegy, bár gyerekkel van, gonosz ember, innen pedig oda juthatunk, hogy a dohányzás sátántól való és a dohányzót nem érdekli gyermeke sorsa.
Törvénymódosításról szó sem lehet, mivel tudományosan bizonyított tény, hogy az a gyermek, aki meglát egy doboz cigarettát, abból súlyos láncdohányos lesz, s mindennek hatására radikálisan csökken a GDP is.

Rendben van. De nézzük a dohányboltban dolgozók biztonságát, egy kicsit komolyabbra fordítva a szót. Mivel nem lehet belátni a dohányboltba, ezért odabent bármi történhet anélkül, hogy azt a bolt előtt elhaladók észrevegyék. És ezt jól tudják a rablók is, akik előszeretettel igyekeznek fosztogatni a Nemzeti Dohányboltokat. Egy felmérés szerint a ma működő dohányboltok egyharmadát már megpróbálták legalább egyszer kirabolni.

A magyar ember egészségét óvni szándékozó dorgáló megoldás hogy „ne nézz oda, ott dohányt árulnak!” a dohányboltosok testi épségének tökéletes veszélyforrása. Ha valaki agyonver egy vascsővel egy bolti eladót, az csak akkor derül ki, ha a következő vásárló belép a boltba. Persze ő is veszélybe kerül, mert amint záródik az ajtó, máris láthatatlanná válik mindaz, ami odabent történik.
Talán igényelne egy kis újragondolást a trafiktörvény néhány passzusa...

(Fotó: illusztráció)

civilhetes.net

Habony Árpád jelenleg a magyar közélet talán legérthetetlenebb szereplője. Nem saját jogán, hanem a körülötte kavargó anomália miatt.

Nincs abban semmi szokatlan, hogy egy miniszterelnöknek valaki tanácsokat ad. Jó esetben ezt veterán szakértők teszik, akik tisztában vannak egy-egy szakterület praktikáival, tapasztalt és nagy tudású emberek. Magyarországon hozzászokhattunk, hogy az ilyen nemes eszmék maximum nyomtatásban materializálódnak, az anyagi valóságba már nem szivárognak át. 2015 Magyarországán egyáltalán semmi különösebben furcsa nincs abban, hogy egy díszítőszobrász-polihisztor a miniszterelnök elsőszámú bizalmasa, akinek a szavai közvetlenül befolyásolják a kormányzást.

Országszobrász az árnyékokban

Felháborodhatunk persze ezen, megkérdezhetjük, hogy mégis hogyan gondolta ezt Orbán, de igazán, a Fidesz az elmúlt években bizarrabb dolgokkal is megajándékozott már minket. A furcsaságok ott kezdődnek, hogy a Fidesz prominensei közül többen kézzel-lábbal tagadják a tökéletesen nyilvánvalót.
Habony Árpád bejáratos a Parlamentbe, frakció- és kormányülésekre, gyakorlatilag mindenhol ott van (vagy legalábbis lehet), ahol fontos kormányzati döntések születnek. Ez nem spekuláció, hanem olyasmi, amit fényképekkel, videókkal és szemtanúkkal igazolni lehet.

Pont őt kellene szégyellni?

Mi baja származhatna abból Orbánnak, ha azt mondja, „igen, Habony Árpád a tanácsadóm”? Megrendülne az emberek hite az ítélőképességében? Aligha – ez már jóval korábban megtörtént, aki pedig még kitart mellette, azt nem Habony fogja elüldözni. Hiszen ott van ő már jó ideje, a tábornak eddig sem volt vele különösebben gondja. Lehet, hogy nem egy nyugati értelemben vett vállalható figura, de hát Lázár vagy Semjén sem az, és őket sem tagadják le.

Sokkal károsabb lehet a ködösítés, a lehető legnyilvánvalóbb terelés, ami most zajlik – olyan tökéletes káosz és kommunikációs bénázás ez, mintha egy profi tervezte volna. Ki tudja, talán Habony ötlete volt ez is. Nincs mit eldugni rajta, mert minden szempontból van nála botrányosabb alak tűz közelében.

Amilyen gyorsan zajlik ma a közélet, még az is lehet, hogy hamarosan kiderül, miért akarja elhitetni Orbán és a fél Fideszes vezetőség (akikhez eljutott a memo), hogy az ég márpedig zöld. Addig marad a találgatás.

civilhetes.net

A Kaposváron történt brutális gyilkosság a trafiktörvény egy újabb értelmetlen, és mint a tapasztalatok mutatják, rendkívül veszélyes pontjára hívta fel a figyelmet. Kétséges azonban, hogy ettől változik-e bármi is.

A trafikok körül nagyon nehéz olyan momentumot találni, ami ne lenne égbekiáltóan botrányos – kezdve azzal, hogy a komplett dohánykereskedelmet sikerült a Fidesznek átjátszania urambátyámok kezébe, zéró szakmaiságot vagy tanúsítva az egész folyamat során. Vannak azonban ezen kívül előre nem látott vonzatai is a nagy ívű reformnak.

Azt már fel sem veszi az ember, hogy a tapasztalatlan külföldiek a 18-as karikás, elsötétített kis üzleteket talán egy rendkívül sikeres, franchise-rendszerű peepshow-hálózatnak hiszik – lassan hozzászoktunk, hogy így legalább a magyar ember pillanatok alatt megtalálja a dohányboltot. Igaz, korábban nem jelentett gondot a keresés sem, hiszen mindenhol vásárolhatott cigarettát, de ez mellékes kérdés.

Én nem látom őket, ők sem látnak engem

Gondoljunk azonban bele: egy dohánybolt, ahogyan arra Szita Károly, Kaposvár polgármestere is felhívta a figyelmet, jellemzően egyszemélyes üzlet. Néhány négyzetméter, egy pult, rengeteg áru és egy kassza. Az utcán egy-egy szál cigiért is késelnek meg embereket alkalomadtán, és azt sem mondhatjuk, hogy Magyarországtól idegen volna a bolti rablás koncepciója.

Adott tehát egy bolt, amelyben egyetlen ember dolgozik, kiszolgáltatott körülmények között, rengeteg azonnal elvihető értékkel – és mindezt elsötétítve, hogy még véletlenül se lássa senki, ha baj van. Nem csak a rablást vagy a gyilkosságot akadályozhatná meg alkalomadtán, ha valaki belátna az utcáról, de mondjuk egy szívinfarktus esetén is hasznos volna.

Kit védünk mitől?

És mi értelme az egésznek? Hogy a kiskorúak ne láthassák a cigarettavásárlás folyamatát. Nehéz nem azt feltételezni, hogy ez nem valamelyik KDNP-s gondolkodó agyából pattant ki. Ha a gyerek nem látja, ahogy cigit vesznek az emberek nem is próbálja ki. Hogy az iskolától hazáig tizenheten jönnek szembe dohányozva, az pedig mellékes, hiszen nem látta, ahogy megvették a dohányt (vö. ha a gyereknek melegeket mutogatunk, meleg lesz).

Ugyanakkor örülhetünk, hiszen Lázár János azonnal jelezte, ha bebizonyosodik, hogy az elsötétítésnek köze van ahhoz, hogy esetleg bátrabban rabolnak-gyilkolnak a dohányboltokban a bűnözők, azonnal benyújt egy módosító indítványt. Az öröm persze nagyobb lenne, ha egyáltalán nem kellene ezt a józanészi értelemben vett vonatkatasztrófát toldozgatni.

(Címlap forrása: kaposvarmost.hu)

civilhetes.net

Lényegében az egész nyugati világ azzal van elfoglalva, hogy miképpen lehetne hatékonyan felvenni a harcot a szinte semmiből egyszerre felbukkanó Iszlám Állammal, mely azonban módszereit tekintve szinte semmilyen fenyegetéstől, vagy észérvtől nem riad vissza.

De vajon mennyire jó ötlet jóhiszeműen beleugrani egy ilyen háborúba? Mert a dolog valószínűleg jár némi nemzetbiztonsági kockázattal.

Hende Csaba és társai teljes mellszélességgel támogatják annak gondolatát, hogy Magyarország is vegyen részt a harcokban, noha nem is a félelmetes honvédségi légierővel, vagy megdöbbentő hatékonyságú, alig elavult harckocsiállományával, de világszinten pótolhatatlan kiképzőtisztjeivel, tehát humán szakmai erővel. Ma már tény, hogy megyünk, nem honvédségi álom. Hende vasalhatja  a hajtókáit.

Azt azonban egyelőre nem tudjuk, hogy a nagy lelkesedésben számolt-e valaki a magyar nemzetbiztonság kiválóságai közül azzal a nem teljesen elhanyagolható jelenséggel, hogy a harcokban való tevőleges részvételünk potenciális terrorfenyegetettségnek teszi ki hazánkat. Ugyanis a radikálisok szerte a világban rendelkeznek kisebb-nagyobb diaszpórákkal, melyek feltűnés nélkül működnek a legkülönfélébb országokban, s lényegében azt csinálnak, amit akarnak egy olyan hatósági apparátussal bíró közegben, mint amilyen a miénk.

Mindazonáltal a magyarországi iszlám hívők számára sem lesz egyszerű a helyzet, hiszen a többség nem igazán tesz különbséget hívő és radikális között. Szinte biztos, hogy lesznek atrocitások, még akkor is, ha a közvélemény csak kevéssé érdekelt a hazánktól távoli harcok ügyében. Egy kis terroristázás biztosan elfér majd.
Ugyanakkor eljön annak is az ideje, amikor a világszerte egyre sűrűsödő terrorakciók hatására megtelepszik majd a magyarok fejében a paranoia, s minden sarokban terroristát látunk majd, akárcsak az amerikaiak 2001 után. Nekünk még konkrét támadásra sem lesz szükségünk. A magyar ember higgadt, de a biztonság kedvéért csak fél szemmel alszik.

Ne legyen igazunk. Érjen véget a most már úgyis megkezdődő folyamat úgy, hogy Magyarország ne kerüljön teljesen indokolatlanul már megint kereszttűzbe, mint eddig a történelem során annyiszor. Legyen ez egy kicsit több, mint áprilisi jókívánság.

(A kép forrása: korkep.sk)

civilhetes.net

Vajon mi lehet annak az oka, hogy a kormány rendre radikális megoldások tervezeteivel hozakodik elő, ha az oktatásügyről van szó?

Teljesen mindegy a jelek szerint, hogy közoktatásról, felsőoktatásról, vagy épp felnőttképzésekről beszélünk, a javaslatok szinte minden esetben igyekeznek teljességgel átformálni a meglévő rendszereket, függetlenül attól, hogy azok megfelelően működnek-e, vagy sem.

Nem kétséges, hogy a magyar oktatás valamennyi területén átalakítást és a nyugati megoldásokhoz képest újragondolást igényel, azonban nincs olyan oktatásügyi reform, amit szakmai egyeztetés nélkül, hetek alatt megvalósíthatna bármilyen kormány is. A hallgatók és az oktatók, a pedagógusok nem hagyják szó nélkül az ámokfutásokat. Az oktatás roppantul érzékeny területén egész egyszerűen nem lehet a gazdasági szektor mintájára működni. Az idő és a módszerek szerepe olyannyira fontos, hogy egész egyszerűen nincs és nem is lehet mód a statisztikai és a csupán számokhoz köthető gondolkodásra.

A Raoul Wallenberg megszüntetésének gondolata is egész bizonyosan egy olyan javaslat, mely a kormány szemszögéből mind személyes, mind financiális okokból jó ötletnek tűnik. Hatásaira azonban csak öt-tíz-tizenöt éven belül döbbenhetünk rá. Jelenleg az egyik legjobb középfokú egészségügyi szakképzés folyik az intézményben. Ha ez megszűnik, vagy mondjuk így, átcsoportosításra kerül, annak a levét az egészségügy issza meg.

A nemzetközi kapcsolatokhoz szorosabban kötődő egyetemi alap és mesterképzések felfüggesztése minden bizonnyal gyors centralizáláshoz vezetne, s kizárólag egyetlen intézmény nyújtana egy ideológiailag finomított képzést, burkolt politikai irányítás alatt. De mi a végcél? Ugye nem az, hogy a fiatalok képtelenek legyenek olyan tudást szerezni az egyetemeken, melyet külföldön is elismernek, s a friss diplomások versenyképes fizetések fejében hasznosíthassák azt nyugaton?
Mert arról nyilván szó sem lehet, hogy a röghöz kötés helyett, vagy akkor hát azzal párhuzamosan  megemeljük a béreket.

És a doktori képzések? Vajon tudják odafent, hogy a gyakorlatban miképpen működik egy PhD képzési folyamat? Az átalakítási tervezetek alapján aligha.
És mit szeretnének? Ellehetetleníteni és központosítani? Azért ezt nem feltételezhetjük. Vagy legalábbis nem mernénk feltételezni...

(A kép forrása: fenteslent.blog.hu)