Karsai József pert nyert a Jobbikal szemben, amikor neonácinak nevezte a szésőjobbos-zsidógíűlölő pártot. Vona Gábor a londoni "szereplése" után Esztergomban folytatja.
Vona Gábor a Jobbik miniszterelnök jelöltje és Nunkovics Tibor a körzet országgyűlési képviselőjelöltje lakossági fórumot tart Esztergomban, 2014. február 14-én, fél 8-tól. - olvasható az egyik esztergomi hírportálon.
http://civilhetes.hu/Naci-nagygyules-Esztergomban-a-volt-zsinagogaban
119 évvel ezelőtt...
"Kenyérmező–Budapest vasútvonal megépítése 1893-ban kezdődött, megnyitása 1895-ben történt, eredetileg HÉV-ként (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.). Megépülésének elsődleges célja a budapesti gyárak és a lakosság dorogi szénnel való ellátása volt. (...előjog biztosíttatik egyúttal minden oly vasútvonalra, mely az Esztergom-vidéki kőszéntelepeket, akár önállóan, akár már létező vonalakhoz való csatlakozással Budapest irányába összeköttetésbe hozná., részlet az Országgyűlés 1893. XL. sz. törvényéből). Kenyérmező és az esztergomi végállomás közötti 4 kilométeres szakasz már 1891-ben elkészült az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonal részeként. A Mária Valéria híd pedig már úgy épült meg, hogy később a vasútvonal keresztül vezethető legyen rajta Párkány-Nána vasútállomásig. Ez a terv sosem valósult meg." - olvasható a wikipedia-n. Ezek szerint eleinknek sikerült 2 év alatt megépíteni az összes műtárggyal (hidak, alagút, állomás- és kiszolgálóépületek - a szerk.) a teljes vonalszakaszt. dr. Völner fejlesztési államtitkár vezényletével 3 év is kevés volt ahhoz, hogy befejeződjön a teljes felújítás.
A szerkesztőségi megbeszélés közben jött a gondolat, hogy ki kellene próbálni a felújított Esztergom-Budapest vasútvonal átadott szakaszát. Az állomásra a szokásos módon érkeztünk, kihasználva az út minden oldalát, hogy a kátyúkat kikerüljük. Gyors parkolás, majd jegyvásárlás, négy jegy oda vissza Pilisvörösvár-Esztergom relációban majdnem 5000 Ft (Négyen utaztunk 4.480 forintért, ami kilométerenként 17,12 forintra jön ki. Ez a szám a francia TGV gyorsvasút esetében kevesebb, mint 9 forint. - a szerk.)
A vásárlásnál kiderült, hogy a szájról olvasók előnyben vannak, mivel az üvegfal mögött dolgozó pénztáros hangja nem jön át, mikrofon és hangszóró nincsen. A hölgy udvarias, hajlong segítőkészen, hogy a pénzátadó résen át valami hang átjuttasson. Megvannak a jegyek, irány a vonat, a peron nincs felújítva, sehol egy információ arról, hogy melyik vonat indul a négy bennálló közül. Az egész hasonlít a domegyedovói reptérre, 1992-ben.
Felszállunk az egyik vonatra, amit úgy választottunk ki, hogy az ajtón zölden világított a nyitógomb. Helyeinket elfoglalva, két már bent ülő srác kétségbeesve fordult hozzánk, hogy ez a vonat megy-e Dorogra, egyértelmű választ tudtunk adni, a talán szóval. Megjött a kalauz és a mozdonyvezető, bőven kaptunk információt, minden a helyére került.
Menetrend szerint indultunk, szép lassan át a váltókon, a vonat hibátlan, kényelmes, levegős, szerethető. Sajnos néhány, a köz tulajdonát nem becsülő szerencsétlen, festékkel összefújta a belső részt, lassan belefásulunk, ők meg nem fáradnak.
Előtérben a homályos sebességünk, háttérben az össze tagelt utastér.
A mozdonyvezető ajtaján átlátni, szép áttekinthető a műszerfal, jó kilátás nyílik a vonalra. Jön az első áteresz, vele együtt a fékezés 20-30 km/h-ra, majd a gyorsítás. Ez szinte minden áteresznél ismétlődik. Az egész oda úton vártuk a beharangozott 100 km/h sebességet, de 95 km/h-nál nem gyorsultunk tovább.
A kalauz udvariasan, kedvesen dolgozott, mindenkihez volt egy jó szava, ezzel az egész utazás kellemes családias hangulatban telt. Az egyes állomásokon áthaladva látható volt, hogy igazán nem utas centrikus a felújítás, kényelmetlen (és havas-vizes) padok, rövid tető a peronok felett, minden állomáson ugyanazon logika szerint. Még azt a fáradtságot sem vették, hogy a tetőkkel az utasokat a vonat teljes hosszán elosszák, ahogy teszik ezt olyan országokban, ahol komolyan veszik a szolgáltatást. A tetők szöge és magassága olyan, hogy enyhe szél esetén sem nyújtanak semmi védelmet, nem beszélve arról, hogy csak felgyorsítják a szelet.
A peronokon wc-t nem láttunk, lehet nem előírás, de hiányzik! A havat sehol sem takarították, az akadálymentesítést nem láttuk, látunk viszont befejezetlen sehova sem vezető lépcsőt, kiálló vasakat, rendbe nem rakott töltéseket.
Piliscsaba megállóhely - majd a tavasz síkosság mentesít
Klotildliget állomáson valami még épül.
Klotildligeten van egy lépcső, ami a semmiből indul és sehová vezet. Magyarország jobban teljesít!
A vonatunk odafelé 46 perc alatt érte el a 32,7 km-re lévő ideiglenes végállomást, vissza már 1 óra 3 perc 36,88 másodpercre volt szüksége, döbbenetes adatok, gyakorlatilag közel 20 milliárdért, ez méterenként, kevesebb, mint 620ezer Ft! Visszakaptuk a régi vonatunk, kaptunk többlet megállókat, huzatos peronokat és ugyanazt a sebességet, mint a felújítást megelőző időszakban.
Esztergom-Pilisvörösvár 46 perc 2014-ben
Menetrend szerint érkeztünk Pilisvörösvárra. Az állomáson leszállva azt tapasztaltuk, hogy a vonat és a peron között van egy körülbelül 30 centiméteres rés, amit egy idős embernek, vagy egy kis gyereknek nehéz átlépni.
A peront sikerült szintbe hozni a vonattal mindenhol, csak a vonat és a peron közötti 30 centiméteres réssel nem tudtak mit kezdeni a szekemberek. Idősek, gyerekek és rosszul mozgók, figyelmetlenek veszélyben!
A húsz perces várakozás után szóba elegyedtünk a kalauzzal, talán ennek volt köszönhető, hogy a hazafelé vezető úton már néhány másodpercre elértük a bűvös 100 km/órás tempót. Piliscsabán és Esztergom-kertvárosban igen sokat kellett várakoznunk a vonatpótló buszra és a szemből érkező másik vonatra.
A kalauz Pilisvörösváron beszélgetést kezdeményezett velünk várakozás közben, s mi szóvá tettük a 100 km/h sebességet, visszafelé Dorog előtt vonatunk bemutatta a 102 km/h-s menetet, rendes volt tőle.
A kalauz elmondta, hiába bírná a pálya és a vonat a >100km/h sebességet, a menetrend olyan, hogy nincs értelme a sebességnek, mert akkor az állomásokon várakoznánk. Talán illett volna olyan menetrendet kialakítani, amivel valóban csökken a menetidő. GPS-es sebességmérőnk az oda-vissza 37km/h-ás átlagsebességet mért.
szerkesztőségünkben parázs vita alakult ki atzzal kapcsolatban, hogy 3, 5 vagy 7 másodpercig haladtunk ilyen nagy sebességgel.
Egy szakaszon, Dorog és Esztergom-Kertváros között úgy pattogott a vonat, ahogy szerintünk a vadonatúj sínpályán nem szabadott volna.
Sebességnövelés - az egyetlen járható út
Együtt utaztunk a vonaton egy 80-as éveiben járó hölggyel, aki elmesélte, hogy Franciaországban él, ahol 2 év alatt megépítették a Párizs-Marseille vonalat. Itt a sebesség 320km/h, a menetidő 3 óra 5 perc.
A nagy sebességű vasút 400 kilométertől alapvetően gyorsabb, mint az autó, a légi közlekedés esetén 1000 kilométerig konkurenciaképes. Elsőként a kelet-európai országok közül a rendszerváltás után Csehországban épülhet nagy sebességű vasúti pálya. Ha minden jól megy 2030 után a cseh fővárosból egy óra alatt jutunk el Brnoba, hello MÁV. Magyarországra vagy közvetlen közelébe a szuperexpressz a Párizs-Strasbourg-Stuttgart-Bécs-Pozsony kelet-nyugati projekt megépítésével érhetett volna. A szakasz végállomása többször változott, emlegették Bécset, Pozsonyt és Budapestet is. A legutolsó hírek szerint a projekt teljes megvalósítása évtizedeket késhet, a magyar szakasz lassan kicsúszott az európai jelentőségű fejlesztésekből, igaz, a pozsonyi szakasz kiépítését a szlovákok idén elindították. Fontos, hogy megértsük: a projekt szexisége és sikeressége a kompatibilitáson alapul, nem kell presztízskérdést csinálni abból ha nem jönne el a TGV Budapestig. Teljesen reális, ha Pozsonyig ér majd a pálya, tovább Szlovákiában az Érsekújvár-Párkány vonalon a hagyományos, de a magyar legjobb vonalunknál is többet tudó pályán el lehet menni Szobig, ahonnan csak egy macskaugrás Budapest.
A vonatról leszállva, mindannyian arra gondoltunk, hogy ez az egész mennyibe kerülhetett valójában! A Minisztériumi háttéranyag összesen 19.161.961.144 Ft+ÁFA összeget említ Esztergom-Pilisvörösvár viszonylatban. A teljes háttéranyag innen tölthető le (pdf).
Új sebességrekord a világ legdrágább vasútvonalán
CIVILHETES
http://civilhetes.hu/Esztergom-nem-kerult-kozelebb-Budapesthez
Információink szerint a következő éjszaka várhatóan kátyúzás lesz a városban. Az időjárási körülmények kedveznek a "munkának". A napközben lehulló és olvadó hó éjszaka a tervek szerint belefagy a kátyúkba.
A remény hal meg utoljára
Ha minden a tervek szerint halad, akkor Esztergomban bemutató-futamot tarthat a Forma1 :)
Esztergom önkormányzata pénzt gyűjt a telefonszolgáltatóknak!
Beköszöntött a tél, a Polgármesteri Hivatal közleményt adott ki, melyben arra kéri a lakosságot, hogy ha gondot okoz a csúszós út, vagy a nagyobb mértékű havazás, hívjuk a hivatal zöld számát.
„Amennyiben az esztergomi lakosoknak gondot okoz valamely városi út csúszós felülete, vagy az esetleges nagyobb mértékű havazás, a Polgármesteri Hivatal zöld számán 24 órában jelezhetik ezt.
Nappal - 07.00-19.00 óráig: 06-30/681-0130
Éjszaka - 19.00- 07.00 óráig: 06-20/414-4110”
Mi a zöld szám?
„A zöld szám egy olyan, kizárólag belföldről hívható ingyenes telefonszám, ahol a hívott fél (a zöld szám előfizetője) fizeti a hívások költségeit, és így a hívó fél számára a telefonálás teljesen ingyenes.”
Az első számot felhívtam a vonal végén Váczy-Hübschl István úr jelentkezett. Miután elmondtam, hogy mit is szeretnék, Váczy úr kérdése az volt, ugye nem valakinek a megbízásából telefonálok? Mondtam, hogy nem, hiszen magam akartam meggyőződni arról, hogy ezek a számok valóban ingyenesek e. Ettől megnyugodott és elmesélte, hogy a fideszesek szokták őt ilyen módon provokálni.
Én csak azt szerettem volna megtudni, hogy mitől zöldszám az, ami „06-30”-cal vagy „06-20”-szal kezdődik, nem pedig azt, hogy Váczy urat hányan provokálják.
A felhívás mondandójával egyet értek, de szeretném megkérni a Polgármesteri Hivatalt, hogy fogalmazzon érthetően! A beszélgetés pénzembe került, de megér annyit, hogy tájékoztassam a város lakosságát arról, hogy a számok nem ingyenesek
Köszönettel:
Horváth Norbert
Ott ahonnan én jövök sok embernek van kutyája. Írhatnám úgy is, hogy sok kutyának van gazdája. Soknak viszont nincs.
Mit lehet tenni egy városban, ahol sok a kóbor kutya? A válasz egyszerű volna. Ki kell hívni a gyepmestert, hogy legyen szíves és fogja be őket.
Esztergomban ez is egy kicsit másképp működik. Inkább elnézzük, hogy az utcákon már nem lehet elférni a szabadon járó, esetenként a szükségesnél vadabb ebektől. Engem személy szerint zavar, hogy mielőtt kilépek az utcára, mindig körül kell néznem, hogy van-e valahol az amúgy jobb sorsra érdemes állatokból.
A gyepmestert ritkán hívják, ha mégis megtörténik, legtöbbször azt válaszolja, „igen, arról a kutyáról már hallottunk”. Kijön, próbálja megfogni, de általában nem sikerül neki.
Legutóbb hajnali hat órakor láttam, amint ketten próbáltak megfogni egy kutyát, de nem sikerült, mert az megérezte, mit akarnak tőle és elmenekült. Próbálták követni, de a hajnali sötétségben az nem tudták utolérni. Miután a kutya elment egy olyan irányba, ahová már gyalog nem lehetett követni, kénytelenek voltak visszamenni az autóhoz, hogy azzal eredjenek egy másik utcán keresztül a nyomába. Ami ez után történt, már nem tudom megírni, mert nem voltam ott, de az biztos, hogy a kutya másnap délután ugyanott pihent, ahol mindig is szokott, tehát az expedíció nem járt túl nagy sikerrel.
Hogy mi volna a megoldás?
Talán kellene alkalmazni még egy embert, akinek az a dolga, hogy marad a kocsiban és amikor hívják, hogy merre ment az állat, abban a pillanatban elébe tudjon indulni.
Tudnám még javasolni néhány olyan csapda telepítését, amibe ha a csalétek illatára bemegy a kutya, rögtön lecsapódik az ajtaja. Ez valószínűleg nagyon megkönnyítené a munkájukat.
Minden tiszteletem a gyepmesteri telep dolgozóié, mert nem könnyű munka az övék. Amikor a város tartozott, akkor is az ő autójukat foglalták le, csak a szerencsén múlott, ha nem volt éppen akkor olyan eset, ahová sürgősen ki kellett volna menniük. Már visszakapták a járművet, de ez nem változtat a tényen, hogy kevesen vannak erre a városra.
Amíg a helyzet megoldódik, addig is kérek mindenkit, hogyha kóbor kutyát lát, ne legyen tétlen, hívja a Gyepmesteri telepet a 06 30 2767809-es telefonszámon!
Legalább ezzel könnyítsük meg a munkájukat!
Köszönettel: Horváth Norbert
http://civilhetes.hu/kutya-dolog-ma-esztergomban-gyepmesternek-lenni
Hosszas huzavona után eldőlt a Magvető sorsa. Az állam negyven millió forintot fizet érte a városnak, a szerződés polgármesteri aláírás nélkül nem jöhetett volna létre. "Tétényi Éva független polgármester 1500 lakossági aláírásra hivatkozva megvétózta az esztergomi képviselő-testület fideszes többségének csütörtöki döntését" – írta 2013. május 24-én a hvg.hu.
De mi történt azóta?
Most már nem számít, mit szeretne 1500 ember? Úgy tűnik, hogy egy polgár kívánságának figyelmen kívül hagyása hozzávetőlegesen huszonhétezer forintot ér Esztergomnak.
Mint az egyértelműen kiderült, a szobor helyére egy körforgalmat szeretnének, ezért kellett "felajánlani" azt. Hogy az állam fizet azért, hogy segíthessen benne, csak a polgármester ügyességén múlt. Józan paraszti ésszel átgondolva lehet, hogy eredetileg is ez volt a terv, csak fel kellett nyomni az árat. Ha ez volt a terv, akkor nem sikerült túl jól, mert egy ilyen kaliberű műalkotás értéke valószínűleg jóval több, mint negyven millió forint.
Az említett körforgalom nem is biztos, hogy indokolt a Magvető helyére, mivel azon a részen most sincs probléma a közlekedéssel. A gyalogosok számára valóban veszélyes a kereszteződés, de ez a probléma két gyalogosátkelő létesítésével megoldható volna.
Ugyanakkor körforgalom létesítésére valóban szükség van, de nem a Baross Gábor utcán, hanem a Terézia utca – Dobogókői út – Petőfi Sándor kereszteződésben. Az említett csomópont a belvárost elkerülő autósok szempontjából kulcsfontosságú. Gyakorlatilag egész nap hosszú sorban várakoznak az autók, valamint a Dobogókői útról érkező autósok nagy részének nem egyértelmű, hogy a kórház felé egyenesen haladva indexelniük kellene. Aki mégis jelzi, hogy a főútról jobbra tér ki, annál pedig nem lehet tudni, hogy egyenesen megy tovább, vagy a Kálvária útra kanyarodna. Évek óta mondjuk, hogy indokolt lenne ott gyalogátkelőhelyeket létesíteni, mert balesetveszélyes az átkelés.
Tudható, hogy a szobor árából szeretnék rendbe tenni annak helyét (talán ez lehet a tervezett körforgalom?), továbbá költenének belőle a környékén lévő játszótérre is (Melyik játszótér, a Budai Nagy Antal utcai vagy Schweidel József utcai?). A Magvető-park rendbetételére javaslunk néhány kilogramm fűmagot, és pár tő rózsát. A megmaradt pénzből igen sok kátyút lehetne betömni városszerte, de talán a közvilágítás-ügyet sem ártana végre valahára megoldani.
Ha már ilyen átlátszó módon, elvekkel és a népakarattal szembemenve, ennyire nevetséges összegért túladtunk egy műemléken, akkor próbáljunk már meg valami értelmes dologhoz kezdeni az érte kapott pénzzel!
Az a hír járja, hogy Sír Imrét utolérte a vég, menesztették. Abból a biztos pozíciójából, amelyből hosszú évek alatt busás mellékesre tehetett szert. Ezt Sír Imre igen nehezen élte meg, mert ezután, már nem ő dönthette el, hogy kit és hova temetnek el Esztergomban.
Lapunktól távol áll az oknyomozó újságírás, de nem tud eltekinteni ettől, ha a közéletünket borzoló esetekről kap információkat. Mivel az információk hitelességének ellenőrzése meghaladja lapunk kapacitását, ezért a személyiségi jogokra való tekintettel, a nekünk megküldött anyagokban szereplő személyek nevét megváltoztattuk. A valóság megítélése, a hatóságok és az állampolgárok dolga. Mi nem szeretnénk mást, mint azt, hogy a bennünket körülvevő politikai világ rendszereiben, olvasóink az eligazodáshoz szükséges információkra rátaláljanak. Amennyiben bárki magára ismer, a közölt információkban, lapunk felajánlja, hogy véleményét megjelentetjük. Az információk megjelentetése egy folyamat kezdete, amely során reméljük, Esztergom közélete tisztulni fog.
A fotó illusztráció!
Az a hír járja, hogy Sír Imrét utolérte a vég, menesztették. Abból a biztos pozíciójából, amelyből hosszú évek alatt busás mellékesre tehetett szert. Ezt Sír Imre igen nehezen élte meg, mert ezután, már nem ő dönthette el, hogy kit és hova temetnek el Esztergomban.
Így hát távozása előtt úgy gondolta, hogy menti a menthetőt. Ezért a cég autóját birtokon belül szerette volna, persze jutányos áron. Vágyta a cégautót, pedig magánemberként megengedhette volna magának, hogy egy ilyen autót megvásároljon. De erősebb volt benne a tisztességnél a könnyen megszerezhető haszon reménye, búcsúzóul még ezt megtette.
Két korábbi beosztottját tanúként felhasználva, hamar kivásároltatta a gépkocsit köztiszteletben álló veje nevére, a valódi értéknek a 20 százalékáért (1,8 millió forint helyett 350ezer forintért). Mellesleg veje felesége, Sír Bernadett, Esztergom jegyzője.
Öröme és boldogsága nem tarthatott sokáig, mert főnökének szemet szúrt cselekedete. Ezért a tranzakciót leállította, és a miután Sír Imre két korábbi munkatársa bevallotta, hogy az adásvételi szerződés tanúzását már Sír Imre menesztése után tették meg.
Bízzunk az igazságszolgáltatásban, hogy fény derülhessen Imre minden gaztettére, melyekkel megkárosíthatta Esztergomot és sok elhunyt hozzátartozóit.
Mivel foglalkozhat egy sírásó?
Úgy tűnik, a sírásók sokoldalú emberek, ugyanis amikor Sír Bernadett édesanyja önkormányzati lakás tulajdonosává vált, a felújításból bőven kivették részüket munkaidő alatt. Ha éppen nem halálozott el senki, akkor a frissen tulajdonba került Budai Nagy Antal utcai panellakáson dolgoztak. Amikor a munkálatokkal elkészültek, beköltözött az édesanya. Pár hónapnyi ott lakás után, üressé és így eladó vált a lakás.
A város temetkezési cégének van jogosultsága felújítási munkálatokat végezni, de azt nem gondoljuk, hogy egy önkormányzati cég feladat lenne egy magán lakás felújítása. Dolgozzanak inkább a temetőkben.
http://civilhetes.hu/Temetkezesi-cegauto-szerzese-esztergomi-modra
A helyi járat 2011. júniusi megszűnésével Esztergom városa tömegközlekedés nélkül maradt. Az előző három évben felhalmozott tartozás 112 millió forint volt.
A testület nem, hogy ennek a tartozásnak a megfizetését nem szavazta meg, de a további üzemeltetésre kiírt pályázatot is érvénytelennek nyilvánította. 2011. júniusától az esztergomiak kénytelenek voltak helyközi járatokkal, amerre pedig azok sem jártak, jobb híján gyalog menni. Az aktív korosztály megtehette ugyan, hogy autóval járjon dolgozni, viszont a budapestivel vetekedő parkolási díjak ezt igen költségessé teszik ezt a mai napig is az érintettek számára.
December 2-ától a Tesco ingyenes járata kibővített útvonalon kezdett közlekedni, jelentősen megkönnyítve ezzel az esztergomiak életét. Ez egy kényszer szülte megoldás volt, de az áruháznak megérte, mivel a város lakói Esztergom távolabbi pontjairól is hozzá tudnak járni vásárolni. A Tesco járat nem ajándék. Üzemel ilyen a teljesség igénye nélkül Nyergesújfalun, Budapest több áruházában, Budaörsön, Kiskunhalason, Szombathelyen, Szekszárdon és Győrben is.
Két éven át a fideszes többség leszavazott minden, a tömegközlekedés újraindítására, vagy a parkolás ingyenessé tételére vonatkozó előterjesztést, mert valószínűleg úgy gondolták, hogy a választási kampány idején ez a dolog még nagyon jól jöhet nekik.
És el is jött a kampány ideje…
A tavalyi év végén a frakció 180 fokos fordulattal megszavazta a buszjárat újraindítását és előterjesztette a parkolási rendszer felülvizsgálatát. Érdekes fordulat.
Pár szóban a február elején induló, egyetlen vonalon közlekedő helyi járatról:
Nagyjából az eddig ingyenes Tesco járat útvonalán fog közlekedni, csak valamivel rövidebb távon. Útba fogja ugyan ejteni a kórházat, de a Bánomi lakótelep és a vasútállomás által határolt részen kívül lakók utazása továbbra is csak helyközi járatokkal megoldott. Nem szabad felülni annak a pletykának, amely úgy érvel, hogy „a Tesco járatáról nem lehetett bárhol leszállni, csak a Tescoban”. Mindenhol le lehetett szállni róla.
Ismét bebizonyította a Fidesz többség a város vezetésére való alkalmatlanságát. Ahelyett, hogy megvizsgálták volna, mi a praktikus a város lakóinak, immáron szokás-szerűen hoztak egy meggondolatlan döntést. Számolni kellett volna a külvárosi részeken (Búbánatban, Csenkén, Esztergom-kertvárosban, esetleg Pilisszentléleken) élő esztergomiakkal, becsatolni őket is a városi tömegközlekedéssel megközelíthető településrészek közé.
http://civilhetes.hu/amikor-az-ingyenes-helyett-vegre-megkapjuk-a-fizetost
A végjátékos
Pontatlanul érzékeli a Gyurcsány-jelenséget, aki csupán a médiát folyamatosan etető, afféle Torgyán-szerű buffót lát benne, vagy éppen ellenkezőleg, amolyan Cipollát, aki taszító vonzásával hipnotizálja a jobb sorsra érdemes Mariókat. Önmagában ez így tévedés. Gyurcsány valami más is. Jellegzetes politikusa ő a rendszerváltozás utáni idők balliberális univerzumának: sokkal inkább végjátékuk figurája, semmint bármiféle újrakezdésé.
Ki gyűlöl jobban
A fundamentumát ennek az univerzumnak az 1991-es Demokratikus Charta rakta le, s az 1994-es MSZP-SZDSZ nagykoalíció építette tovább. A szocialisták rendszerváltó imázsuk szentesítését várták tőle, az SZDSZ meg azt, hogy az MSZP fogadja el állítólagos erkölcsi-szellemi fölényüket. Közös nevezőjük a konzervatívok elleni politikai fellépés volt; ekkor szilárdult meg az a többpárti, mégis kétpólusú törzsi gyűlöletstruktúra, amely - a „bal-jobb” ellentét fedőneve alatt – mindmáig a „liberálisok kontra konzervatívok” zéró-összegű játszmáját tételezi a közélet fő törésvonalának. A pártlojalitások szerint felsorakozó médiumok és értelmiségiek készséggel sulykolták belénk, hogy eme két pólus aktuális erőpozíciójától függ minden, a valóság lényege pedig nem más, mint ami harcukból a médiában megjelenik. A valóságérzékelésnek ez a pontatlansága napi „követelmény” lett szinte, hiszen a gyűlöletstruktúrában korántsem az a fontos, mit mond valaki, hanem az, hogy ki ellen s milyen hőfokon mondja.
Ma már egyre világosabb, mi e gyűlöletstruktúra rejtett funkciója. Paravánja hatékonyan fedi el a kriminális tőkeszerzés - ha kell, a törzseken is átnyúló – műveleteit, tudatosan leplezi a megdöbbentő társadalmi folyamatokat. E negyedszázados irányított gyűlölködés alatt az ország kis hányada mértéktelenül meggazdagodott, a „maradék” egy része retteg az elszegényedéstől, négymillió honfitársunk pedig már-már végzetes szegénységbe süllyedt. A gyűlölet-biznisz tette lehetővé, hogy a kisebbség orránál fogva vezesse a szegények többségét, s hogy a pártpolitika kíméletlenül maga alá gyűrje a társadalmat.
A kör négyszögesítése
A balliberális gyűlöletközösség persze maga sem homogén, kezdettől fogva egyenlőtlen felek fordítottan arányos viszonyát jelentette. Ha nem bal-liberálisnak, azaz nem a bal- és a liberális oldal szövetségének írjuk le összebútorozásukat, hanem, ahogyan az szokás, balliberálisnak, akkor a magyar nyelv szabályai szerint ez a liberálisok baloldalát jelenti, még csak nem is a baloldal liberális szárnyáét tehát. Észrevétlenül egy olyan nagy liberális pártba olvasztjuk be ezzel az MSZP-t, amely valójában legföljebb némelyek vágyelvű képzeletében létezik. Ehhez a manipulatív nyelvhasználathoz persze a szocialisták részéről némi behódolás is szükségeltetett.
Az MSZP önmagát eredendően a rendszerváltozás kárvallottjainak pártjaként fogalmazta meg, létrejöttét, túlélését, tartós fennmaradását mindenekelőtt elkötelezett, plebejus „talpasainak” köszönhette. A későkádári nómenklatúra és technokrácia tőkevagyonra szert tett tagjai csak később csatlakoztak a párthoz, ám a napi politikát – fölöttébb okosan - ezután is a hivatásos politikusokra hagyták. A háttérben maradó tőkés mogulok és a politikai vezetők olyan életképes szimbiózisa alakult ki így, amely gazdasági téren - miközben jó ideig ügyesen fogta vitorlájába a rendszerváltozás veszteseinek halmozódó elégedetlenségét, visszarévedő nosztalgiáját – egyre inkább az újtulajdonosok érdekhelyzetének megfelelően politizált. Kapóra jött ehhez a liberálisból neoliberálissá vált SZDSZ ideológiai segítsége, amelyhez a szabad demokraták részéről a politikai irányítás igénye is társult. Mindez szociológiai és politikai feszültségeket teremtett az MSZP-ben, amit csak olyan politikusok kezelhettek sikerrel, akik a domináns tőkeérdekek érvényesítése mellett a kárvallottaknak is nyújtottak valamit, és a pártpolitikai önállóság illúzióját is fenn tudták tartani. Feladatuk nem volt akármi: a (neoliberális) kör (baloldali) négyszögesítése.
Horn Gyula képes volt erre. Ha fogcsikorgatva is, két dolgot megértett, avagy megértettek vele. Személy szerint aligha azonosult a neoliberális gazdaságpolitikával, miniszterelnökként mégis le tudta tuszkolni azt a szavazóbázis torkán, úgymond az egész ország érdekében. Elfogadta továbbá, hogy az MSZP vezető garnitúrájának nagy része, néhány kivételt (pl. Szili Katalint, Nagy Sándort és másokat) leszámítva szinte szomjazza az SZDSZ felügyelőtanári jelenlétét, tőlük remélve demokratikus legitimációt. Horn ezért hozta össze a parlamenti matematika szerint fölösleges MSZP-SZDSZ nagykoalíciót, miközben ahol lehetett konkrét ügyekben szembeszegült az SZDSZ-szel. Pragmatikus politikusként mégsem izgatta különösebben a neoliberalizmus és a baloldal házasságának ideológiai képtelensége. És a kárvallottak tömegei még akkor is magukra ismertek benne, amikor a neoliberális gazdaságpolitika nadrágszíja már nem csak a derekukat szorította, egyenesen a nyakukra tekeredett. Hogy aztán e bokros teendői közben Horn rosszul érezte-e magát, avagy sem, mellékes. Rosszul alighanem. De elég volt neki az a tudat, hogy amíg a bakon ül, azért az ő kezében a gyeplő. És a bázis el is hitte ezt. Neki igen.
2000 után nem volt már politikai ereje teljében, hallgattak még rá, de lesték már, ki jöhet utána. Ki az, aki friss levegőt pumpálhat a neoliberális búra alatt minden eredetiségét elvesztő, a társadalomkritika nemzetközi áramlatait nem ismerő (igaz, nem is igénylő) baloldalba.
Utóda, Medgyessy Péter Horn merő ellentéte volt, semmiképp sem melós, avagy kispolgári jelenség. Noha ő is a nómenklatúrából jött, a párton belüli csoportok logikája szerint mégsem lehetett azonosítani. Párttag sem lévén, „csupán” a láthatatlan háttérerők jóvoltából, színházi nyelven szólva, mint vendég lett az új balliberális koalíciós kormány miniszterelnöke, aki kormányzását ráadásul rögtön renitens „osztogatással” kezdte. Szerepet játszhatott ebben józan önismerete is, miszerint neki nem a habitusával, a tetteivel kell bizonyítania, hogy szavazóbázisát tartósan biztosítani tudja. „Osztogatása” a neoliberális partner szerint azonban főbűnnek számított, Medgyessy rögvest meg is kapta érte D-209-es jelzetű büntetését. Aprócska szoci segédlettel az SZDSZ hamarosan a kormány éléről is eltávolíthatta, merthogy mögötte, ellentétben Hornnal, nem tornyosult ott a szocialista párt. Medgyessy mögött csupán saját árnyéka állt. Nem játszhatta végig szerepét, a darab felénél az SZDSZ és a liberálisok elismerését áhító szoci vezetők gyorsan ráengedték a függönyt. Távoztatása jól mutatta, hogy a balliberális koalíciót igen fura képlet működteti: egér irányítja az elefántot.
Zuboly színre lép és maradna
Gyurcsány tehát kellő pillanatban - korántsem véletlenül - érkezett. A rendszerváltozás előtt a nómenklatúra KISZ-esei közt, utána a privatizáció zavarosában jeleskedett, s csak harmadik házassága révén tapadt meg a politika új világában.
Színrelépésével az MSZP addig jól menedzselt súlyos szociológiai érdekellentéte a háttér homályából rögtön a kirakatba került. A magát baloldaliként meghatározó pártban hatalomra jutott egy nómenklatúra-milliárdos, ami még csak hagyján, de azonnal kattogni is kezdett neofita tőkés öntudata.
Engels esetét említeni itt, sánta párhuzam. Fajsúly különbségeik mellett, Engels beleszületett vagyonába, mégis antikapitalista lett, Gyurcsány MSZMP-és kapcsolati tőkéje révén szerezte vagyonát, ennek ellenére vált neofitává. Kevesen vették észre, de ez volt az a pillanat, amikor néhány nemzetközi példához hasonlóan a pártokban nálunk is nagytőkések kezdtek el közvetlenül politizálni, s ahol lehetett, behatoltak a kormányokba is. Itáliában Berlusconit, itthon Gyurcsány mellett Kókát, és később Bajnait említhetjük, mutatis mutandis. Cégirányítási mechanizmusok, reflexek iktatódtak a szükségképpen demokratikus politikai folyamatokba, számos kényes kérdést vetve föl ezzel. Hiszen ha a politika tényleg cégesíthető, mi szükség van akkor a hagyományos politikai osztályra? Hírhedett öszödi beszédében Gyurcsány célzott is erre a dilemmára, jócskán ráijesztve saját fontosságuk tudatában lubickoló „hagyományos” kollégáira. Arról már nem beszélve, hogy a politikai és gazdasági hatalom efféle közvetlen összefonódása nyilván az üzleti versenytársak gyanúját is felébresztette.
Ami a politikacsinálás időtlen bizánci technológiáját és korszerű kommunikációs követelményeit illeti, Gyurcsány nagyjából tisztán látta, mi a teendője. Pártja szociológiai skizofréniájának tudatában volt, s az SZDSZ-t is jól ismerte. A szabad demokraták politikai eszéről nem bírt valami nagy véleménnyel, éppúgy lenézte őket, mint saját párttársait. Nem is akarta hát az egyik gyenge pártot a másik gyengébe beolvasztani, mikor személyében informálisan egyesíthette a kettőt. - Minek ide két párt, amikor itt az új fejedelem? – gondolhatta. Megújhodást hirdetett, kreatív rombolást, és zubolyi elánnal minden szerepet el akart játszani: a baloldali ideológusét éppúgy, mint a ravasz koalíciós politikusét, sőt az oroszlánt is magának követelte. Nagy akarásából többnyire aztán csak a rombolás valósult meg, mert saját társadalmi és nemzetközi mozgásterét, lehetőségeit és eszközeit rosszul mérte fel, s ahogy múlt az idő, egyre inkább csupán az oroszlán szerepét mímelhette. Egy vehemens, de valójában fogatlan oroszlánét.
Miben hibázott?
Például abban, hogy az MSZP belső szociológiai ellentmondását a „posztmodern” politika révén vélte feloldhatónak. Készpénznek vette azt a posztmodern feltevést, hogy a társadalomban elfoglalt strukturális helyzet másodrendű a kulturális vonzalmakhoz képest, és hogy az emberek a kulturális preferenciáik alapján választanak pártot. Egy masszív, folyvást szélesedő középosztályra épülő jóléti társadalomban mindez akár még igaz is lehet, szociálisan vészesen lecsúszó régiónkra azonban - ahol a primer társadalmi szükségletek sincsenek kielégítve – mindez aligha alkalmazható. Hacsak úgy nem, ha tényleg el is hisszük, hogy a hajléktalan azért lehet egy pártban a milliárdossal, mert amíg előbbi az aluljáróban fetreng a HVG-én, utóbbi azt a jacuzzijában ülve lapozgatja.
Posztmodern tévútjához jól illeszkedett, hogy ideológiai „újításaként” az Európában már éppen darvadozni kezdő harmadik utas szocdemeket kopírozta. Bizonyára olvasott egy-két könyvet a neoliberalizmust feltett kézzel elemző Anthony Giddenstől, s írt belőlük egy felvizezett harmadikat. Amikor pedig a körötte zizegő értelmiségi had lelkesen tapsolt erre, ettől máris igazolva érezte teoretikus „teljesítményét”. Pedig valakinek illett volna feltennie a kérdést, vajon a rendszerváltozás után gyorsan kialakuló magyar roncstársadalomra ráhúzható-e egyáltalán bármiféle nyugati ideológiai séma? Mert ami - ideig-óráig - jó volt a nyugati társadalmak szociáldemokráciájának, hogyan felelhetett meg az MSZP-nek, ha ez a párt az elnyomorodó tömegek védőjeként kívánt politizálni?
Gyurcsánynak viszont tökéletesen megfelelt. Mi több, azt képzelte, ezzel olyan széles körben hat már, ő lesz az, aki a gyűlöletstruktúrán áthatolva, ideológusi varázsával kikezdheti a jobbközép táborát. Oda is nyilatkozott egy hetilapban, hogy Kádár Jánosnál politikailag sokkal közelebb érzi magához gróf Bethlen Istvánt, hogy aztán Kádárt később épp Nagy Imre háza előtt dicsérje, fölöttébb jó ízléssel. Persze, egy politikusnak mindig úgy kell, ahogy a szél fúj. Az ökör legyen következetes, ne a politikus. No de ennyire ne?
Kormányzásáról sokan és sokszor írtak már, fölösleges volna ismételgetni. Bő hatéves tevékenysége a Fidesz kétharmados parlamenti győzelméhez vezetett, s hozzá még a szélsőjobb is bejutott a parlamentbe, hiszen kihasználhatta és eltorzíthatta a balliberálisok által elhanyagolt szociális indulatokat. Gyurcsánynak mindebben, ha nem is száz százalékos, legalább kétharmados felelőssége van.
Kormányfőnek még rosszabbnak bizonyult, mint ideológusnak, hiányzott belőle Horn - kellő ön- és emberismereten alapuló - ravaszsága, amellyel a nála okosabbakat is képes volt már-már észrevétlenül irányítani. Meglehet, Gyurcsánynak pechje volt, hogy nem találkozott nála okosabbakkal…
Kettős – kormányfői és pártelnöki – bukása után azonban hamar magához tért, s kilépve-kiszorítva az MSZP-ből, új pártot alapított. Lemeze persze a régi, miként motorikus szerepvágya is. Hiába vesztették érvényüket a neoliberális dogmák, hiába futott semmibe a rájuk épülő harmadik út, ő még mindig ezekkel házal - most épp az „ellenzéki összefogás” kapuja előtt. Tudja, akár kinyílik előtte a kapu, akár nem, számára egy a fontos: a politikában akárhogy is, de megtapadni. Nem látja be: a baloldalon ő már végjátékos, a baloldal megújítása már mások feladata.
De Zuboly maradna. Minden ár megéri neki.
Galló Béla
