A 60-as évek elején különleges élményben volt részem. Nagyszerű, ma is élő keresztanyám elvitt az Operába, a Varázsfuvolát megnézni. Abban az időben Komárom felöl két vonat járt Budapestre a Nyugati-pályaudvarra, Kenyérmezőn keresztül, reggel és késő délután. Mi a reggeli vonattal indultunk, félelmetes volt, ahogy a hatalmas gőzmozdony berobogott a nyergesi vasútállomásra. Megindult a „madzagvonat”, Tátot, Mogyorósbányát kihagyta, füstöt és gőzt fújva, pernyét hullajtva haladtunk Budapest felé. Az akkori szokásoknak megfelelően, a kocsiban élénk beszélgetés folyt, s közben előkerültek a kockás konyharuhák, rajtuk sonkák, szalonnák, kolbászok, savanyú uborkák és hagyma darabok. Az utasok egymást kínálgatták, vagy a csatos üvegből, vagy a zsinórral font demizsonból, hol pálinkával, hol borral. Engem ezekből az utazásokból igazán a sütemények izgattak.

Sajnos nem csak ilyen vidám „vásár” volt, hanem időnként jöttek a koldusok. Abban az időben egészen más volt a koldulás, a háború után voltunk 18 évvel, az akkor bevonultatott leventék,(a leventeszervezetek, a 12–21 év közötti, rendszerint iskolából kimaradt fiúk katonai előképzését és nemzeti szellemű nevelését szolgálták), legöregebbje is csak 39 éves volt, ott voltak kéz és láb nélkül. Máig is megborzongok, amikor hallom a csapágyakra szerelt kiskocsiszerűségek hangját valamilyen padlón. A lábatlani hadirokkantak, kezükben vasdarabot tartva tolták magukat előre. Az emberek szívesen adtak nekik ételt, nagyritkán került elő pénz, iszonyat volt az egész. Sokszor elnézem a fiatalokat, akik Horthy szobor avatáson, vagy rendezvényen vesznek részt. Vajon tisztában vannak-e azzal, hogy az a buta politika az általuk utált zsidókon kívül, még hány magyar halálát, sebesülését, fogságát, kezetlen-lábatlan nyomorék életet köszönhetik neki?

A vonat ment tovább, a kalauz nem egyedül volt a vonaton, hiszen akkor még egy rendes szerelvény a következőkből állott. Mozdony, szerkocsi, paklikocsi, (csomag, posta), első és másodosztályú kocsik. A személyzet, a mozdonyvezető, a fűtő, paklikocsiban a vonatfelelős vezetője, az adminisztrátorral, majd két kalauz. 

A vonat indulása úgy történt, hogy a kalauzok jelezték, hogy befejeződött a le-és felszállás, az állomási forgalmista sípolt, majd a tárcsájával zöld jelzést adott, (természetesen a szemafor szabadra volt állítva). Ezeket a jelzéseket a vonatvezető leellenőrizte, majd jelzést adott a mozdonyvezetőnek az indulásra. Ez a folyamat zajlott mindenegyes megálláskor! Hihetetlen élvezettel követtem az eseménysort az egész adott valami bennfentességet egy kis-kamasz korban lévő fiúnak. Az egész folyamatot teljes aprólékossággal elmesélte sokszor és sokszor nagyapám gyermekkori nagy barátja, Bernáth Jani bácsi, aki a Nógrád-megyei Szügyön volt állomásfőnök. Dorog után irány a hegyek, majd az általam sosem értett talán gázlámpák meggyújtása kezdődött, s jött az alagút, ablakok felhúzva, a gőzös zaja, füstje, korma még így is bejött. Nem húzva az időt a hídon átrobogva beérünk a Nyugatiba.

Megdicsőült büszke arcok minden felé, talán olyanok, mint az első repülő utasokon lehet látni mostanság.

Irány a rokonokhoz, akik nem messze laktak a pályaudvartól a mai Andrássy úton. Este az Operában a Diótörő. Hosszan írhatnám, de az élményt elmosta az idő, majd az első BUDAPESTI alvás. Csilingeltek a fejemben a villamosok, okádta a füstöt a mozdonyom és a kis földalatti zúgó moraja, még most is benne van az agyamban. Időben kellett kelni, mert a várost, az Állatkertet, Vidámparkot meg kellett nézni, és ezen felül, várt minket a Kossuth gőzhajó, hogy vele érjük el Esztergomot.

Mikor beszálltunk a hajóra tele volt kofákkal, sok szoknyás fejkendős asszonyokkal, akik levegőt nem véve folyamatosan karattyoltak.

Fantasztikus volt a hajó, ahogy indultunk az állomásról, kéményét a hidak előtt és alatt lehajtotta és a füstöt, gőzt ugyanúgy okádta, mint az előzőnapi mozdonyunk. A gőzgépek dugattyúi ferdén álltak a hosszú hajtókarok szabadon jártak, víz alattunk, oldalt pedig a lapátkerekek dolgoztak vadul.

Más világ volt az emberek lassan fáradtak a hideg ráhúzódott a hajóra, ki-ki lehetőségéhez mérten helyet keresett, sok ember elszenderedett. Így érkeztünk sok óra múlva Esztergomba.

Belőlem idős ember lett a gőzmozdonyok csendben állnak a múzeumban vagy elnyelte őket a kohók mély gyomra, a Kossuth minden reggel látja a Lánchidat, s múzeumként várja a látogatókat. Szép világ volt, mert fiatal voltam, ennyi maradt belőle, néhány foszladozó emlék.

Ha valaki emlékszik erre az időszakra írjon róla!

A cikk eredetije a civilhetes.hu-n!

Gyermekkoromban sokat hallottam Esztergomról, hiszen a család ezer szállal kötődött a városhoz. Nyergesi nagyapám Zündapp motorjával oda járt cipő kellékeket vásárolni nagyker áron, a piszkei pedig rendszeresen a tavaszi vetőmagot. A város, amolyan kiskörnyéki főváros volt, forgalmas üzleteivel, iskoláival, fürdőjével, na meg a híres éttermeivel. A családban a kórház Esztergomot jelentette az iskola pedig Kenyérmezőt, vagy a közgazdaságit, ahol Ancsel Éva is tanította a gyerekeket, aki a magyar filozófia tudomány megkerülhetetlen szereplője lett.

Keresztanyámtól hallottam egyik gondolatát, amire máig is emlékszem,” Az ember majd minden bűnre képes, csak hogy ne kelljen magát bűnösnek tudnia.”

Szeretném ha Esztergom ugyan abban a fényben izzana a gondolkodás és oktatás területén mint a az iskola bezárások, összevonások előtt ragyogott, remélem egyszer lesz a városnak olyan vezetője, aki arra is gondol, hogy legalább egy gondolat maradjon utána és néhány a közt szolgáló létesítmény.

http://civilhetes.hu/esztergom-regen

Kis magyar rezsicsökkentés, nagy hazugságok. A kormány - és pártja - tényleg ennyire lenéz (értsd hülyének néz) bennünket, - az államának polgárait?

Állítás, hazánkban az energiahordozók lakossági árait a kormány hatósági ár formájában rögzíti. Ez azt jelenti, hogy nem a szolgáltatók dönthetnek az áram és a földgáz lakossági célú fogyasztói árairól.

Másik állítás, hogy a szolgáltatók a földgáz és villamos áram vonatkozásában az általuk szállított energiahordozót döntően az állami tulajdonú nagykereskedőtől vásárolják. Tehát mind a vásárlási, mind pedig az eladási árat a szolgáltatók számára a mindenkori kormány határozza meg, továbbá az egyéb költségeiket is csak egy rögzített képlet alapján érvényesíthetik a szolgáltatásukat igénybe vevő lakossági fogyasztóknál.

Mi következik a fenti két állításból? Az mindenképpen, hogy a „gaz” szolgáltató akármennyire is multi a szolgáltatása árát egyedül nem változtathatja.

Vagyis ha tetszik, ha nem a derék államunk az, akin múlik, hogy mennyi is az annyi!

Nyilvánvaló tehát hogy a rezsiharc csupán egy képmutató „küzdelem”.

Ha a kormány valóban csökkenteni szeretné a rezsinket, akkor bizony a nagykereskedelmi árait csökkentené az európai piacon aktuálisan évek óta csökkenő mértéknek megfelelően. Ja, de ebben az esetben például a villamos áram vonatkozásában mintegy 40%-os rezsicsökkentés tűnik indokoltnak, viszont ennyire már nem szeret bennünket a nagyrabecsültségre vágyó államunk.

De nemcsak ez a baj, bár legyünk őszinték a 40% pont kétszer annyi lenne, mint a mostmár 20%-os csökkentés. Az igazi baj ott van, hogy az így kivitelezett csökkentés miatt a szolgáltatók késztetve vannak a gazdálkodó szervezetek számára közvetített áraik megemelésére – hogy a profitjuk ne csökkenjen -, versenyhátrányt okozva ezáltal a magyarországi telephelyeken tevékenykedőknek az egyéb európai gyártókkal szemben. (Mindez azért van így, mert jelenleg Magyarországon kapitalizmus van. Hiába próbál a jelenlegi kormány nem tőkés eszközökkel éket verni a reálgazdasági folyamatokba, ezzel csak további versenyhátrányokat generál, egyre hátrébb szorítva ezzel társadalmunkat a tisztességes versenyhez való hozzáférésben. Tényleg erre szavazott az ország? Röhögcsélünk az unortodoxián, közben az államunk eltapsolja az álmainkat.)

Tehát a lakosság számára az indokoltnál kisebb mértékű a kiadáscsökkenés, az értéktermelők számára viszont magasabb költségek. Ezért a vállalkozások létszámot csökkentetnek, profilt szűkítenek, vagy csak simán elköltöznek innen. Mi pedig elmélázunk, hogy mégis milyen figyelmes kormányunk van, hiszen csak a felét lopja el tőlünk, mint amennyit lophatna – rezsicsökkentés nélkül -.

Mert, hogy hiába állítja a propaganda gépezet az „emúttnyócévre” hivatkozva, hogy az akkori kormány emelte a rezsi árakat, ha azok akkor objektíve drágábbak is voltak. De most csökkentek a világpiaci árak, és a kormány által csökkentettnél lényegesen nagyobb mértékben csökkentek.

a szomszédos Ausztriában, akinek se ilyen szerződése se saját kőolaj kitermelése sincs.)

A Paksi Atomerőmű 10 Ft körüli áron termeli a felhasznált villamos energia 40%-át, amiért mi több mint 40 Ft/kwh díjat fizetünk

Szóval, - mennyi az annyi?

Végezetül csak egy példának vegyük a vezetékes lakossági gáz fogyasztói árát, ami 2010-ben 115 Ft/m3 volt és 2012-re 136 Ft/m3 lett, ami ugye, - 18,3% emelkedés, de a palackos gáz ugyanebben az időszakban 29,4%-al drágult. Ennyit arról, hogy a Fidesz idején nem emelkedett a gáz ára.

Véleményét megosztotta Önnel:

Donkihote’14

2014. január 5.

Igen, ’14 ! Ez, az a 14, a 2014!

A cikk eredetileg itt jelent meg: http://civilhetes.hu/mennyi-az-annyi

Van hitem, talán még istenben is hiszek, miközben kijelölt házát nem járom. Kereszteltek és én is keresztelni szerettem volna a gyerekemet, de mikor megtudtam mi a feltétele úgy döntöttem ez most sajnos nem fér bele. Mikor az ember napról napra él, nem fizetheti ki az egyház adóját évekre visszafelé. Nem tudom Krisztus vagy a mai pápa mit gondol erről, miből kell neki több, hívőből vagy adóból. Nem tagadtam meg istenem, hiszen talán nem tud róla, ha tudna is mit tehetne, adót nem állapított meg és nem is szedte. Így lettem egyház nélküli keresztény vagy tudom is én ki. Istent sokszor szólítom álmomban, vagy csak káromkodás közben mérgemben. Minden nap elnézem templomainkat, gyönyörűek, bennük van a tudás a kor és minden.

Mikor elindulok bevásárolni párommal, mindent végig gondolunk, kemény kritikával, mivel egyetlen dolog, amihez ragaszkodom a cigaretta. Súlyos tétel ma már napi közel 1000 Ft, tudom csak kárt teszek vele, de mit tegyek. A nettó fizetésem egy negyede, de van jó oldala is, mert hetente egyszer átsétálok Szlovákiába és megveszem a szükséges adagot, mivel itthon nem akarom sem támogatni sem elismerni azt, amit a trafikokkal csináltak. Mindennapos téma ez a munkában, hiszen annyira felháborító, amit csináltak, kocsmákat kisboltokat lehetetlenítettek el, eddig ha úgy volt bementem egy doboz cigiért, megvettem a tejet vagy 10 dkg párizsit egy gyufát meg még valamit. Nem én voltam egyedül így, szép csendben a boltos is megélt munkát adott egy-egy embernek, ma már egyedül van csendben és várja a jobb időket.

Ha a Suzikiban valaki eltulajdonít valamit, kirúgják és kártérítést kell fizetnie. Ez így van rendjén, viszont mikor azt látom, hogy a városnak nincsen pénze és boldog boldogtalan vitte szanaszéjjel, keresztbe áll bennem valami és szinte ordítanám, hogy tegyen már végre valaki, valamit.

Milliós fizetések közpénzből, aztán kiderül, hogy alkalmatlan és végkielégül. Szavaz a testület, nem számít a becsület, csak egy, hogy a pénz a haverhoz menjen.

Volt itt minden. Mélygarázs, mikor üres a város, lifttel, csak a számat tátom, most meg adósság elengedés, benne a vállalkozó számlája, hadd vastagodjon a bőre a kutyájának. Mi ez itt kérem dáridó, ahol nem számít semmi csak a muzsikaszó és az, hogy ne zavarja az áhitatot fémpénzek hamis csörgése, csak a húsz-ezresek csendes sercenése. Tudom és tudjuk nem számítunk nekik, éppen ezért mindezt csöndesebben is tehetnék, hogy legalább ne szembesüljünk azzal, hogy sok a szemét. Minket már beáraztak köbméterre én konkrétan hármat érek, az adósság amit csináltak az meg 892 857 Ft minden esztergomi polgárra ez konkrétan 8 havi munkabérem, mivel hárman vagyunk, 24 hónapban áll meg. Feltette e már valaki a kérdést ki felel mindezért?Most az állam elviszi a városból, de ez az adósság nem szűnik, csak máshol jelenik meg más néven, a rám eső rész marad nekem.

(folytatom)

"Amíg világ a Világ, én a kocsmámból meg fogok élni."

Egy vendéglátós ismerősöm mondta 2008-ban a fent idézett mondatot. Egy időben így is volt. Az italbolt tűnt a világ legjobb befektetésének. Ma viszont több az eladósodott extulaj, mint a még ma is működő egységek üzemeltetője. Véleményem szerint talán ez a szakma a legnagyobb vesztese a jelenlegi rendszernek.

Sorolnám, mi az, ami 2010. előtt volt náluk, ma pedig nincs.

Az első, talán mint dohányos számára legfontosabb dolog, amit annak idején hallottunk, betiltjuk a dohányzást a nyilvános helyeken, mert ez EU szabály. 2012-ben Németországban dohányoztam a Pubban, a pályaudvaron, de még a munkahelyemen is. Ausztriában is voltam olyan munkahelyen, ahol nyugodt szívvel lehetett dohányozni, akár még munka közben is. Ezzel szemben Magyarországon nemhogy a kocsma, de a teljesen nyitott buszmegálló közelében se lehet. Az iskolával szemben szívhatja a tanuló, de a munkából fáradtan hazatérő apja, a megérdemelt söre mellé nem. Oké, hogy a nem dohányzóknak vannak jogaik, de mi van a dohányzókkal? Visszatérve a vendéglátósokra, sok vendég kimaradt a dohányzási tilalom miatt.

A második döfés valószínűleg az volt, hogy a nyerőgépek megszűntek, mert sok ember abba veri el a vagyonát. Na igen. Ez a sok ember addig fogyasztott. Ugyanezek az emberek most elmennek a lottózókba és keresnek valami olyan stratégiát, amivel tutira százezreket nyernek. Amikor pedig másnap szembesülnek azzal, hogy az egyik tuti meccs most mégse jött össze, akkor azt mondják: "Sebaj, majd holnap." Általában akkor is egy biztos tippről derül ki, hogy mégse volt olyan biztos. Nem baj, a vendéglátósoktól már ezt is elvették.

2013-ban jött a legjobb húzás, a Nemzeti Dohánybolt. Rengeteg ember, aki bement egy kocsmába megvenni a cigijét, ha már ott volt megivott egy kávét is. Természetesen a vendéglátósoktól elvették ezt a forgalmi forrást is.

Valószínűleg a NAV-hoz bekötött pénztárgépek segíteni fognak abban, hogy még a gonosz pultosok se tudják elfogadni az általunk, egyébként szándékosan nekik adott borravalót, valamint azt is elősegítik, hogy ha a nap közben a fröccshöz használt folyóbor 1 deciliter eltérést mutat, akkor ezeket az amúgy "nagyrabecsült" embereket jól meg lehessen bírságolni.

A vendéglátósok körében már hallani olyan pletykákat, hogy az égetett szeszek árusítása is "Nemzeti" monopólium lesz. Nem tudom igaz-e, de ha igen, akkor már csak az a kérdés, hogy a munkanélkülivé váló vendéglátósok kapnak-e álláskeresési járadékot?

Szerintem nem, mert a vállalkozóból lett friss munkanélkülieknek az nem jár.

December 21. a téli napforduló. Ettől a naptól kezdve rövidebbek az éjszakák, hosszabbodnak a nappalok. A közelgő karácsonyt és a nappalok hosszabodását ünnepelték egy pohár forralt borral, mécsest gyújtva, Esztergomban, a Széchenyi téren.

A tűzoltók rendőrök és a mentők lezárták az I. kerületi Nyárs és Tigris utcát, nem tudni hányan szenvedtek mérgezést.

A legújabb információink szerint a gyermekeket vizsgálják, nincs köztük mérgezett! A szülők sorban érkeznek, kétségbe esetten, de reméljük, hogy egészséges gyermekeikkel hagyhatják majd el az épületet.

Lapunk azonnal tudósít ha több információhoz jut

Mentőket riasztottak péntek délután Budapestre, egy I. kerületi óvodához. Több egység sietett a Tigris utcai helyszínre, ahol vélhetően 19 gyereket és több felnőttet vizsgálnak - értesült a Hír24. Hogy pontosan mi történt, egyelőre kérdéses, ám úgy tudni, szén-monoxid koncentrációt mérnek a helyszínen.

A katasztrófavédelmet és a mentőszolgálatot későbbre ígérik a tájékoztatást.

Sokan kedvelték és megosztották előző írásom, amit köszönök, néhányan talán túlzónak is tartották, egy-egy kifejezést talán másként használnak, de én ilyen vagyok. Egy betanított villanyszerelő.

Fiatal korom ellenére megjártam szinte mindent, amit egy korombeli ember a rendszerváltás kisgyermekeként a kapitalizmus munkásaként bejárhat. Tudom mi a szétesett család, a külföldi munka, mit jelent az üzemi baleset és mit, a vita a munkaadóval. Milyen kiszolgáltatottnak lenni és milyen az mikor azt érzékeltetik az emberrel, hogy nem vagy több mint egy lenyomható senki. Ismerem a kocsmák füstös belső valóságát, az ott folyó dumák témáját, ismerem, ki, mit, gondol a másikról, a városról és a politikáról. Azt ismerem legkevésbé, hogy ki mit gondol magáról, hiszen mindenki vetít, egy sörért, vagy egy fröccsért lehetsz mester, vagy barát a beszédben, de egyben gondolhatsz arra, hogy most Te is annyit érsz mind a címed, amit a fröccsödért, vagy a sörödért vettél. Mindannyiunk élete, néhány mondatba belefér. Nálunk, már nem téma, mi voltál a szociban, csak az, hogy mi volt tegnap a kaja, volt e szex, vagy tudod e hazudni. A fröccsök íze és mennyisége is más lett, hiszen akinek van munkája és mifelénk a többség ilyen, annak számítania kell a reggeli szondára, a bor meg lement Metró Áruház alsó polcára, hétfőtől péntekig lassan issza mindenki, mert a kocsmai érzés, fontos sokunknak, nem a pia, hanem a haverok a meccsek, az üres vagy tartalmas dumák. Kicsi a fröccs, mert többre nem futja. Drága lett az életünk, húst csak ritkán eszünk. Nem tudjuk szabályozni a fűtésünket,, mozgássérült ember nem tudja elhagyni a házat, a közös költséget sokan nem fizetik, a lakásunk ára annyira alacsony, hogy képtelen egy munkásember cserében gondolkodni, ez az igazi szegénység a röghöz kötés, még ha nem is rög csak egy lakás vagy egy városrész, ez az igazi drágaság, a lehetetlenség. Itt, a Dunántúl egyik legismertebb helyén, ugyan az vesz körül bennünket, mint az alföldi rokonainkat, kis falvaikban, az eladhatatlan ház, a kiszolgáltatottság.

Ha bárki közülünk válóperbe kerül egy gyermekkel, nem marad más neki, mint a hajléktalanok utcai élete, mert volt párját kifizetni nem tudja, gyermekét félti és óvja, jövedelme pedig nem elég még egy ágybérletre sem.

Nem panaszkodok, csak többet és mást akarok, miközben olvasom és látom az áfa csalást, olyan számokkal, amilyeneket matekórán sosem hallottam. Én késve vagy talán soha sem kapom meg a pénzem, miközben abban reménykedek nem lesz több ilyen évem. Nem vagyok irigy csak tehetetlen, húszezerrel többért cserélhetek munkahelyet, ahol alulról kezdve bizonyíthatok és az egy órára jutó béremmel ugyanott tartok.

(folytatom)

http://civilhetes.hu/simicska-lajos-es-dr-volner-pal-vajon-tudja-hogyan-el-a-nep

Lapunktól távol áll az oknyomozó újságírás, de nem tud eltekinteni ettől, ha a közéletünket borzoló esetekről kap információkat. Mivel az információk hitelességének ellenőrzése meghaladja lapunk kapacitását, ezért a személyiségi jogokra való tekintettel, a nekünk megküldött anyagokban szereplő személyek nevét megváltoztattuk. A valóság megítélése, a hatóságok és az állampolgárok dolga. Mi nem szeretnénk mást, mint azt, hogy a bennünket körülvevő politikai világ rendszereiben, olvasóink az eligazodáshoz szükséges információkra rátaláljanak.

Amennyiben bárki magára ismer, a közölt információkban, lapunk felajánlja, hogy véleményét megjelentetjük. Az információk megjelentetése egy folyamat kezdete, amely során reméljük, Esztergom közélete tisztulni fog. 

Hiába hozta nyilvánosságra az ügyészség Balogh József vallomását, amely szerint a korlátba verte felesége fejét, a kizárt fideszes képviselő ragaszkodik ahhoz a verzióhoz, amely Terikével együtt a vak komondoron estek keresztül. A kutya egyébként azóta már elpusztult – derül ki az Index riportjából. Esztergomban tudomásunk szerint nincs vak komndor, van helyette más. Verés az biztos.

1999.–ben kezdődött a kapcsolatunk, ez év végén költözött Cseresznyés Tamás édesapám tulajdonában lévő lakásba, hol én kisfiammal, Szélcsend Tamással éltem.

Nagyobb méretért kattintson a képre!

Nagyobb méretért kattintson a képre!

2000.-ben házasodtunk össze.

2008. augusztus 08.-án ebből a lakásból költözött el Cseresznyés Tamás, az én kérésemre.

Házasságunk, már 2002-től megromlott, a folyamatos lelki és fizikai bántalmazások miatt, külön is éltünk a várandósságom utolsó 5 hónapjában, a szülésig. Kislányunk születése egy új esély volt számunkra a közös jövőre.

Ennek ellenére 2003. december 06.-án megszületett kislányunk, Lelle.  Bíztam abban, hogy a feltétel nélküli szeretet Cseresznyés Tamás személyiségét megváltoztatja és kapcsolatunkban is helyreáll a béke.

Kislányom születése után 4 hónappal bebizonyosodott, hogy Cseresznyés Tamás deviáns, agresszív viselkedése –melyet Dr. Eperke Krisztina Ítélőság által kirendelt igazságügyi pszichiáter által készített szakvéleményében is alátámaszt a vizsgálatok alapján. Ekkor történt az az eset, amikor a folyamatos veszekedések miatt, amely az újszülött kislányunk fejlődését és nyugalmát véleményem szerint veszélyeztette, nem engedtem be Cseresznyés Tamást éjszaka a lakásomba, ezért ő indulatoktól vezérelve pajszert vásárolt a Tesco áruházban, majd annak segítségével törte ránk az ajtót. A szomszédok bejelentése alapján a rendőrség, nyomozást indított az ügyben.

Ezt követően Cseresznyés Tamás politikai karrierjére hivatkozva és újszülött csecsemőnkhöz való ragaszkodása okán kérte, hogy adjunk még egy esélyt a házasságunknak.

Ezután, némiképp változott is a házasságunk, közös építkezésbe kezdtünk.

2006. júliusban megszületett Merse utónevű kisfiunk. A három gyermekkel továbbra is édesapám 50 m2-es lakásában éltünk, viszonylag kényelmetlen körülmények között. Cseresznyés Tamás folyamatosan munkájára hivatkozva hétvégéket is és éjszakákat is a hivatalban töltött, ami tovább rontotta a házasságunkat.

Nem biztosította számunkra azokat a körülményeket, amelyek megkönnyítették volna a 3 gyerekkel a mindennapjainkat.

- pl. a gyerekorvoshoz, akik a lakásunktól több mint félórányira rendel, legtöbb esetben gyalog kellett a beteg gyerekeket elvinnem, mert nem volt autónk (mindent gyalogosan és egyedül kellett megoldanom)

Az én szüleim még dolgoztak, azóta nyugdíjasok, ezért nagyon keveset tudtak segíteni, mint fizikailag, mint anyagilag.

2008. áprilisban felgyújtották az elkészült közös házunkat ahová nyáron beköltöztünk volna, valamint a hivatali autót, amely a lakásunk előtt parkolt. Ennek a traumának a hatása engem nagyon megviselt, nem éreztem magunkat biztonságban és nagyon nyomasztott, hogy Cseresznyés Tamás olyan gyűlöletet és haragot vívott ki magának széles körben, aminek következtében veszélyben éreztem a gyerekeim biztonságát, valamint az is megviselt, hogy Cseresznyés Tamás ezt nem vette szerintem elég komolyan.

2008. augusztusban jutottam arra az elhatározásra, hogy a közben folyamatosan romló házasságunk és a veszélyeztető körülmények, valamint a gyerekek előtt zajló agresszív, indulatos veszekedések miatt, - amelyeket már a szomszédok és a család sem tudott megakadályozni, - felelősnek éreztem magam a gyermekeim sorsáért és biztonságáért, ezért Cseresznyés tamás édesanyját kértem meg, hogy értesse meg fiával, hogy költözzön el. Édesanyja ígéretet tett, hogy ebben segít, ha fia politikai karrierjének ez nem fog ártani.

2008. augusztus 08-kán Cseresznyés Tamás önként elköltözött, én ettől kezdve 3 gyermekemet egyedül nevelve továbbra is édesapám lakásában éltem. Cseresznyés Tamás decemberben elkezdett rendszeresen gyermektartás címén a bankszámlámra havi 120 ezer forintot utalni, ekkor eljuttatott hozzám egy általa elképzelt és felkínált lehetőséget a vagyonmegosztással valamint a  gyermektartással kapcsolatban. Ebből egyértelműen kiderült, hogy eszébe sem jutott közös gyermekeinket magához venni. 

Ezért megdöbbentő volt számomra, amikor 2009. március 26.-kán az őt képviselő  közös ismerősünk,  Dr. Ítélő Tamás ügyvéd felkeresett, és közölte velem, hogy keressek én is egy ügyvédet, mert Tamásnak kialakult egy kapcsolata és magához kívánja venni két kiskorú gyermekünket.

http://civilhetes.hu/meghalt-a-vak-komondor-meggyes-ugye-is-meghal