A macskajaj az emberiség egyik nagy tragédiája. Bár nem azonos mértékben és módon, mégis, kortól, nemtől, rangtól, helyzettől függetlenül bárkire lecsaphat. Sokszor nem is egészen érthető, hogy miért akkor, amikor.

Három sör után miért szakad le a feje másnap annak, aki hét-nyolc pálinkáját vígan itta még fél évvel ezelőtt bármilyen csúfos következmény nélkül?
Teóriák vannak. Vannak, de minek... Ezúttal valódi megoldásokat kerestünk. Bár az orvosi megközelítés szerint az egyetlen biztos megoldás, ha nem fogyasztunk alkoholt, az évezredes probléma számtalan megoldási javaslatot kitermelt már, mi most ezekből szemezgettünk inkább. Érdemes még józanul válogatni belőlük, mert némelyik már olvasásra is gyomorforgató. Jó szórakozást!

1, Víz. Megelőzésre (ivászat közben, mondjuk fröccs formájában, illetve lefekvés előtt) és  kezelésre egyaránt bevált módszer.

2, Forró zöldség/húsleves. Segít pótolni a folyadékon kívül az elvesztett sókat, némi vitamint, és megnyugtatja a felkavarodott gyomrot.

3, Kávé. A koffein miatt szűkíti az agyi ereket, ezáltal mérsékeli a fejfájást. Vigyázat, itt érdemes mértéket tartani, ugyanis ez is dehidratáló hatású, ha nincs mellette fokozott folyadékbevitel (víz formájában leginkább), akkor nem segít, hanem éppenséggel ront a helyzeten.

4, Savanyúuborka-lé. Ki tudja, miért, de segít. Állítólag...

5, Energiaital. A koffein fentebb leírt hatásán kívül az élénkítés miatt is jól jön. Az ital magas B-vitamin tartalmának köszönhetően hányinger csökkentő tulajdonsággal is rendelkezik, a cukor pedig visszabillenti a leesett vércukorszintet. Igazi varázsszer..

6, Nagy pohár kefír. Háááát....Próba, szerencse.

7, Kutyaharapást szőrivel. Gyógysör, ugye? De számoljunk vele, hogy ez csak átmeneti megoldást fog jelenteni...

8, Szex. A testmozgás, az izzadás...Valószínűleg erre a legkevésbé nehéz rávenni az áldozatot.

9, Mézes gyömbér és borsmentatea. Csökkenti a hányingert és felturbózza a vércukorszintet.

San Francisco-ban elterjedt a „ködös krumpli” fogalma, ami nem más, mint a másnapos reggeli után egy nagy tál sült krumpli, tejföllel és sajttal, valamint némi hagymával. Hogy a nevét honnan kapta, azt mind a szó szorosabb, mind átvitt értelmében megoldást kutatva egyaránt homály fedi...

(Címlap: Forrás: egerszeginfo.hu)

Szegedi vs. Kalocsai paprika. Mindannyian ízlésünknek megfelelően választunk közülük, valaki az egyiket, valaki a másikat kedveli. De az biztos, hogy a magyar konyha egyik alapfűszere a pirospaprika. Amit eddig nem figyeltünk az nem más, mint az, hogy mennyire magyar a magyar fűszerpaprika.

A Szegedi Paprika Zrt. weboldalán csak annyit tudunk meg a lefotózott termékről, hogy

"Őrölt paprika csemege 100g".

A gyártó weboldala nem túl informatív, de annyit azért megtudtunk, hogy a szegedi fűszerpaprika Zrt.-nek vannak saját nemesítésű fajtái.

Azután, ha megfordítja a csomagolást, akkor látható, hogy a szegedi paprika nem 100 százalékban magyar, mert termőhelyként Spanyolország és Szerbia is megjelenik a csomagoláson. Ezen a szegedi őrölt paprikán nem láttunk "Magyar termék" vagy "Hungarikum" logót. Kissé becsapva éreztük magunkat, na nem a logók hiánya miatt, hanem azért, mert már ez sem tisztán magyar termék. A gyártó weboldala azonban hallgat az országhatáron túli termőhelyekről.

Nem vettünk belőle, nyilván a gyártó garantálja a minőséget, nem is azzal van a baj (nem nagyon főzök - a szerk.), hanem a tradícióval, a hittel, hogy ez magyar. De ez a paprika nem annyira:(

Mi a helyzet a Kalocsaival?

A polcon tovább nézelődve megtaláltuk a másik nagy klasszikust, a kalocsait. Az általunk fotózott paprikán sincs a "Hungarikum" vagy a "Hazai termék" logó, de őszintén bevallva, eddig nem is nagyon figyeltük a csomagolást. Abból indultunk ki, hogyha Kalocsai Fűszerpaprika, akkor biztosan magyar. Jó tíz percet töltöttünk el az áruház paprikás polcánál, közben jöttek vásárlók, akik a vizsgálódásunk közben is vettek le paprikát a polcról és ők sem nézték meg a csomagolást.

A Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. weboldalát tanulmányozva sehol nem találtunk arra konkrét utalást, hogy Magyarországon kívül más termelőhelyek is lennének, a csomagolásokon viszont termőhelyként szerepel Spanyolország is. A honlapon így fogalmaz a gyártó:

"Tudja,  hogy ezt az élményt csak a kalocsai és a tájkörzeten kívül (Szeged, egyéb) termelt magyar fűszerpaprika fajtákból előállított őrlemény teszi csak lehetővé az Ön számára?"

majd hozzáteszi,

"A Kalocsai Fűszerpaprika Zrt. több mint ezer jogi személyiségű (TÉSZ, szövetkezet, Zrt., Kft., stb.) és természetes személlyel (vállalkozók, őstermelők) áll szerződéses kapcsolatban, biztosítva az export és belföldi igényeket kielégítő végtermék alapanyagát."

Számunkra csalódás, hogy csak részben, százalékosan kifejezve, 30-50 százalékban magyar paprikából készül a kalocsai és a szegedi fűszerpaprika. Ez szomorú.

Vasárnap reggel indultunk haza Romániából, és a kánikulára való tekintettel üresen hagytuk itthon a hűtőt, nem mertünk benne hagyni szinte semmit.

Lázár Jánostól tudjuk, hogyha nyaral az ember, akkor ne vásároljon. A jogalkotók viszont nem a valóság alapján törvénykeznek, hanem laboratóriumi körülmények között. Szerencsére még idejében, Nagyváradon eszünkbe jutott, hogy venni kell enni. Kaufland, Lidl és Aldi egymás mellett, a parkolóik tele, dacára az ebédidőnek. A családok együtt voltak, csak épp' vásároltak, mert emlékeim szerint "mindig kell valami". Tőlünk, Magyaroktól - hogy egy klasszikust idézzek, elvették ezt a jogot.

A boltba betérve elsőre az tűnt fel, hogy magyarul köszöntenek és az arcomba tolják a legújabb akciós termékeket. A figyelemfelkeltő feliratok alatt a pénzváltó-automata, amely igen korrektül váltja a Forintot, legyen az készpénzben vagy bankkártyán. A következő megdöbbenés az volt, hogy dacára annak az egyre terjedő jelenségek, hogy a literes tej már csak kilenc deci, a fél kilós tejföl csak 450 gramm, a péksütemények olyan hatalmasak, mint itthon pár éve. Azután ott vannak az árak. Sok minden ugyan annyiba kerül, mint itthon, de rengeteg termék van, amelyen nagyon érződik, hogy nem 27, hanem csak 9 százalék az ÁFA. A borotva, amit használok, majdnem 1000 (!) forinttal kerül kevesebbe, mint a határ túloldalán. A cukros fánk darabja 52 forint, 130 forintért finom szeletelt kenyeret vásároltam, a Nescafé, ami itthon 1500-2000 forint körül kapható, Nagyváradon 1100 forint volt vasárnap. Hosszan sorolhatnám, hogy mennyivel olcsóbb az élelmiszer odaát. Magyarországról érkező vásárlókat mégsem láttam, mert vagy a KDNP-nek van igaza és otthon, együtt vannak a családok, vagy inkább azért nem jönnek át a határon, mert Magyarország határvidékén olyan szegények az emberek, mint a templom egerei. Pedig Magyarország működik. Már nem teljesít jobban, csak működik. Nem is működik, hanem vegetál.

Bár a második Orbán kormány alapvető retorikájának része, hogy nem kell annyi képviselő, van azért ennek a határozott álláspontnak egy másik oldala is, nevesen, hogy 2015-re lényegében megduplázódott a minisztériumi alkalmazottak száma.

Azt persze egészen pontosan sohasem fogjuk megtudni, hogy mit csinál ennyi ember a kormány alkalmazásában, és sokan közülük valószínűleg maguk sem tudják, hogy a munka, amit végeznek, az valójában mire szolgál egy rendszer olajozott működésének tekintetében.
Olyan fogalmak juthatnak eszünkbe most ad hoc jelleggel, mint az orosz irodalomból oly jól ismert csinovnyik, a Kádár-rendszerre jellemző kapun belüli munkanélküliség, vagy a királyi udvartartás.

2015-re odáig jutottunk, hogy 500 ezernél is több embert alkalmaznak a minisztériumokban, a s azok háttérintézményeiben, s ez a szám egy a hazánk méreteivel és kapacitásával rendelkező ország tekintetében ad abszurdum. Mégis mi a fenét csinálnak ezek az emberek?

Valójában örülni is lehetne kollektíven, hiszen a minisztériumok „munkáját” „segítő” közalkalmazottak tisztességes bérezés fejében kiváló munkakörülmények között dolgozhatnak, s egzisztenciájuk, ha nem is tökéletes, de legalább biztos. Ez nagyon szép. De mondjuk egy vállalkozó már egészen másképp tekinthet a minisztériumban dolgozó, „háttérmunkát biztosítókra”, mivel még akkor sem látja át, hogy mire jó a munkájuk, ha konkrétan végignézi egy hétig, hogy mit csinálnak, ellenben azt érzi, hogy ő kő keményen dolgozik, s keresetének jelentős része adó és járulék. Ez nem demagógia, ez egy igen összetett kérdés, melynek a vége lehetne ez is: mit kell tennünk ahhoz, hogy minisztériumi dolgozók legyünk, tagjai egy félmilliós, viszonylag kényelmesen éldegélő közösségnek?

Ha kevesebb a képviselő és a miniszter, több a háttéralkalmazott. De ebben sincs igazán logika. Ha több a fejes, akkor kevesebb a melós? Nincs az a terület a gazdaságban, ahol ez így működne. Sőt! Egyáltalán nem létezik olyan, hogy a vezetők létszáma ilyen módon kihatással lenne az alkalmazottakéra.

(Fotó: Földművelésügyi Minisztérium Sajtóirodája // Pelsőczy Csaba)

civilhetes.net

Azt még nem tudni pontosan, hogy mikor, de a jelenlegi formában egész biztosan meg fog szűnni az Uniós pénzek milliárd eurós, tagországok számára megengedett, lényegében korlátlan felhasználási lehetősége.

A kérdés, hogy mikor.

Ma még zökkenőmentesen építhetünk tíz fok roppantul szabványos lépcsőt hárommillió forintért, vagy akadály mentesíthetjük az önkormányzat bejáratát még több millióért, s bár a munkálatok valós költsége a támogatási összegek töredékéből kijön, azért senki nem utasítja vissza a többletet. Megy inkább az ügyes leszámlázgatás, szürke megoldások tömkelegét vitte már a gyakorlatba azon országok kisebb-nagyobb hatalmú felelőseinek csapata, amelyek az Uniós „fejlődő” kategóriájába tartoznak. A németek, a spanyolok, a hollandok és a többi erős ország gazdasága pedig részben azért termel, hogy mi tudjunk játszadozni. Cserébe hosszú távú projekteteket alapoznak meg Közép-Kelet-Európában, s bíznak benne, hogy megéri várni. De minden összeg véges, s minden idő lejár egyszer.

Az úgynevezett „konvergencia régiók” felzárkóztatása jelenleg még mindig a legfontosabb célok közé tartozik az Unió prioritási sorrendjében. A baj az, hogy bár ömlesztik a pénzt a legfejletlenebb, keleti országokba, azok valódi eredményeket nem igen tudnak felmutatni egyelőre, s egészen biztos, hogy egy évtizednél több időre van szükségük, még abban a rendkívül szerencsés helyzetben is, ha a pénzek teljes egésze valós és releváns felhasználásra kerül. Azonban jól tudjuk, hogy ahol csak lehet, a vezetők igyekeznek jól járni a támogatási összegekből, s mivel minden szépen lepapírozásra kerül, ezért teljesen természetes, hogy egy építkezésen mondjuk egy zsák cement 300 ezer forintra jön ki...

Annak tényét, hogy Görögország teljesen tönkre ment, pedig hihetetlen mennyiségű pénzt ölt bele életben tartásába az EU, nemhogy nem lesz könnyű kiheverni, de jelen pillalantban arra nézvést a legnagyobb az esély, hogy a gazdaság motorját működtető országok megálljt parancsolnak és közlik, eddig volt pénz, ezután csak annyi lesz, amennyi éppen elegendő a konvergencia régiók számára a tagság fenntartására.

(Fotó: piacesprofit.hu)

civilhetes.net

A terrorizmus lényege elhitetni az emberekkel, hogy sehol sincsenek biztonságban.

De vajon tényleg nem lehet sejteni, akár még nemzetbiztonsági szinten sem, hogy kikre érdemes odafigyelni?
Az Országgyűlés zárt ajtók mögött konzultált a helyzetről az elmúlt hónapok külföldi történéseinek tükrében.

A szerdai konzultáción nem sok esély volt a valódi eszmecserére, hiszen a nemzetbiztonsági bizottság elsősorban arra volt kíváncsi – a hivatalos információk alapján legalábbis –, hogy mekkora eséllyel vehetjük fel a harcot a láthatatlan ellenséggel szemben. Noha nem valószínű, hogy bárki is az 1950-es évek skizofrén félelmeit kívánná visszacsempészni hazánkba, s az sem könnyen képzelhető el, hogy a magyarok fogékonyak lennének egy olyan hisztériahullámra, mely 911-et követően söpört végig az Egyesült Államokon. A kérdés azonban valódi fenyegetettség hatására fogalmazódik meg a párizsi terrortámadás óta újra meg újra, s a homokba dugott fej most még rosszabb ómen volna, mint bármely más szituációban.

A terrorfenyegetettség rákfenéje a láthatatlanság és a kiszámíthatatlanság, tehát a pszichológiai tényező. Mint kiderült, a legutóbbi, Tunéziában elkövetett merénylet megvalósítója egyetemi hallgató volt, aki soha semmilyen kapcsolatban nem állt terrorszervezetekkel, de még szélsőséges vallási csoportokkal sem, azonban tanulmányai során megismerkedett bizonyos eszmékkel, melyek igen komoly tempóban arra sarkallták, hogy tettét elkövesse. Nincs az a titkosszolgálat a világon, mely lefülelhetne egy ilyen magányos elkövetőt, hacsak nem úgy, hogy szúrópróba szerűen ellenőrzi az egész lakosságot, fenntartva egy hisztérikus, abszurd állapotot.

És nem csupán emberi jogi tekintetben volna aggályos mondjuk listát készíteni azokról, akik egy-egy valláshoz kötődő olvasmányokkal foglalkoznak, de teljes őrületbe és káoszba sodorná azt a rendszert, mely megpróbálkozna az ilyetén ellenőrzéssel.

Tényleg nem tudni tehát, hogy ki lehet terrorista? Tényleg nem. Ezen alapul a terrorizmus módszertana. A kormányok feladata pedig nem lehet más, mint az ésszerű határokon belüli, ugyanakkor határozott monitorozás.

(Fotó: magyarnarancs.hu)

civilhetes.net

A Népesedési Kerekasztal arra hívja fel a figyelmet, hogy ha tovább folytatódik a fiatalok kényszerű Nyugat-Európába vándorlása, illetve a születések száma is a jelenlegihez hasonlóan alacsony marad, akkor 2030-ra lényegében összeomlik a TB-rendszer Magyarországon.

Már egy ideje riogatnak bennünket innen-onnan azzal a mondattal, hogy „nekünk már nem lesz nyugdíjunk”, de az esetek túlnyomó részében az embernek igazából fogalma sincs, hogy mit is kellene ez alatt érteni. Ugyanis a legtöbben nem hiszik el – részben joggal, – hogy elképzelhető egy olyan világ, ahol a nyugdíjasok pénz nélkül maradnak a ledolgozott évtizedeik ellenére is, s így gyakorlatilag megszűnnek nyugdíjasnak lenni, s nincstelen idősekké degradálódnak.
A helyzet korántsem ennyire egyszerű, hiszen az állam nem teheti meg, hogy pénz nélkül hagyjon olyanokat, akiknek alanyi jogon jár a nyugdíj a munkával töltött időszak jellemzőinek függvényében.
Ám akkor már valóban nem lehet mit kezdeni, ha nincs elég adó- és TB-fizető egy lehetséges jövőben.

A Kerekasztal határozottan figyelmeztette a kormányt két roppantul kényes és nagyon gyorsan megoldandó problémára: az egyik az alacsony születésszámokhoz, a másik a migrációhoz kapcsolódik.

Kiemelték ugyan, hogy dicséretes a törekvés a kisgyerekes családok támogatására, azonban jelenlegi formájában közel sem elegendő, mivel a terhek szinte teljes egészét azok viselik a jövőre nézve, akik jelen pillanatban nevelik kisgyermekeiket: rajtuk áll, hogy a gyerekekből Magyarországon élő adófizető lesz-e 15-20 év múlva, avagy Nyugat-Európában foglalkoztatott dolgozó. És jól tudjuk, hogy ez nem sikeres, vagy sikertelen nevelés kérdése, hiszen ha egészen kiváló szakember lesz az utódból, akkor külföldre fog menni tisztességes fizetésért dolgozni, amiképpen akkor is választhatja a nyugatot, ha tanulmányaiban és életében nem lesz sikeres, de vállalja, hogy betanított munkásként is a hazainál magasabb bérezésért inkább dolgozik mondjuk Angliában.

Ha pedig nem születik elég gyermek, s a születők is nyugaton dolgoznak majd, akkor felborul az egyensúly, teljesen elöregedik a társadalom, ami visszafordíthatatlan következményekkel jár.
Példaképpen gondoljunk csak az olyan haldokló falvakra, melyek lakóinak átlag életkora mára 65-70 év, s úgy nyeljünk egy nagyot, hogy ne fájjon.

(Fotó: mno.hu)

civilhetes.net

Nem demagóg témaindításnak szánjuk a kérdést, sokkal inkább valami egészen természetes, empátiát megalapozó gondolatának.

Valószínűleg csak nagyon kevesen tudjuk, hogy mit élnek át azok az emberek, akik menekülni kényszerülnek egy olyan világból, ahol a gyilkosság és a tesi-lelki erőszak teljesen hétköznapi jelenségeknek számítanak.

Ugyanakkor hiába az élet része mondjuk egy Szomáliában élő ember számára az embertelenség, ahhoz hozzászokni egész egyszerűen nem lehet.
A Cordelia Alapítvány munkatársai a Magyarországon tartózkodó menekülteknek is igyekeznek lelki segítséget nyújtani, de nem könnyű a feladat. A dániai központtal rendelkező szervezet világszerte 142 állomást tart fent, ahol az elsődleges feladatot pszichológusok végzik, akik abban próbálnak segíteni a súlyosan traumatizált embereknek, hogy legalább megkíséreljék feldolgozni az őket ért szörnyűségeket.

Egy „átlagos” afrikai menekült még abban az esetben is súlyos lelki sérüléseket hoz magával a lélekvesztőn utazva, ha konkrét fizikai atrocitás nem is érte hazájában, s esetleg annyira szerencsés volt, hogy még származása miatt sem akarták kivégezni a három percenként hatalomra törő, majd puccsokkal egymást követő kormánycsapatok.
Egy háborús övezetben a halottak és gyilkosaik látványa, az agresszió és az erőszak folyamatos jelenléte, valamint az attól való félelem, hogy „én leszek a következő” teljesen felőrli az embereket.

Persze a legtöbben maguk is közvetlen áldozatok. Rengeteg nőt megerőszakoltak legalább egy alkalommal, míg a férfiak közül nagyon sokan az utolsó pillanatban menekültek meg a halál elől, sokuk már fogoly volt, amikor végül mégiscsak sikerült elmenekülni.
Nehéz és elszomorító belegondolni abba, hogy Magyarország jelenlegi vezetése az ilyen szerencsétlen emberek ellen próbálja fellázítani a lakosságot.

Ugyanakkor Európa legtöbb pontján is csak fizikai értelemben vannak viszonylagos biztonságban, hiszen státuszukból és legtöbb esetben az idegen nyelvtudás teljes hiányából is adódóan afféle ideiglenes jelenlévők, szellemek, akik jöttek valahonnan, de igazából nem tartanak sehová.

(Fotó: orientpress.hu)

civilhetes.net

Ezt a szerény kérdést manapság napi szinten kellene föltenni mindazoknak, akik – közelítsék meg bár a témát jobbról, vagy balról, de – erről diskurálnak, s nem igazán gondolnak bele abba, hogy a két fogalom koránt sem egymás szinonimái.

A kormány természetesen szándékosan mossa össze a bevándorlókérdést a menekültkérdéssel, hiszen elgondolásai szerint jól láthatóan az a lényeg, hogy az átlag magyar tévénéző (nevezzük Ernőnek) úgy érezze, hogy a menekültek és a bevándorlók, tehát együtt véve a bevándorlók súlyosan veszélyeztetik a munkahelyeket, a közegészégügyet, a közbiztonságot, s nem utolsó sorban a magyar nemzetet. A kommunikáció lényege tehát az, hogy minden külföldi, aki ide jön, az potenciális ellenfelel a magyarnak, akit lassanként a menekült (igen, cserélgessük csak a kifejezéseket szabadon) kitúr majd saját otthonából.
Ernő tehát félti a munkahelyét, ahol legfeljebb százezer forintot keres havonta, ezért a biztonság kedvéért egyetért azzal, hogy itt tényleg krízis van.

És persze valóban van, de közel sem amiatt, hogy a bevándorlók és a menekültek honfoglalást hajtaának végre a fejünk felett és most jaj nekünk. Ez egy nagyon szépen összeállított, politikai demagógia, de annál nem sokkal több.

A baj ott van, hogy idővel nem fog tudni mit kezdeni Európa az egyre súlyosabban szegény és veszélyes területről menekülő emberáradattal, s kénytelen lesz megálljt parancsolni. Na, akkor baj lesz, de ennek jelen pillanatban nem sok köze van Magyarországhoz, s a politikai kampány sem erről szól. Na, de most akkor ki kicsoda?

A menekültek elsősorban politikai, vagy etnikai okokból hagyják el hazájukat, ezzel máris migránssá lépve elő, s a világ egy élhetőbb helyére igyekeznek eljutni. A legtöbb esetben Észak-Afrikából, és a Közel-Keletről érkeznek, pánikszerűen menekülnek, s bizony ők vannak a legtöbben, s az ő sorsuk ennek megfelelően a legkevésbé belátható.

A bevándorlók szinte mindig konkrét tervekkel érkeznek a célországba, ahol szeretnének letelepedni, az adott ország állampolgáraivá válni, adót és TB-t fizetni, dolgozni, s lényegében integrálódni a számukra új, vagy legalábbis más kultúrába.

A kormány célja az, hogy a menekültellenes hangulatot fokozza, s nem igazán gondol bele, hogy az időközben ide csatolt bevándorlóellenességben abszolút semmi logika nincsen, hacsak nem nézzük a kérdést szélsőjobboldali irányból, mert akkor mondjuk van...

A kérdés roppantul egyszerű, míg a néphülyítésnél aligha van könnyebb. Ezt megint sikerült bebizonyítani.

(Fotó: Afgán menekültek a Nehru parkban. Az Origo tudósítójának elmesélték: a háborús helyzet miatt érkeztek // Bielik István - Origo)

civilhetes.net

AZ MSZP nagyobb ellenfele, mint a Fidesz és a Jobbik együtt?

Egy politikához közel álló igaz baloldali barátommal találkoztam a napokban. Rendezett élete, jó családja, kifejezetten jól működő vállalkozásai vannak, több mint 50 embernek ad munkát, olyan igazi szakszervezetis módjára. Minden arra nyomná, hogy hagyja a politikát, hiszen maga sosem volt gyakorló politikus, sosem volt párttag, csak a civil világban mozgott és mozog. Nem újgazdag és nem a párton meggazdagodott, már akkor szőrmékkel foglalkozott, amikor mi még csak a filmekből tudtuk, mit jelent a nerc.

Elmondta, hogy mint közember nem jól érzi magát, nem bántják Orbánék, hiszen számukra ő nem létezik, az adók sok tekintetben segítik, a pénzéhez hozzáfér, járja a világot, üzletel. Azt viszont nem tudja jól megélni, hogy visszatért az egypártrendszer, ebben nem Orbánékat látja hibásnak, az más, hogy felelősnek igen. Szerinte az urbánusok, majd a belőlük kialakult képződmények verték szét a magyar politikai rendszert. Ebbe beletartozónak tekinti a szocdemektől a liberálisokon át a zöldekig mindenkit. Szerinte az urbánusok gőgje nem tette lehetővé, hogy észrevegyék, hogy a népiek többen vannak, nem a realitások talajáról indították elképzeléseiket, hanem a vágyak világából, sokszor tényként kezelve a vágyakat.

Nem sikerült a tudati rendszerváltás!

A vágyakra felépült, "a kolbászból lesz a kerítés" a rendszerváltás után, amiben egy közös volt a népiek és urbánusok között, hogy a hatalom érdekében mindegyik megígérte, hogy aki vele tart, azt mentesítik a versenytől. Ez nem volt sem kevesebb, sem több mint az, hogy a szocializmus posványa része lett a rendszerváltás utáni világunknak, nem sikerült a tudati rendszerváltás!

Mélyen elkeseríti a baloldal válsága, hiszen a jelenlegi felállás előre vetíti a Fidesz- Jobbik párharcot, aminek maximum epizodistája lehet mindenki, aki nem velük tart. Szerinte az összes képződmény a két párton kívül, küzdeni fog a parlamenti küszöb eléréséért, ezzel teret nyitva az új ismeretlen és sok tekintetben megalapozatlan mozgalmaknak. Bármikor kinőhet egy baloldali demagóg képződmény, akár a Fidesz, vagy a Jobbik háttér munkája következtében.

Elszörnyedve nézi Gyurcsány, hecc -és bohózat kampányát az MSZP-vel szemben, azt a kéjt, ahogy megpróbálja megölni őket, nem észrevéve azt az egyszerű tényt, hogy ezzel a gyakorlatilag megszünteti a reményt, hiszen Gyurcsány szintjén maximalizálják az összes, Orbánnal szembeni erő lehetőségét.

Azt meg egyenesen nevetségesnek tartja, ahogy Dobrev Klárát szisztematikusan pozícionálják miniszterelnök jelöltnek. Nem a képességei, hanem egyszerűen a múlt miatt, amit megjelenít a mában. Számára tisztán látszik, hogy az MSZP-t pont az ilyen árulók, mint Gyurcsány, Szili, Csintalan, stb. vitték a jégre, meg a körülöttük kinőtt Kóka-félék, és a tenyerükből evő gőgös, ifjú siserahad, akik a hatalom időszakában lenézték a választókat, a szakembereket és a szegényeket.

Pofonra ingerlőnek tartja a stílust, az egoizmust, a dezertálást a közösségből, a benyalást Orbán világába!

A megoldás, amire gondol, tisztán mutatja, hogy sosem volt a politikában, hiszen a belátást, önmérsékletet, alázatot említ, amitől még egy kezdő politikus is fényévekre van.

(Címlap: Fotó: Kisbenedek Attila / AFP)

Büki Ervin

civilhetes.net