Próbálom értelmezni az új társadalmi réteg magukat polgári értékekkel jellemző tulajdonságait. Próbálom keresni, melyek azok, amelyeknek eddig híján voltunk, ám ők most megteremtik, ami stabil alapot jelent majd egy általuk jobbnak tartott világhoz.

Fotó: Apáczai

De nem találom. Nézem a metakommunikációjukat, ahogy beszélnek, reagálnak, ahogy mások felé fordulnak. Ahogy megmagyaráznak dolgokat, ahogy gazdagodnak, ahogy élnek. Nézem azt, amit képviselnek. És nekem ez nagyon nem az, mint amit ők kommunikálnak erről.

Próbálom megfejteni a titkot. Mi lehet, amitől úgy érzik, ők valami újfajta rendet, értéket képviselnek, ami eddig nem volt, ami őket valamivel felruházza, valami olyannal, amitől ők mérföldkőnek érzik magukat, és azt is, amit tesznek. Miből az a magabiztosság, ami áthatja őket? Amiben nincs kétkedés, elgondolkodás, amiben csak az a hit van, hogy ők az új rend, ők a jövő.

Öltözködés? Vajon egy Gucci táska jelent polgárosodást? Vagy az drága öltönyhöz felvett hátizsák, amit múzeumnak adományoznak, ha már megkopott?

Vagyonosodás? Talán az a polgári érték, hogy ki, hogyan gazdagszik? Mészáros Lőrinc az új minta ebben? Vagy Orbán Ráhel, aki már e szerint kezdi az önálló életet? A lakásvásárlások, a be nem vallott vagyonok, a megmagyarázhatatlan funkciók a hozzájuk rendelt horribilis fizetésekkel? A földbérletek, dohányboltok rokoni kapcsolatokban történő birtoklásai?

A szegények felé fordulás? Nos, itt elég csak ránézni a fotóra, amin Fazekas Sándor adományt oszt. A metakommunikációja mindent elárul a viszonyulásról. Vagy az ételosztások szervezésében talán ők jeleskedtek? Félrefordultak, miközben családok százai álltak sorba, ők húszezres legókat osztottak azoknak a gyerekeknek, akiknek szüleit munkatársaknak tekintik. És leszavazták a gyerekeknek a téli szünidő idejére javasolt étkezéséről való tárgyalás lehetőségét is.

Vagy a hobbitól érzik magukat polgárosodottnak? A vadászattól? A külföldi koncertre utazástól? Attól, hogy lovon ülve érkeznek egy rendezvényre? A pókertől? A kultúra átszabásától? Attól, hogy képesek a futball iránti elköteleződésüket rányomni egy egész országra, egy időszakra, és akkor, mikor a szegénység napról napra nő, erre fordítanak milliárdokat?

Esetleg e keresztény értékek alkalmankénti felvállalásától? Amikor épp nem zárja ki a biblia tanításait a viselkedésük? Mikor úgy csinálnak, mintha…? Polgári érték látványosan megenni azt a csokoládét, amivel mások épp a figyelmet szerették volna felhívni egy réteg problémájára?

Esetleg a baráti kapcsolatok? Az összetartozás? Ami a futballbarátokat képzettség nélkül is funkcióba emeli? Vagy akiket nem hagynak el akkor sem, ha épp nem sikerül pozícióba kerülniük? Mindent megmozgatva, mások eltávolításával, szakmai szempontok érvényesítése nélkül is jó helyre teszik a polgári barátot?

Vagy az ősi magyar múlt jelent értéket ebben az új polgárságban? A nemzeti szó minden szegmensben történő megjelentetésétől lesz polgári? A turul madaras, beszélő Wass Albert szobros, nagynemzeti üzenetektől?
Nemrég Alcsúton jártam, az arborétumban, amit 240 millióért újítanak fel. Épületekkel, szökőkutakkal, vízköpőkkel, padokkal, hidakkal együtt. Nem tudom, az építészeti elemek rekonstrukciók-e, vagy új tervezések. Mindenesetre hosszasan álltam egy oroszlános kút előtt. Ami egy magasabban fekvő kertrészletet elválasztó régi kőfalra volt építve. A műanyag csövek még mellette voltak, nem volt még készen. Egy simára csiszolt márványkút, oroszlánfejű vízköpővel, hatalmas, oroszlánkarmokkal alul.

Valahogy ez az új polgárság jutott az eszembe, ahogy azt a dölyfös oroszlánarcot néztem. Uralkodni vágyó, urizáló, ám a környezetétől idegen, kivagyi hatást keltett. Olyan volt, mint ami úgy akar csinálni, mintha….de közben nevetségesen idegenül hatott.

Kár, hogy nincs kedvem nevetni mostanában.

Apáczai

Urak!
Uralkodóink!

Ugye, megengeditek nekünk, hogy néhány emelkedett gondolatot intézzünk hozzátok így, a béke és szeretet ünnepén? Az elmélkedés és az önmagunkba tekintés meghitt napjaiban.

Mondjátok, miért?
Miért teszitek velünk mindezt?
Miért helyeztétek a véres lófejet párnánk mellé?
Mit vétettünk nektek, amit ily kegyetlenül toroltok meg?

Mi nem teljhatalmú Atyaúristennek választottunk sem titeket, sem a -titeket hatalomban tartó, a mi pénzünkkel, a mi adómilliárdjainkkal kitömött- „TEK-es, készenlétis, NAV-os, „rendvédelmis” kutyáitokat, kikkel megfélemlítetek minket s akiket folyton ránk uszítotok.

Mi csupán bajos ügyeink intézését kértük tőletek, ahogy tesszük ezt -a munkáját (valódi) hivatástudattal és önfeláldozással, fillérekért végző-  betegápoló, óvónő, avagy pedagógus és gázszerelő esetében is. Mi csupán ezzel bíztunk meg titeket.
Mi hajdan bizalmat szavaztunk nektek, nem pedig egy kibaszott biankó csekket nyomtunk az izzadtságtól ragacsos, kapzsiságtól reszkető tenyeretekbe, hogy bármit rávéssetek, amit csak diktál telhetetlen mohóságotok.
De ti nem tudtatok ellenállni a kísértésnek.
Beleszédültetek a temérdek pénzbe és a korlátlan hatalomba.
Hazudtatok nekünk és megloptatok minket.
Nem tudtatok emberek maradni...

Igazából már arra a pontra jutottunk el, hogy nem is az a legnagyobb baj, ha loptok, mint az állat. Ehhez már tényleg hozzászokhattunk volna az elmúlt negyed évszázad során. Ha netán túl lassan akklimatizálódunk, az nyilvánvalóan a mi hibánk. Valami ótvar, orrbakúrt genetikai defektus lehet. Bár az is igaz, hogy ti már egészen új -mesebéli, sztratoszférikus- dimenziókba emeltétek az útonállás fogalmát, de -ismétlem- nem ez fáj leginkább nekünk, folyton nyavalygó elégedetlen balfaszoknak. Ami legesleginkább marcangolja az elbaszott, mimóza-lelkünket, hogy ennyire szánalmasan nyomorult elmebetegeknek néztek minket.
Megmagyarázzátok a megmagyarázhatatlant.
Újra és újra…

 
Tulajdonképpen nem túl hízelgő, ha ennyire bomlott elméjűeknek nézünk ki, de annyira nem kell stresszelnetek magatokat, mi nem a múltat akarjuk visszahozni, bármennyire is kapaszkodtok eme gondolatba, amikor messzemenő következtetéseket próbáltok levonni diszlexiás hülyegyerekek debil feliratos ruházataiból. Köszönjük szépen, amit egyszer már beszoptunk abból most már nem kérünk. Aki már kapott tőlünk egyszer (-másszor) esélyt, annak innentől kezdve tipli. (És akkor nagyon decens úrinők voltunk.) Tökmindegy, hogy ki, felőlünk félhülye, alkoholista norvég lékhorgászok is jöhetnek ide kormányozni (ennél rosszabb úgysem lesz, de ha netán ők is elkúrnák, nyugi majd őket is szépen kikúrjuk), ám az evolúciónak arra a szánalmasan alacsony szintjére szerencsére már sikerült eljutnunk röpke 25 év és bagatell 7 tökéletesen elbaszott választás után, hogy ugyanabba az -egyszer pirosra, máskor narancsszínre festett- trágyakupacba már nincs túl sok kedvünk belelépni. (Ó igen, roppant gyorsan tanulunk…)
Valóban hihetetlen, de az általatok (eddig többnyire jogosan) agyhalottként kezelt birkák EEG-görbéje kimozdulni látszik az x-tengely zord takarásából.

Ebből következően, igazán üdvös lenne elgondolkodnotok azon, hogy -mielőtt még pár tízezer ember este, szelíden bekopogtat a luxuskecóitok ablakán, hogy érdeklődjön a jó édes kurva anyátok egészsége felől- (ha már a lopásról nem is tudtok leszokni mindaddig, amíg csuklóból le nem fűrészeljük az enyves kezeteket) kibaszott gyorsan -így Karácsony környékén- legalább a gyökér beszólásaitokat hanyagoljátok már plíz!

Igen, mondjuk ki -hadd örüljetek (2 másodpercig)- elődeitek is loptak. Ja… Csak hozzátok képest ezt olyannyira nevetségesen amatőr, bűbájos, tündibündi cukorfalat módon tették, hogy cserébe még azt is hajlamosak voltunk elnézni nekik, hogy milyen fájóan szánalmas balfasz módon kormányoztak. Amiben persze, rokon lelkek vagytok velük, mert ennyire dilettáns, döbbenetesen fostalicska „kormányzást”, vagy mi a jó kurva édesanyátok náthás faszának van pofátok nevezni ezt az agyhalott módján,  nyilvános helyen, egy szál pindurka, hervadt pöcsben, meztelenül körbe-körbe rohangálást, amit -Timbuktutól, Szváziföldön át Szomáliáig- még életükben nem láttak a világ -szerencsésebb evolúciós  parabolát leíró- (jelenleg szánakozva minket stírölő) nemzetei…

Ami mondjuk, annyira nem meglepő, mert (az őket kinevező Hipervátesz Fővezérsámán kivételével) ugyan ki hugyozná össze magát a meglepetéstől, hogy egy szíjjártópetitől (oh, priceless), egy balogpátertől, vagy egy vargamisitől, (remélem, nem lesz durci senki, hogy nem sorolom fel a komplett zárt osztályt) nehezen várható el, hogy meggyőzően el tudja hitetni magáról, hogy nem egy semmihez sem értő, elmebeteg, életképtelen, szánalmas, gyökér nímand. Már megbocsássatok, de ilyen lúzerek gyülekezetére normális ember egy -viszonylag tét nélküli- maszturbálást nem bízna rá...

Baszki, majd kihagytam azt a (öveket bekötni, halálkanyar következik!) gülü pörölycápa-tekintetű, retardált gyökér istenbarma (csak nem veszi zokon, hogy nem sorolom fel ama összes jelzőt, ami most eszembe jut) matolcsyt, az unortodoxia Schwerer Gustav-ját, de e tárgykörben ő igazán megérdemel egy külön fejezetet.
Eme választás aztán vitathatatlanul egy bravúros aranymetszés…
Áruljátok már el, honnan kukáztátok ezt az orbitális balfaszt?
Tényleg nem volt kéznél egy közepesen idomított pávián?
(Hogy még világosabb legyen, miről beszélek, nézzétek már meg a jegybanki alapkamat alakulásának grafikonját 2012-től! Hát, emelt szintű érettségi ehhez nem nagyon kell...)
Abban az országban, ahol ez világhülyéje gazdasági miniszter, vagy jegybankelnök lehet, ott nem kell meglepődnünk semmin. Tényleg semmin.
Nekünk annyi...
Zokogjunk!

Szóval ez a ti aranylábú elit-csodacsapatotok. Ha nem lenne olyan siralmas, röhögnénk.
És -mi naív hülyék- még csodálkozunk bármin is…

S még ti pofáztok nekünk „objektív felelősségről”, „zéró toleranciáról” és „költségvetési csalásról”? Ti büntettek minket ezek miatt 5-10 éves börtönökkel, a betarthatatlan, geci, eszement, percenként változó, idióta jogszabályaitokkal, AVH-s ("Adó- és Vámhivatali") revíziókkal, online-pénztárgépekkel, EKAER-rendszerrel, a bekamerázott közutakkal, az örökös rettegéssel, kilátástalansággal, folyamatos elszegényedéssel, megaláztatással és a gyermekeink külföldre üldözésével?
Folyton csicskáztattok minket.
Sanyargattok minket…
És röhögtök rajtunk…

A törvényeitek viszont csak ránk vonatkoznak.
Furamód, mindig mi vagyunk azok a szánalmas balekok, akik tátott szájjal rohangásznak körbe-körbe a faszerdőben.
Önmagatokkal szemben mikor alkalmaztatok már „zéró toleranciát”?
Egy alkalmat mondjatok!
Csak egyetlen kibaszott alkalmat a 25 év alatt, hogy rohadnátok meg, ti nyomorultak!

Ti semmibe veszitek még az uniós jogértelmezést is, amikor az az érdekeitekkel ellentétes. Ti a pofánkba röhögtök és faképnél hagytok, ha a parlamenti folyosón kérdést merészelünk feltenni nektek, ha a vagyonnyilatkozataitok (csupán pont az adóhivatalnak fel nem tűnő) napnál világosabb, eszement, geci pofátlanságait tesszük szóvá, levegőnek néztek, amikor transzparenciáról, közérdekű adatok kiadásáról van szó, hülye gyerekként kezeltek, amikor hosszú évtizedekre titkosítjátok a mocskos ügyleteiteket és -érinthetetlenségetek mámorító tudatában- fölényesen lekezelőek vagytok velünk, amikor szembesítünk titeket a mocskos, nyilvánvaló és orbitális gaztetteitekkel.

A ti zsebetekbe mikor basz már be a gyökér adóhivatalotok egy buzi online-pénztárgápet?
Kikúrjátok a fél Amazonas-deltát s egy milligramm forgács nem hullik. Teljesen életszerű.
S közben eljátsszátok a felelősség terhe alatt gyötrődő, gondterhelt „alázatos honatyát”.
Aztán a pofánkba nyerítetek...

Amikor -negyed évszázadonként egyetlen egy kibaszott, lázálomszerű alkalommal- végre valahára bepillanthatnánk a piszkos ügyleteitekbe, nevetséges, eszement, bicskanyitogató „érvekkel” és lihegő izzadt igyekezettel söpritek szőnyeg alá a szart, bízva abban, hogy az idő és a feledés majd megoldja a problémát. Ahogy eddig is...

Nem a korrupció elkövetőjét, hanem a bejelentőt üldözitek? Kéritek az „adatokat” a Nagy Vízen Túlról? Amelyek ott vannak a saját határidőnaplóitokban, bazdmeg?! Amelyeket ti ismertek a legjobban?! Lázasan görcsölve agyaltok azon, hogy vajon egy ilyen szánalmas, értelmi fogyatékos, idegen nyelveken (beleértve a magyart is) nem makogó stróman vigye el a balhét, vagy végre-valahára netán -ünnepünket bearanyozva- nem remélt meglepiként bebasszátok a karácsonyfánk alá, hogy ugyan ki a jó retkes kurva anyja az a -2014. október 16. óta(!)- lapító másik öt rohadék, szarházi, tolvaj patkány?

Arra mindenesetre jó mindez, hogy végre megpillanthattuk, milyenek ezek a könyörtelen bürokraták (  http://civilhetes.net/velemeny/idealis-burokrata ), ezek a zord Hivatali Atyaúristenek, amikor kiesnek a kibaszott szerepükből. Amikor nem (by default feléjük lejtő) hazai pályán packáztatják a kisembert. Amikor végre egyenlő(bb)ek a feltételek. Ilyenkor ők rémültek...
Életképtelenek...  Szánalmasak...

Azt az embert viszont, ki a „feddhetetlen”(tkp. egy hétvége alatt -önmaguk által /muhaha/- átvilágított) adóhivatalotokban (a 23.000 sunnyogó, szarházi „kolléga” közül) egyként mer kiállni a nyilvánosság elé, ki végre elmondja az igazságot arról, hogyan loptok meg minket, agyonvegzáljátok. Megpróbáljátok tönkretenni. Megtörni. S hajnalban rátöretni az ajtót a kutyáitokkal. Rá és családjára. Gyerekeire. Orvul betörtek az életébe. Ti alávaló patkányok!
Honnan veszitek ehhez a bátorságot, ti elvetemült, ocsmány gazemberek?
Hogyan merészelitek ezt megtenni vele?
Vagy bárkivel is közülünk?
Akik eltartanak titeket…

A korrupciótok nem a rendszer mellékhajtása, hanem maga a rákosan burjánzó rendszer.
Intézményi szintre emeltétek a kifosztásunkat. Ez az egyetlen életcélotok, kár tagadnotok...

Ha a mi vétségeinkért -a saját verejtékünkön kilóra megvásárolt- haramia rendőreitekkel, ügyészeitekkel, bíráitokkal ennyit mértek ránk, akkor -a ti vétkeitekért- ugyan mi lenne az arányos büntetés? Kényszermunka-tábor? Életfogytiglan? Halál? Netán elevenen elégetés?
Avagy élve megnyúzás, amit tesztek velünk ti is?
Elég lenne ez azokért a kínokért, amit évek-évtizedek óta okoztok nekünk?

Fintorogtok a „stílusunk” miatt? "Túl trágárak" vagyunk nektek, a nemzetiesség, a decens konzervativizmus, a mértékadó keresztényiség és makulátlanság -önmagatok által- felkent hős bajnokainak? Ha már úgyis folyton nálatok van a bölcsek köve, légyszi segítsetek már eldönteni nekünk, rusztikus, primitív aljanépnek, hogy vajon az-e a nagyobb trágárság, ha egy „nemzeti-keresztény” vezér-ájtatosmanótok úgy véli, hogy „életforma kérdése, ha egy kisgyerek korgó gyomorral megy iskolába”, aztán -rá egy hétre- azt az ellenzéki javaslatot, hogy a mostani téli szünetben (amikor nincs intézményi étkeztetés), a rászoruló 600.000 (HATSZÁZEZER!!!) gyerek éhezését 3Mrd Ft-tal mérsékeljétek, egy szemrebbenés nélkül lesöpritek az asztalról, majd -még aznap- megszavaztok a stadionépítésre plusz(!!!) 4Mrd Ft-ot, avagy netán az a trágárság, ha erre úgy reagálunk, hogy „a büdös kurva anyátokat, ti rohadt, patkány fasszopó férgek”! Na, sikerült eldönteni? Ugye, nem is volt annyira nehéz.
Ja és még valami. Basszátok meg a stadionjaitokat!
Ti nyomorult gyökerek…

(S még örüljünk, hogy nem az egyiptológia a hobbija, mert akkor piramisokkal kúrta volna tele az országot...)

Majd akkor kaptok tőlünk tiszteletet, ha tiszteletre méltó módon viselkedtek velünk.
Majd akkor beszélünk veletek szépen, ha nem lopjátok ki a szemünket is.

Ha nem viselkedtek bűnözőként, nem bánunk veletek bűnözőként.  Ilyen pofonegyszerű...
Nem vagytok ti gyengeelméjűek, hogy besokallna, ilyen alapvető evidenciák felismerése.
Addig viszont, amíg megszületik eme unikális csoda, amíg világra jön e madárlátta tündéri hungarikum, meg kell barátkoznotok azzal, hogy kedves anyukátokat is (aki annak idején méltatlanul becsülte alá a coitus interruptusban rejlő lehetőségeket) közszereplőnek fogjuk minősíteni. De -van egy még szarabb hírem- nem úgy néz ki, hogy ennyivel megússzátok…

Ti már rég lemondtatok erről az országról.
Ez az ország menthetetlen.
Tudjátok jól.
Csupán azért hazudoztok szemrebbenés nélkül „jobban teljesítésről”, „csökkenő mértékű szegénységről”, „pozitív gazdasági folyamatokról”, „fenntartható nyugdíjrendszerről” hogy tovább maradhassatok hatalmon.
Hogy még több időtök maradjon a lopásra.
Hogy agyhalott uniós adófizetők további idelapátolt pénzeit is el tudjátok rabolni tőlünk. Hogy még jobban megtömjétek zsebeteket. Semmi másért.
A mi gondjainkra ti már csak legyintetek.
Alávaló, rohadt patkányok vagytok…

Kettészakítottátok az országot.
Előre eltervelten, hideg, számító, vérprofi módon.
Tudatosan.
Érdekeiteknek megfelelően, hogy közben ki tudjatok fosztani minket.
És közben „nemzetről” beszéltek…

Egyelőre még csak szóban, de már gyilkolják egymást munkatársak, barátok, családok.
Mennyi idő kell, amíg vissza tudunk változni?
Amíg újra emberek tudunk lenni…

Negyed évszázada az idegen tankok ellen keltetek ki, most pedig nyakló nélkül zúdítjátok a milliárdokat a fegyveres erőitekbe, mert rettegtek saját népetektől. Mily ironikus, nemde?!

Ha a hatalmatok megtartása múlna rajta, szemrebbenés nélkül egymásra uszítanátok az ország két felét. Tüntetőket és szimpatizánsokat, diákokat és TEK-es kutyákat, apákat és fiúkat. Megöletnétek minket egymással…

Vallást csináltatok a nyomorult politikátokból.
Magatokból pedig Istent…

Ez az ország halott.
Csak még nem vette észre...
Az egyik fele már most nyomorog, a másik még kapaszkodik nem létező szalmaszálakba és bízik a csodában, ami soha nem fog bekövetkezni.
Bízik abban, hogy jövőre is lesz munkahelye, hogy az ő gyerekének nem kell majd londoni gyorséttermekben mosogatnia, hogy lesz nyugdíja, hogy lesz, aki meggyógyítja, hogy tíz év múlva is meg tudja venni a tüzelőjét, a gyógyszerét, az ennivalóját.
Pedig dehogy…
Ő is ugyanúgy megfagy és éhen hal majd, mint azok, akikkel pont e percben ez történik.
Vele is ugyanez fog történni.
Akkor is, ha ezt most nem hiszi el…

Ti drága luxuslakásokat vesztek a gyerekeiteknek, külföldi elit-iskolákba járatjátok őket, milliárdos  közbeszerzéseket csúsztattok nekik, hogy „önerőből boldoguljanak”, aranyban fürdetitek őket és már a majdan születendő unokáitoknak is biztosítva van a gondtalan jövője, mi viszont már etetni sem tudjuk a mi kicsinyeinket.
Tudjátok, milyen érzés ez egy szülőnek?
Érdekel ez titeket?
Üres, szürke és kilátástalan a gyermekeink élete.
Nem tudjuk megadni nekik azt a felhőtlen és boldog gyermekkort, amit ígértünk nekik, amikor először vettük a kezünkbe őket.
Minden nyomorult napon erre ébredünk és ezen gyötrődve alszunk el.
Minden nyomorult napon valami meghal bennünk…

Nem tudunk gondoskodni róluk. Pedig ez kötelességünk lenne…
Nem tudunk cipőt venni nekik, hogy ne legyen elkékülve a lábuk a hidegtől.
Nem tudunk ajándékot venni nekik Karácsonykor, pedig ugyanúgy várják szegények, mint a ti kölykeitek.
És olyan apróságoktól is ujjonganának, amit a ti kölykeitek unottan tolnának félre.
És hiába várják…
És újra és újra a csalódottságtól szomorú, meggyötört szemükbe kell néznünk.
És nem sírhatunk közben, mert attól még rosszabb lenne nekik.
Megijednének és ők is sírva fakadnának.
Azt hazudjuk nekik, hogy ez az élet rendje és nincs mit tenni...
És közben megszakad a szívünk…

És ilyenkor ölni tudnánk…
Ilyenkor meg tudnánk ölni titeket…

Tényleg nem elég, amennyit eddig elloptatok tőlünk?
Amennyit elloptatok gyerekeinktől és már az unokáinktól is? Ha megszületnek egyáltalán.
Tényleg nem hiszitek el, hogy nem tudunk annyit adózni, amennyit ti elloptok?
Még kell? Még mindig kell?
Mennyi?
Mondjátok, mennyivel érnétek be?
Még 100-1000-10.000 milliárddal?
Egyáltalán el tudjuk képzelni azokat a kibaszott dimenziókat, amelyben ti gondolkodtok?
Vajon elég ahhoz a mi földhözragadt fantáziánk?

Mikor mondjátok, hogy elég?
Mikor mondjátok végre egy nyomorgó borsodi kisgyerek szemébe nézve, hogy „sajnálom”?
Mikor mondjátok azt, hogy bocsáss meg nekem, amiért ezt tettem veled és szüleiddel?
Mikor mondjátok neki azt, hogy mindent elloptam tőled, amitől az életed nem a holnaptól rettegő, végtelenül sivár és kilátástalan napok szomorú füzére lett volna, de megszólalt a lelkiismeretem és most visszaadom?
Visszaadom, ami a tiéd volt, csak hogy lássam a hitetlenkedő boldogságot a szemedben.
Hogy lássam az örömkönnyeidet…
Mert az többet ér a kurva milliárdjaimnál…

Soha nem fogjátok ezt megtenni.
Képtelenek vagytok rá.
Mert nem tudtok kibújni a bőrötökből.
Menthetetlenek vagytok…
Nyomorultak…

Ne tőlünk féljetek!
Magatoktól...

Ha van egy csöppnyi igazság valahol ebben az elbaszott, rohadék világban, akkor ti ezért majd valamikor keservesen meg fogtok fizetni…

Visszaéltetek a bizalmunkkal.
Becsaptatok és megaláztatok minket.
Méltatlanok vagytok a megbecsülésünkre.
Leszerepeltetek. Megbuktatok. Bűnözőkké váltatok. Törvényen kívüliekké…
Bármit is tennénk veletek, ti maradnátok a vétkesek, nem mi.
Torkig vagyunk.
Betelt a pohár.

A ti időtök véget ért.
Takarodjatok!

 Amíg megtehetitek…

(© Az írás egésze, ill. egyes kiragadott elemei a szerzői jog  megsértése nélkül, szabadon felhasználhatók tüntetéseken, sajtótájékoztatókon, közösségi portálok üzenőfalain, nemzeti konzultációs kérdőíveken, budai paloták kerítésein, Audi-szélvédőkön, átnevelő munkatábor-kőbányák öltözőinek falain, bírósági tárgyalások vádirataiban, továbbá alternatív célokra felhasznált lámpavasak tövébe helyezett tájékoztató táblácskákon...)

Sosem gondoltam, hogy megérem azt, hogy nagy tömegben szállítanak vidékre élelmet a városokból. A szociológiai vizsgálatok egyértelműen bizonyítják azt a szegénységi robbanást, ami a magyar vidéken is bekövetkezett. Nem csak a cigányságról van szó, hanem általános vidéki elszegényedésről. Nincs munka, nincs pénz és ami van az is egyre kevesebbet ér. Tudom az infláció szinte megszűnt és ez statisztikával nem igazolható, de lássuk be azt az egyszerű tényt, hogy akiket érint a szegénység, már régen nem tankolnak, a rezsicsökkentés ámokfutásából nekik jutott a legkevesebb, hiszen elment a nagyja, klímákra, medence fűtésre, teremgarázs temperálásra. Amiről én beszélek az a hagyományos egy darab negyvenes égő világa!

Olaszliszkára élelmiszert vittünk egy barátommal, a hely neve már rémisztő, hiszen jelképpé vált az esztelen és fékezhetetlen indulat jelképévé. Mi viszont arra gondoltunk, hogy miközben elítéljük, ami történt, de nem mondhatjuk ki a magunk ítéletét a többi sanyarúsorsban élőről. Iszonyat a szegénység nem a kosz és mocsok, hanem a leszakadottság és nyomor. Azt gondoltuk egyedül vagyunk a cselekedetünkkel, de szerencsére az ilyen típusú segítség ma már kezd általános lenni. A Gyurcsány-Orbán szegényüldöző és őket meg nem értő politika tömeges terméke öntötte el a vidéket, ez a termék a beletörődő kilátástalanság. A jövőképbe csak annyi fér be, hogy hátha lesz még egy ajtó a bejáraton, hogy ne fagyjanak meg.

Erdő Péter a születésről az ünnep emelkedettségérő beszél, úgy fogalmazott: "elmondani mindenkinek az örömhírt és dicsőíteni az Istent: ez az apostolok küldetése, ez a papok különleges hivatása, és erre indítja a Szentlélek a világi hívőket is". Szerintem, meg a pápa hadat üzent a szegénységnek, a közönynek és ezen a szép napon is kiemelten fontos a szembenézés, hogy a püspökök BMW-vel járnak, (tisztelet a kivételnek), az egyház pénzéből, amit a hívők adtak össze apró pénzeikből, a hívők meg remegnek otthon a hidegtől. Mikor ébrednek, már a katolikus püspökök, ebből a dőzsölő, gátlástalan fogyasztó világból és térnek vissza Jézus szolgálatába. Egyetlen Márton-napi libaünnep költségéből, ahol nyakló nélkül megy a zabálás, a püspök urak megetethetnék falvak szegényeinek ezreit. A politika egyben fogott össze a püspökökkel az esztelen pazarlásban!

A szegény csak fázik, szava nincs, remény nincs, érdekérvényesítésről nem hallott, szava csak egy pusztába kiáltott semmiség, nem szól, mert nem mer, mert félti icipici segélyét, nehogy megharagudjon az új földesúr, vagy a polgármester, mert akkor nem csak nincstelen, hanem nyomorult is lesz. Kutya világ, aljas a politika, emberségét elveszítette, csak az egyéni vagyonosodására tud figyelni, nem érdekli, hogy milliók térde már a földet éri!

Név cím a szerkesztőségben.

Egy 10 éves kisfiú esete a kirándulással!
Lassan rutin írások lesznek azok, amelyek a magyarországi szegénységről szólnak. Amikor az ember közelebb kerül a témához, akkor válik mélyen megrázóvá. Hitből és lelkünk megnyugtatásából, barátaimmal úgy döntöttünk, hogy így karácsony előtt vendégül látunk két napra 15 mélyszegénységben élő gyereket.

Megszerveztük a programjukat, amelynek része volt a Pesti Színház Dzsungel könyve előadása is. Csodálatos volt az a támogató együttműködés, amit a színház szervezőitől kaptunk, ami a gyerekek számára abban csúcsosodott ki, hogy találkoztak Dés Lászlóval a darab zeneszerzőjével valamint a szereplőkkel, köztük Hegedűs D. Gézával.

A színházi program másnapján elvittük a gyerekeket a Duna-kanyarba.

Az esemény könnyen egy szokványos, magyar, jómódú-szegény találkozóvá válhatott volna, ahol a gyerekek fegyelmezett viselkedését jutalmazta volna a mi emberséges magatartásunk, ha nem lépett volna be az a fránya pillanat, amikor indulás előtt az egyik gyerek szólt, hogy le van szakadva a cipőtalpa.

Az egész olyan szürreális volt számunkra, hiszen az ilyen esetek nem voltak ismeretlenek, velünk is megtörténtek az 50-es 60-es években, de amikor a második gyerek is aki egy kilenc éves kislány, szólt, hogy a talpa le van szakadva, bemerevedtünk. Normális módban élünk, a tapasztalatunk a környezetünkből nem erről a szintről van, de az emlékeinkben ott van. Nem akarom a szót feleslegesen szaporítani, de a gyerekek Visegrádot és a bazilikát Esztergomban, leszakadt klaffogó cipőtalppal járták be.

Mikor este hazaértünk, nekiláttunk talpat ragasztani, - tudom sokkal egyszerűbb lett volna cipőt venni-, ami nem tette volna tönkre a pénztárcánkat, de a gyerek életviszonyaiba nem illett volna és leginkább nem tudott volna mit kezdeni a helyzettel a többi gyerek.

A cipőt kézbe véve derült ki számunkra, hogy a gyerekek nem a kínai piacról, de nem is a turkálóból vannak öltöztetve, hanem a segélycsomagok rájuk illeszthető darabjaiból. A történethez tartozik, hogy a vendégeink az Igazgyöngy Alapítvány Biharkeresztes, ösztöndíjas tanulói voltak akik tanulmányi eredményeik alapján havi tízezer Ft ösztöndíjat kapnak, amit csak élelmiszerre költhet a család. Ez egyben azt is jelenti, hogy részt vállalnak a „munkájukkal” a család fenntartásában. Írhatnék arról, hogy mennyire meggyötörtek ezek a gyerekek, könnyeket csalhatnák a szemekbe, de ez nem lenne igaz, hiszen ők felhőtlen szabadsággal játszanak, nevetnek, a cipőtalp leszakadás naponta természetes.

Nekünk a más világban élőknek sokkoló ez az értelmetlen gyerekszegénység, de azon belül is az a politikusi nemtörödömség ami ezt a témát körül lengi.

Biharkeresztes és Debrecen között 50 kilométer a távolság, az egyikben nincs pénz gyógyszerre, cipőre, a másikban pedig 30 000 000 Ft költenek a focipálya füvének világítására.

Dermesztő kutyavilág kezd kialakulni!

Persze nyugodtan írhattam volna alávalókat is, mert a kommunikáció alapú kormányzás elsődleges opcióként eleve alávalónak tekinti „partnereit”, vagyis ezt a nagyon önérzetes kicsi népet. Bejelentik december 10-én (advent derekán), hogy három hét múlva ahol eddig díjmentesen gurultunk ezután pénzért tehetjük ugyaneztet. És mindezt természetesen a társadalmi egyenlőtlenségek elleni harc megnyerése érdekében, és jól is járhatunk, mert éves és egy egész megyére szóló bérletet is vehetünk év/5.000.- froncsó, vagyis a hülyének is megéri, hátmégha valaki megyehatárt lép, - ami azért nem olyan kivételes -, ami persze neki még egyszer 5.000 pénz - mert hát az mán egy másik megye -, és mindez így is baromira kedvezményes. És mennyit fizet, aki csak 2015. szeptemberétől szeretne ennek a projektnek a részese lenni, maximum 2 hónapig? (Aggódva gondolok derék Vas, Veszprém, Nógrád, Szolnok és Békés megyék bérletet sem érő polgáraira. De, hátha ez a derék főnökség nekik is lehetővé teszi, hogy fizethessenek.)

És akkor egy kis számtan. Ha megyénként ötezer és mivel 15 megyét érint autópálya, akkor az egész országot 75 ezer forintból tudom majd 2015.-től bejárni, azaz az eddigi díj több mint 50%-al emelkedik!!!

Lehet, - mégis baj van, mert már a főnök levélben sem konzultált velünk (lehet drágába van mégis az sok papír).Így ha nem vagyunk elég kulturálisak és nem olvassuk a nyetet se, akkor majd a büntetésből tudni fogjuk, hogy bizony jó lett volna, azt a kétszeresen is kedvezményes bérletet megvenni. Felzúdulásom írása közben olvasom, hogy mindez egy évek óta dédelgetett agyrém. Érdekes mégis egy sor érintett polgármester számára is meglepő a döntés, ami annyira átgondolt, hogy a Megyeri hidat esetleg mégis kiveszik belőle, akár úgy is, hogy a arrébb teszik a Budapest táblát, és akkor már városi híddá válik. (Esetleg az országhatárra is kitehetnénk, hogy Budapest és ezzel megnőne a GDP, meg az életszínvonal is budapesti lenne az egész országbannn.) Hogy a búbánatos fenébe nem mentem én közútijelzőtáblakészítőnek, vagy sárgataxifóliakészítőnek, esetleg dávidkékbuszfestékkeverőnek. Mert, tényleg egy hülye vagyok, de végre ezt mostmár konkrétan a tudomásomra is hozzák, nem a hátam mögött laptopjuk álcájában, hanem így - face to face! Fizetni fogsz! Mert azunió, meghátbécsbenis így van, és egyébként is csak 400 havonta x megye. És milyen jó, hogy valamit még így, az év végén is - tudunk majd a karifa alá tenni… Főnökség! Maguk annyi helyen járnak a világban, a mesés kelettől a löttyedt nyugatig. Nem-e lehetne-e, hogy diadalittas mámorukban ne csak a hülyeségek ragadjanak meg roppant fogékony szürke állományuk dágványában? - Hanem néha valami hasznosat, kicsit szépet és mindezt ócsón, zúdítanának nyakunkba? Mert jóra is szívesen készülnénk, ünneplőbe öltöztetnénk a lelkünket, befogadó üzemmódba helyezkednénk és örülnénk, hogy a Főnökség gondol reánk, - nagyonegyszerű hülyegyerekeire. És, igen az is jó, hogy bármit le lehet nyomni a torkunkon, csak legyünk rá fölkészítve, had higgyük má, hogymácsak ezt és azt kell benyelnünk. Nehogy véletlen olyan jusson az eszünkbe esetlegesen, netalántán, hogy - ennyire rossz lóra tettünk?!

Nehogy mán, - másik ló után kellessen nézni, ami arra, és úgy halad, mint amit MI, szeretnénk.

Kik fognak változni, kik változtatni?

A mai pártértekezletük már a székház eladás jegyében zajlott és ez egyben új lendületet is adott. Lehetett hallani olyan hangokat, amelyek arra utaltak, hogy a párt kezdi megérteni, hogy valamit nagyon elrontott az utóbbi tíz évben.

A pártértekezlet még nem volt képes koherens gondolatokat megfogalmazni, ez alól egyedül Botka volt a kivétel, mert ő a sikereinek megfelelően, államférfiúi méltósággal és alázattal fogalmazta meg gondolatait. Az látszik, hogy a jelenlegi pártvezetés eljutott odáig, hogy valóban változtatni kell és ezt a katyvaszt, ami a párt körül van, már nem lehet megúszni egyszerű megújulással.

A pártról 25 évig elmondott és kinyilatkozott megújulások olyanná tették a szervezetet, mint egy többször köszörült Trabant főtengelyt, a felülete szép sima volt, csak a csapágyban lötyögött. A párt is így lötyögött az utolsó tíz évben a közélet járdáján, sehova se illett, mindenhonnan támadható és kritizálható volt. Vezetőinek jelentős része meg nem volt több, mint gyári áruló.

Meg is lett a hatása, mert kialakult belőle a pártocskák garmadája. Az MSZP a politikai léghajó, sokat vesztett formájából és tartalmából, mára már inkább egy meteorológiai léggömb, ami még repül és képes emelkedni. Ezután a kanyar után visszatérve a mai nap eseményszerűségére, megállapítható, ha Botka beszél, van mondanivaló, ha a többi, akkor egy-két figurát kivéve, Vasból, Bácsból, az egész olyan, mint egy lehangoló anyanyelvi konferencia, ahol a szavak mögött nincs valódi tartalom, hiszen az egyes szavak értelmezése adja a valódi tartalmat.

Az világosan látszik, hogy a párt országos vezetése „régi nevén a Jókai utcaiak”, nem tanult semmit, nem érti a Jobbik jelenséget, fogalma sincs mit jelent a mai modern vidék fogalom, (nem a vidék modernitására gondol a szerző, hanem a mostani megfogalmazására – a szerk.), nem érti a mai proletárok életét, képtelen felfogni a virtuális világ nyelvét, a hálózatos társadalom szerkezetét. Azt hiszik, hogy az eszközök birtoklása adja a tudást, miközben ma a tudás bármely eszközön bemutatható, amiben a modern ember létezik.

A múlt embereinek hömpölygő szóáradata dagályos, érzelmekre hatni akaró megfogalmazása uralta jórészt a terem hangulatát. A legélvezetesebb volt Szekeres Imre felszólalása, aki fantasztikus ütemben ugrott fel erre a semmire, magyarázta el a jövőt, adott iránymutatást, magáról tökéletesen elfeledkezve, hogy kemény gyakorló részese volt a mai kialakult helyzetnek, amiben csak többnyire véletlenül nőhettek ki értelmes használható emberek, mert másként vezetésével, vagy egyetértésével kaszálták le őket.

A mai nap arra jó volt, hogy végérvényesen lezárult a Szekeresek, Boldvaik, Juhászok, Lukácsok, Kovácsok, Lendvaik és Hillerek korszaka és megindulhat valami jövő felé mutató folyamat.

Ebből ma még csak Botka László, Harangozó Tamás és Bárándy Gergő látszik jobban, de vélhetően ott vannak a második, harmadik sorokban a jövő reménységei, akikből hamarosan látunk néhányat.

Tóbiás ma azt mondta, hogy „a múlt értékeire méltán, immár előre kell néznünk”, valamint a „szabad vélemény gondolkodását” és ebből következően „ki kell nyitni az MSZP belső gondolkodását”, hát hajrá, aki érti, tartson vele! A többi meg mellette kezdjen gondolkodni, hogyan lesz az MSZP-ből egy emészthető elfogadható, netán még szerethető párt.

Valamire szükség lenne!

Az élet nagy kényszerítő, engem is arra kényszerített, hogy a Kádár korszak nyelvoktatási rendszeréből analfabétán kikerülve egyszerű üzleti érdekből megtanuljak oroszul.

Egy darabig azt hittem, hogy a nyelv maga elég lesz az érvényesüléshez, aztán jött a csalódás, mert náluk sokkal többet ér egy gesztus, mint a tökéletes nyelvtudás. Megszenvedtem a magamét, de meg is kerestem. Nagyon nehéz piac, nagyon nehéz emberekkel, ráadásul a mi kultúránkkal csak részben kompatibilis rendszerekkel.

Mikor megkezdődtek a tárgyalások Paksról, ami még jócskán 10 évvel ezelőtt volt, még láttam olyan embereket a rendszerben, akik bírták az orosz kultúrát, állták a sarat az oroszokkal szemben. Mára ennek már vége, nyelveket kitűnően beszélő technokraták és pénzügyesek léptek a helyükre, akik azt hiszik, hogy a vezető külföldi és belföldi egyetemeken végzett orosz szakemberek ugyanazt az üzleti kultúrát képviselik, mint ők.

Ez nem csak, hogy nem igaz, hanem egyszerűen nevetséges.

Az orosz mindig orosz marad, bárhonnan származik a diplomája, számukra fontos és létezik az érzés, legyen az akár negatív vagy pozitív. A mosolygós emberek arca mögött ott feszül Puskin érzelmi világától, Majakovszkij feszítő realizmusáig minden. Velük nem lehet egy húron játszani, mert a húrjaik száma végtelen. Mindent felülírhat a nagy szláv DUSA, így egyszerűen magyarul írva. Számukra a birodalom az érték és annak érdekeit, vélt és valós sérelmeit azonnal kalkulálják.

Egy ilyen rendszerbe rohantunk bele és szerződtünk évtizedekre. Nem vitatom, hogy a jog nyelvén minden pontokba van szedve, minden a helyén van és le van követve, de azt állítom, hogy mindez érzelemmentesen.

Hát sok sikert Magyarország!

Mivel Magyarországon élek, tehát itthon, és egyre régebben nem vagyok itthon, otthon, egyáltalán nem zavarnak azok a mondatok, amelyek a szerintem már régóta méltatlan vezetőinket, így vagy úgy bírálják.

A szavakon nem lovagolnék, mert itt Kelet-Közép-Európában a szavaknak más jelentése van. Még mielőtt bárki lezsidózna vagy idegenszívűnek titulálna, jelzem, hogy egyik sem vagyok, csak egy állampolgár, akit nap, mint nap, megpróbálnak átverni, a nevében beszélni, kinyilatkoztatni, a sor hosszan folytathatnám.

Az viszont számomra egyértelmű, hogy a mai vezetés olyan cinizmussal használja a hatalom minden válfaját és ezen belül az alfajokat is, hogy bőven belefér a neofasizmus. Hitler és Sztálin beszélt a nép és a birodalom nevében úgy, mint Orbán.

 A második világháborús emlékmű felállításáig azt hittem itt játék folyik, de a játékosoknak tiszta a feje. Az átadás után már kijózanodtam és azt mondom, McCain keveset mondott, vagdalkozott, érintette a lényeget, de nem fedte fel azt a valóságos helyzetet, hogy egy ország négy év alatt kiszolgáltatottá és szolgává vált. Úgy zuhantunk vissza a Horthy korszak szociológiai helyzetébe új cselédség és zsellérség jött létre, hogy a társadalom progresszív elemeiből semmit sem hagytak életben.

Totális a kiszolgáltatottság és a kis goebbelsi Habony Árpád férfit üthet, asszonyt rúghat, egy felfüggesztett börtönnel simán elhúzhat dolgozni a miniszterelnök mellé. Ha ez a világ nem lenne fasisztoid, akkor neki a közéletből el kellene takarodni, szemét lesütve járni az utcán, nem pedig fényképet küldeni az USA-ból. Csűrik-csavarják, a történeteket hazudnak az embereknek, kis csoportok gazdagodását szolgálva, tönkre tesznek országrészeket, a semmibe kergetik az embereket. Presztízs beruházások, a társadalom számára érthetetlen, céltalan pénzköltés, ezekről nem beszélt McCain. A zemberek csodára várnak, ki csak némi pénzre, ki meg felszabadítóra, mi lett belőlünk, hova értünk, értelmes választ adni nem tudunk. Oda lett 25 év reménye olyan lett az egész, mint jég után a szőlő, reménytelen.

Nem tudok belenyugodni, nem tudom elfogadni, én, aki soha nem vett részt tüntetésen, ezen túl elmegyek mindegyikre, ezzel is könnyítve lelkemen, megbocsájtandó az elmaradt cselekedeteimet.

Remélem bukni fognak, de piszkuk, szennyük, befertőzött agyaik évszázadok alatt gyógyulnak, Ó ISTENEM adj egy esélyt az ateistának, hogy még egyszer élhessen egy valódi demokráciában. Sosem gondoltam, hogy ebben az országban Horn egyenlő lesz a demokráciával, nem szerettem azokban az időkben, de sajnos Ő tett érte a legtöbbet.

A Zemberek tüntetnek, az USA korruptnak nevezi a kormányt, a szenátor neofasisztának a miniszterelnököt, Horváth András korruptnak az adóhivatalt, ez a pro, de nézzük mi lett a kontra!

Megkaptuk elsőnek az internetadót, ez az ellenállás miatt ugrott, de lefedte a kitiltási listát, jött a vasárnapi zárva tartás, ezzel elkezdték lefedni a McCaint, mivel ez nem sikerült, megjött a drogteszt. Emberek, fogják már be a szájukat, mert ha folytatják a tiltakozásukat, minden a nyakunkba zúdul! MINDEN! Minden olyan, amire még nem gondoltunk. Lássuk be, a vezér büntető-kegyelme  vagy kegyetlensége korlátlan, mi nem számítunk csak és kizárólag az Ő hatalma. Ne merjük megkérdőjelezni, mert jön a kocsmai pisi-teszt és akinek a pisijében alkohol fogyasztásra utaló maradványérték lesz az megy a detoxba, mert senki sem rongálhatja felelőtlenül az egészségét, ezzel rontva a munkaerő piaci felkészültségét. Amennyiben tovább tüntetünk, összevonják a kereskedelmi TV-ket a királyiakkal és csak egy csatorna marad, amelyik hétfőn és pénteken adásszünetet tart, amikor az elszántak nézhetik a monoszkópot. Ha folytatják, akkor bezárják az uszodákat, hogy előhívhassák azokat a képeket, amelyeken a vezér szövegei láthatóak fizimiskájával együtt, melyben figyelmeztet minket arra, ha nem hagyjuk abba, akkor demokratikusan csak Ő rá szavazhatunk, ahogy ez van a baráti országokban, Azerbajdzsánban vagy Kazahsztánban.

Sokkal jobban tennénk, ha proaktívak lennénk és javasolnánk társadalmi csoportokat, akiket a drogtesztbe bevonhatnánk. Micsoda csúfság, hogy a gyerekeket iskolába szállító szülők kontrol nélkül léphetnek az iskola területére. Tehát javaslom a szűrésüket, a második, hogy a gyerekek tiszták lesznek, de mi van, ha a tanáraik drogoznak? Minden tanárt drogtesztnek kell alávetni, de szerintem már a bölcsödében elkellene kezdeni, hogy drogot fogyasztott felnőtt a mi megtisztult ifjúságunkhoz kézzel ne érhessen.

Emberek! Jelentsük fel egymást, hogy szeretett vezérünknek ne kelljen ennyi titkosszolgálatot fenntartania, hogy az így megmaradt pénzt rákölthesse a Felcsúti és Tokaji birtokaira, nem beszélve a kislány svájci költségeiről!

Menjünk a CBA üzleteibe vásárolni, mert a legújabb Porsche már a gyártósoron van, és nem hozhatjuk vezérünk barátját abba a helyzetbe, hogy ne jöjjön össze rá a pénze.

nk törvényt arról, hogy a létminimum alatt élő családok kapjanak kiutazási támogatást, hogy ne nálunk növeljék a szociális költségeket.

Elvtársak! Egy a vezér, egy az akol! Mindenki tegyen ahol tud, szerezzünk örömet vezérünknek, hogy büszke lehessen népére!

Utóirat: az első országos tapsoktató tanfolyamra egy lájkkal lehet jelentkezni nálunk, Észak-Koreából érkezett képzett tanáraink felkészítik a résztvevőket a rövidtávú sikerre!

Hajrá Orbán Elvtárs! Hajrá Magyarország!

Név és cím a szerkesztőségben.