Valahogy nem áll össze a kép tökéletesen.

Fellelhető valamiféle logikai menet a kormány bevándorlóellenes kommunikációjában, vagy egész egyszerűen valamely nagy volumenű háttérintézkedés-sorozat álca-hadművelete ez a kirívóan sántító őrület?

A társadalmi felelősségvállalás zászlóvivőit tökéletesen lefoglalja a kormány bevándorlóellenessége. Konferenciák, beszélgetések, tüntetések, plakátkommandó, civil elégedetlenkedés, internetes ellen hadjárat, és még sorolhatnánk oldalakon keresztül.
De vajon annyira hülye lenne a Fidesz, hogy ne gondolta volna végig már jó előre, milyen hatást fog majd kiváltani, ha az adófizetők pénzén olyan zagyva plakátozássorozatba és a témakört illető nemzeti konzultációba kezd, mely lényegében mindenkit felháborít, aki egy kicsit is képes az orránál tovább tekinteni, illetve három darab agysejtnél többet megmozgatni?

Jelen pillanatban a Fidesz politikai ellenlábasai is tőkét kovácsolhatnak abból, hogy a civilek automatikusan összefogtak a gyűlöletkeltés ellen, s lényegében kialakult egy olyan közhangulat, mely mindenkit fellelkesít és cselekvésre késztet azok közül, akik Orbánék bukását akarják.
De Orbánnak tudnia kellett, hogy ebből ez lesz. Ilyen messzire nem gurulhatott a gyógyszere...

Nem egészen elképzelhetetlen tehát, hogy a jól sejthetően majd komoly társadalmi felhördülést kiváltó bevándorlózás nem más, mint elterelő hadművelet, melyet korábban megelőzött a Jobbik mérsékeltebb szavazóbázisának elcsábítása a halálbüntetés abszurdumával. Így tehát a Fidesz szavazótábora most sem csökken majd, mindössze cserélődik az összetétele. Sokan elpártoltak tőlük az utóbbi hetekben, de a halálbüntetés újbóli bevezetése körüli ál-csörte során már akkor megjöhettek a tegnap még jobbikos, ma már fideszes szavazók.
Röviden: nagy valószínűséggel most sem lesz szó jelentősebb szavazóvesztésről.

A bevándorlóellenes kampány tehát elképzelhető, hogy eltakar valami olyat, amivel kapcsolatban nem szerette volna a Fidesz, hogy túl nagy feneket kerítsen neki a baloldali és liberális média.
Dobott egy csontot, amin most rágódhatnak. De mi folyhat a háttérben?

civilhetes.net

1 kilométer út 50 millió forintba kerül papíron, a valóságban a felébe sem.

Országos probléma a közutak állapota, kátyúsak, nyomokban tartalmaznak még aszfaltot. Közben évek óta halljuk a propagandát, hogy Magyarország jobban teljesít, miközben kormányunk mást mond itthon és mást mond az EU-ban, csak áramlik a támogatás az országba. Ezekből az EU-s pénzekből jut útépítésre is, és "nyomvályúk és felületi egyenetlenségek megszüntetésére", azaz káytúzásra is. Miniszterelnökünk szavait idézve, ez igazi sikertörténet. Az más kérdés, hogy az így befolyó rengeteg uniós pénzből mennyi épül bele az útjainkba.

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket egy táblára, amely a 81-es számú főúton, a bodajki kereszteződésnél áll.

"Nyomvályúk és felületi egyenetlenségek megszüntetése" áll a táblán és az összeg: 16 449 538 102 Ft.

Olvasónk megjegyezte, hogy ezen az útszakaszon ténylegesen munkát nagyjából 10 kilométeren végeztek, a bodajki bekötő szakasztól Mórig. Nem építettek új utat, csak lemarták a felső réteget 6-8 cm magasságban és erre aszfaltoztak rosszul. A Mór és Kisbér közötti szakasz már nem fért bele a projektbe és a felmart-újraszfaltozott szakasz is kezd hullámosodni.

A fenti google linken virtuáálisan is bejárhatja az útszakaszt

A tábla alapján úgy tűnik, hogy a 16 milliárd forintot ennek az útnak a javítására költötték el. Rengeteg pénz egy 10 kilométeres szakaszra. Az internetet böngészve megnéztük, hogy mennyiért dolgoznak a piacon aszfaltozással, kátyúzással és útépítésel foglalkozó cégek, vállalkozók. Három cég ajánlatait böngésztük át. Arra voltunk kíváncsiak, ha egy 8 méter széles és 10 kilométer hosszú utat kell aszfaltoni vagy kátyúzni, esetleg építeni, milyen árakkal kalkulálhatunk.

A kátyúzás árát nem tudjuk kiszámolni, még megbecsülni sem, mert nem tudjuk a kátyúk számát. Ha felmarják az utat, és újraaszfaltozzák, az nettó 128 millió forintba kerül. Amennyiben új utat építenek (erre vonatkozóan árakat csak az egyik cégnél találtunk), ez a munkálat nettó 480 milló foritba kerülne. Ezek az összegek köszönő viszonyban sincsenek a táblán olvasható 16 milliárd forinttal.

Megkérdeztük a NIF Zrt-ét

Megkérdeztük a NIF Zrt-t a tábláról, a rajta szereplő összegről és az élvégzett munka nagyságáról. Válaszukban azt írták, hogy Fejér megyében a 7-es főút 0,64, a 63-as főút 3,8, a 81-es főút 16,014 és a 8111-es jelű út 3,7 kilométeres szakaszát érintően történtek felújítások az említett program keretein belül.

A fenti beruházások a megyére vonatkozóan összesen 1,192 milliárd forintos támogatásból valósulhattak meg - írta a NIF Zrt. Tehát összesen 24,154 kilométernyi útszakasz újulhatott meg. Az is elmondható, hogy a tábla félrevezető információkat ad, hiszen a rajta szereplő összeg az egész országra vonatkozik, nem csak arra a területre, ahol egy arra közlekedő látja.

Állam kontra Piac

A fenti piaci árakkal számolva, a NIF Zrt. által megadott 24,154 kilométeri útszakasz 8 cm vastagságú újraaszfaltozása 309 171 200 Ft + ÁFA áron készült volna el. Ha teljesen új út épült volna, akkor az közel annyiba került, volna, mint amekkora összeg a NIF Zrt. válaszában szerepelt. Azt viszont olvasónktól tudjuk, hogy nem új út épült. Ezért úgy tűnhet, hogy új út építéseként számolják el azt, amely a valóságban csak a régi út felmarása és annak újraaszfalozása.

Akkor mennyi az annyi?

Az igazság valahol a két összeg között lehet, ennél pontosabbat talán soha sem tudhatunk majd. Nem lehet a teljes útfelület egybefüggő kátyú, ha pedig kilométerszelvényekről beszél a NIF Zrt., akkor kizárásos alapon felmarhatták az aszfaltot ezeken az útszakaszokon. Az is biztos, hogy sehogyan sem jön ki a piaci árakon az elvégzett munka ára. Ráadásul mindhárom példaként válaszott cég úgy fogalmaz az árlistájában, hogy nagyobb mennyiség függvényében változhatnak az áraik. 1 kilométer 49 350 004 Ft-ba került az államnak, azt pedig döntse el az olvasó, hogy ez az ár nettó vagy bruttó.

A cikk írásakor újra jelentkezett olvasónk és elmondta, hogy tegnap, amikor a 81-es főúton járt, már nem volt kint a tábla, még az oszlopait is eltüntették.

Büki Ervin
civilhetes.net

2010 óta a jegybanknál kifizetett bérek teljes összege mára a kétszeresére emelkedett, így a havi 1 milliárdot is meghaladja.

Ma már nyoma sincs az egykori fideszes törekvésnek, mely 2 millió forintban korlátozta volna az állami vállalatoknál kifizethető összegeket.

Polt Péter, a legfőbb ügyész felesége jelen pillanatban 4,95 millió forintot keres havonta, de ennek ténye csupán egyetlen kiemelt példa a Magyar Nemzeti Banknál egy-egy embernek havonta számolt bérezésére, hiszen Polt-Palásthy Maranna a jegybank nemrégiben kinevezett ügyvezető igazgatója.
A fizetési statisztikák az MNB-nél azt mutatják, hogy ma az alkalmazásban lévő 95 főből csupán 32 olyan vezető munkatársa van a jegybanknak, akiknek bruttó havi bére nem haladja meg az 1 millió forintot.

A vezető tisztségeket betöltők fizetése jóval alacsonyabb az ügyvezető igazgatóénál, de még így is  hatalmas összegekről van szó. Csak érdekességképpen: Matolcsy György fizetése 2,37 millió Ft, míg a monetáris tanács elnökhelyettese, Balog Ádám 1,9 milliót vesz át havonta.

Az is kiderült többek között, hogy az MNB tisztségviselői egyéb pozíciók betöltésével egészítik ki fizetésüket, így például Balog Ádám nem csupán a monetáris tanács második embere, de a Magyar Pénzverőnél, a Diósgyőri Papírgyárnál, a Pallasz Athéné Alapítványnál és az Országos Betétbiztosítási Alapnál is övé a vezetői székek egyike.

Gerhardt Ferenc és Windisch László további MNB alelnökök „mindössze” 1,66 milliót keresnek, s egyikük sem számít az átlagoshoz képest igazán kiemelkedő „mellékállás halmozónak”. Adóbevallásuk szerint mindketten 1,2 millió forinttal egészítik ki jegybanki fizetésüket.

Az igazság része az is, hogy 2013-ban 600 fővel emelkedett a dolgozói állomány, hiszen az állam a jegybankba olvasztotta a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét.

Az alkalmazottak bérei azonban nem kiemelkedőek, s egymáshoz képest sem mutatnak komoly eltéréseket. A nevezett havi 1 milliárdos kifizetésekért tehát egyedüliként semmiképpen nem szolgál magyarázatképpen a PSZÁF 2013-as jegybankba integrálása.

(Fotó: privatbankar.hu)

civilhetes.net

Mikor meghallottam, hogy Melocco Miklós 14 méteres szoborban kíván Makovecz Imrének emlékművül alkotni a Lánchídnál, egyszerűen elszörnyedtem, mert egyből Szkopje jutott eszembe.

A Macedóniában élő macedónok a déli szlávok közé tartoznak. Nyelvük a bolgárokéval mutat közeli rokonságot, pontosabban szinte megegyezik vele, ezért vitatható, hogy a macedónok nem bolgárok-e. 

Macedóniában kitaláltak egy történelmet, amelynek központi gondolata a mostani Macedónia és Nagy Sándor birodalma közötti kontinuitás. Rémisztő következményei lettek! 

Az első képen látható, hogy Szkopjéből, ebből a földrengés sújtotta középvárosból a röhej európai centrumát hozták létre. 

A lovasszobrok euforisztikus hatalmassága oly mértékben nyomják agyon a várost, hogy szerintem évtizedek kellenek majd a rendberakásához. Ebbe a képbe tartozik bele az új múzeumi negyed is, amelynek semmilyen szerves kapcsolódása sincs a város építészeti múltjához, vagy az óváros, kellemes, valóságos balkáni hangulatához.

Kormányunkban ugyan azt az esztelen történelem teremtést látom, mint Gyorge Ivanov elnök és Nikola Gruevszki miniszterelnök tevékenységében. Nem vitatom Makovecz nagyságát, de vitatom, hogy ehhez Budapestnek, 14 méter magasságban bármi köze is lenne, a legszebb pontjai egyikén.

A róla szóló szobor értelmetlenségét ugyanolyannak látom, mint a múzeumi negyed létrehozását. Hazánkban gyerekek ezrei mennek éhesen iskolába, jelen van a terhesség alatti gyermek éhezés, milliók vesztették el a fölzárkózás lehetőségét, az egészségügyünk a bányászbéka seggét alulról nézi, az oktatás soha nem látott szegénységben zajlik, kormányunk meg stadionokat, múzeumokat, tereket és szobrokat létesít. 

Álljunk meg már legalább gondolkodni!

Csiripa Sándor

civilhetes.net

A Napi Gazdaság szerdai számában megjelent interjú tanúsága szerint Orbán úgy gondolja, hogy remek az útvonal, melyen az ország jelen pillanatban halad.

Úgy értékeli a Fidesz eddigi munkáját, hogy az megalapozta egy új polgári berendezkedés lehetőségét, s ez a polgári világ már nagyon közel van.

A baj csak az, hogy nincsenek hozzá polgárok...

Az embernek valahogy rendere eszébe juthat ilyenkor Márai Sándor más egyéb, meghatározó alkotásai mellett az Egy polgár vallomásai, melyben felvázolja azt a világot, amely még joggal mondhatta magáról, hogy polgári, ugyanakkor rávilágít annak gyerekbetegségeire és alapvető, önmagába rendre visszaforduló és visszafordító problémáira.
Orbán Viktor minden bizonnyal olvasta Márai művét, efelől semmi kétség. A kérdés az, hogy átjött-e számára mindaz, ami a sorok között rejtőzik. Akárhogy is, az ilyen nagy hatásúnak szánt kijelentések előtt érdemes lenne átböngészni egy-egy fejezetet. Majd előkapni az utolsó magyar polgár egy másik örökbecsű művét, A szegények iskoláját is.

"Mindenki léphet egyet előre." Már amennyiben azt előre lépésnek lehet tekinteni, ami ez esetben egy jellegzetes magyar polgárjelölt számára megadatik a mai, "roppant fejlődés" közepette.
Eljuthat oda a középosztály (ha létezik még), hogy nem kell egyik hétről a másikra élnie, hiszen élhet végre egyik hónapról a másikra is. S lássuk be, ez nem csekélység!
Nem baj, ha a tanár nem mehet el színházba, ha szeretne, vagy épp koncertre, hiszen elolvashatja a színművet és le is töltheti a zenét. Elvégre van antikvárium és internet...

Orbán az interjú alapján elsősorban abban látja a polgári kibontakozást, hogy a Fidesz tíz körömmel küzd a bevándorlás ellen, ami szerintük egy hatalmas multikulturális katyvaszhoz vezet óhatatlanul, ezért meg kell óvni tőle a magyarságot.
Ám ismét csak felmerül legalább egy kérdés: mi köze van a bevándorlás kérdésének a nemzeti fennmaradáshoz? Egy erős nemzet csak színesedhet, a magyar pedig az elmúlt ezer év tanúsága szerint igencsak az erősek közé tartozik, nem kell félnie attól, hogy átalakul, felhígul, vagy effélék.
Nem is erről van szó. Orbán szeretne nagyokat mondani, hátha eljut a szava jobb szélső irányba is. Nem mintha oda tartozna. De azért a jó kis szavazópolgárért mindent meg kell tenni!

Javítsunk egyet: "jöhet a szavazópolgári berendezkedés".

(Címlap: Forrás: flickr.com)

civilhetes.net

Bizony szétrobbant a magyar internet az ötmilliárdos lottóötöstől.

Mint a vírus, úgy terjedt a szélrózsa minden irányába, hogy az egyik általam is olvasott oldal már a húzás előtt tuda a sorsolás eredményét! Hiszen a cikk posztolásának időpontja korábbi volt, mint a lottó öt nyerőszámának az ismertetése. Ebből pedig egyenesen következik, hogy a lottót is manipulálják, mint mindent ebben az országban.

Nem sokkal később Dániel Péter osztotta meg Facebook oldalán azt az okfejtést, hogy ebben biztos Orbán Viktor keze van. Ha ő mondja, akkor biztos úgy van, hiszen kapott rá sok lájkot és megosztást is.

Dániel Péter okfejtéséről ez jutott az eszembe:

A Pénzcentrum válasza korrekt, aminek az összeesküvés elmét gyártók nem nagyon örülhetnek.

De mondok egy másik példát. Ha a CIVILHETES-en ma este megjelenne egy cikk, amelyben csak annyi van, hogy már nem Orbán Viktor a miniszterelnök, holnap minden olvasó azt gondolná – teljes joggal -, hogy megbolondultunk és hamis hírt közöltünk. De, ha valaki elég szemfüles lenne ahhoz, hogy 2018-ban a választási eredmények 90 %-os feldolgozásának idején megtalálja ezt a cikket, akkor majd nyilván megosztja a Facebook-on és akkor mi leszünk a guruk, akik ezt már 2015. június 6-án este megmondtuk.

Előfordulhat olyan is, hogy egy portál tárhelye nem Magyarországon üzemel, hanem egy időzónával odébb. Ilyen esetben a rendszergazda vagy a webmester szokta beállítani az órát. Ha ezt nem teszi meg, akkor lehet, hogy a weboldal látogatója egészen más időt lát a cikkeknél, mint amennyit az olvasó órája mutat.

Ez a kép a cikk írásakor, a CNN oldalán lévő, legfrisebb cikkről készült. Figyelje az időt!
Forrás: CNN

Visszatérve a lottóhoz. El tudom azt is képzelni, ha példának okáért Dániel Péter nyerte volna meg az ötöst, meg sem születik ez a posztja. Sőt, még tovább megyek, ha mindenki nyert volna a lottón, ahogy a Minden6ó című Jim Carrey filmben megtörtént, az lenne a baj. Egy biztos, valaki nyert és kívánom neki tiszta szívemből, hogy élvezze másfajta gondokkal tovább az életét!

(Címlap: Forrás: hir24.hu)

Büki Ervin

civilhetes.net

Van úgy, hogy egy kép sokkal többet mond el valamiről, mint bármennyi szó.

Ez az állítás jelen esetben is igaz. Elég csak megnézni az alábbi képeket, és azonnalegyértelművé válik, mit jelent az, amikor a kormány vagy Orbán Viktor még több adóforintot szándékozik elkölteni egy-egy stadion meg- vagy újjáéítésére. A képek nem hazudnak, fontosabb az értelmetlenül túlköltött "sikertörténet", mint az emberélet. A stadion, mitha templom lenne, a kórház pedig egy mostoha hely, ahová úgyis csak meghalni jár az ember.

Forrás: maps.google.com
Nagyobb méretért kattintson a képre!

A fenti képen a nagyobb piros keretben a budapesti szent László Kórház látható, a jobb szélen a még épülő Groupama Aréna, azaz a Fradi pálya. A két intézmény között nincs 200 méter távolság.

A stadion körül rendezett a terület, új utak és járdák, gyep és telepített fák. Gondoltak a parkosításra is.

A kerítés mögött jól láthatóak azok a lámpák, amelyekkel a stadion füvét világítják, mert a fényre nagy szüksége van a fűnek.

Ezek a képek már a kórház területén készültek. Ide nem meccsre járnak az emberek, hanem gyógyulni.

A foltozgatott út ide jó, a lényeg, hogy a stadion körül rendben legyen.

Az sem baj, ha gazos, ha meglehetősen elhanyagolt a gyógyuló emberek környezete. A lényeg, hogy a stadionok körül szép és rendezett legyen miden.

...és tudja kedves Olvasó, hogy ebben az egészben mi a legszomorúbb?

Az, hogy ebben a kórházban is olyan emberek fekszenek, akik kifizetik a stadionok árát!

civilhetes.net

A „lehet” szó nem is biztos, hogy helytálló, de kijelentésekbe bonyolódni nem volna szerencsés két évvel a következő köztársasági elnök-választás előtt.

Pedig leírhatnánk akár azt is, hogy Magyarország következő államfője Kövér László lesz...

A kérdés azért vált most hirtelen aktuálissá, mert Orbán a múlt héten egy székesfehérvári interjúban elmondta, hogy „nulla alatt van annak esélye, hogy köztársasági elnök” legyen, s ennek hatására azonnal megindult a médiatalálgatás: akkor ki lesz 2017-től az államfő?
Túl jelentős Sherlock Holmes-i képességekre azonban nincs szükség ahhoz, hogy rájöjjünk, minden jel arra mutat, hogy az egész Fidesz-KDNP frakció Kövért akarja a pozícióra, így többek között Áder János is. Nincs azonban ebben semmi meglepő, hiszen a Schmitt Pál lemondása után az államfői posztot magára vállaló Áder 2012-ben nyíltan jelentette ki a kormányfőnek, hogy a mandátumot csupán egyetlen ciklusra, tehát 5 évre vállalja.

Kövér László tehát már ekkor igen esélyes volt a szerepre, azonban ő maga is Áder Jánosra szavazott, mintha látszólag visszautasította volna a felkérést. De ne feledjük el akkori szavait: „Nem az a fajta vagyok, aki elugrik a felelősségvállalás elől, ha az a kollektív bölcselet, hogy valamilyen pozícióra én vagyok a legalkalmasabb személy.”

Ugyanakkor egy Fideszes politikus arra is felhívta a figyelmet, hogy 2017 még igen messze van, s addig esélyes lehet az is, hogy némileg változnak a dolgok.
De gondoljunk bele, hogy Orbánnak van-e még egy olyan karakteres embere, akit bátran ki merne nevezni államfőnek? Jelenleg úgy látszik, hogy Kövér László az egyetlen olyan személy a Fideszben, aki elképzelhető 2017-től, mint államfő, hiszen egyfelől a kemény maghoz tartozik, régi motoros és függetlenül mindenféle értékítélettől, kiállását tekintve is ő tűnik a posztra egyedüliként alkalmas személynek..már amennyiben arról van szó, hogy a Fidesz-KDNP tagok közül vagyunk kénytelen latolgatni.

Amennyiben Kövér beköltözne a Sándor-palotába, valószínűleg abban a pillanatban nevezhetné ki Orbán házelnöknek Kósa Lajost. Az már kérdéses, hogy a debreceni polgármester mennyire örülne ennek. De Rogán sem szeretne miniszterelnöki kabinetfőnök lenni, mégis az lesz.

(Fotó: magyarhirlap.hu)

civilhetes.net

Legalábbis ez derül az utóbbi hónapok történéseiből, mely kezdődött még tavaly év vége felé azzal, hogy Simicska Lajos úgy döntött, magára hagyja Orbánt, kollégiumi barátság ide, vagy oda.

Ma már abban sem lehet biztos a miniszterelnök, hogy saját pártján belül kiben bízhat meg igazán.

Orbán ma már nem számíthat a Magyar Nemzetre és a Hír TV-re sem, melyek egészen Simicska kihátrálásáig alapvető frontját jelentették az Orbáni propaganda professzionális működtetésének. Jelenleg a közmédia csatornáin igyekeznek tenni azért, hogy a tv-ből minél többen halljanak a szép új világ csodáiról, melyet a KDNP és a Fidesz álmodott meg, s most hála az égnek megvalósulni látszik. A baj az, hogy míg Simicska birodalmában profik dolgoztak, addig az új köztelevíziós brigád jelentős része teljességgel képzetlen dilettánsokból áll, s ez természetesen nem csupán a hírolvasókra és a riporterekre vonatkozik, hiszen csak nagyon kevés múlik arányaiban véve őrajtuk.
A hírszerkesztés és a kommunikáció területén megdöbbentő dilettantizmus uralkodik, s egy ötéves gyerek számára is teljességgel nyilvánvaló, hogy politikai propaganda rejlik minden egyes jól eltalált névelő előtt is.
Simicska idejében azért ez másképpen működött.

De párton belül is megoszlanak a vélemények Orbán megoldásairól, s néhányan nem is egészen rejtik véka alá gondolataikat. Orbán Viktor mostanra leginkább csak Lázár Jánosban és Rogán Antalban bízhat meg, akik minden pillanatban tanúbizonyságát teszik hűségüknek, annak, hogy vele vannak.
A többiek vagy lejáratták magukat, (akár különféle magánügyekben is, mint Szijjártó) vagy időnként úgy fest, hogy önálló véleménnyel bírnak, ami jelen esetbe nem igazán kedvező egy olyan berendezkedési szerkezetben, mint amit Orbán megálmodott.
Ám ez a csapat sem tökéletes, ha arra gondolunk, hogy a belső érvényesülési verseny során Lázár János bármikor visszaléphet, ha úgy látja, hogy Rogán és a manapság a média kereszttüzébe került Habony egyesített hatalma veszélybe sodorhatja.

Mindemellett semmilyen tekintetben sem túl kecsegtető Orbánra nézve, hogy jobb híján Habonyban látja az „új Simicskát”.

(Fotó: vs.hu)

civilhetes.net

Most nem azt az Orbán Viktort láttuk Strasbourgban, aki 2011. januárjában volt ugyanott.

Most nem a sarokba szorított, megilletődött, sértődött, dacos, görcsösen védekező Orbán állt az EP előtt. Most egy fölényes, magabiztos, laza, higgadt, pökhendi, lekezelő, kioktató, gúnyolódó, pikírt, a korlátlan politikai hatalma biztos tudatában nyilatkozó Orbánt láttunk.

A két alkalom közt csupán négy év telt el. E négy év alatt Orbán helyzete alapvetően egy szempontból változott meg. (Ha figyelmen kívül hagyjuk a -vizsgált oldalról indifferenspillanatnyi belpolitikai népszerűségvesztést.) Orbán Viktor időközben milliárdos lett...

Orbán az őt most csipkedő EP-képviselők 99%-át kilóra meg tudná venni... Orbán akkora vagyonra tett szert az elmúlt négy-öt évben, amelyet az Európa boldogabbik felén élő képviselők legvadabb rémálmaikban sem feltételeznének. Ne legyenek kétségeink, Orbán vagyongyarapodása ebben az időszakban ugyanolyan exponenciális volt, mint Mészáros Lőrincé, Tiborcz Istváné, Garancsié, Simicskáé, Rogáné, meg a többi haramiáé. Orbánnak annyi pénze van, amennyit nem csak az EP-képviselők, hanem mi sem tudunk elképzelni. Ha - egy csoda folytán- magunk előtt látnánk a számot, ötször újraszámolnánk a nullákat. Orbán kőgazdag. Elképzelhetetlenül gazdag...

Orbán gazdagságát ugyanazok az árulkodó jelek fémjelzik, amelyeket Csányi, Hernádi, Rogán, meg a többiek arcáról is minden alkalommal leolvashatók. Ők már nem nevetnek, hanem nyerítenek. Féktelenül. Fölényesen. Korlátlan hatalmuk tökéletes tudatában.

Orbán tudja, hogy ezeket a milliárdokat soha, senki nem fogja tőle visszavenni (igaza van), senki nem fogja őt felelősségre vonni (ebben is igaza van) és meg fogja úszni (ebben főleg igaza van). Ő is megússza, Tiborcz is, Mészáros is, Rogán is, Garancsi is, meg a többiek is. Ebben az országban mindig, mindenki megúsz mindent. Ők is tudják, mi is tudjuk. (Ha nem, akkor jobb, ha elkezdjük szoktatni magunkat a gondolathoz.) A gagyi tüntetések, a szájtépésaz online-felületeken, vagy bárhol máshol, soha nem fogja őket munkatáborba juttatni. (Sem lámpavasra.) Birkaország ennyit érdemel...

(Közben nézem az ATV-n, az Egyenes beszédben az ügyeletes szoci vízgereblyézőt, aki arról papol átszellemülten, hogy "Orbán kettős beszédének akár belpolitikai következményei is lehetnek..." és nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Én is ilyen ellenzéket szeretnék...)

Orbán laza, nyugodt, kisimult, fölényes. A milliárdosok aurája veszi körül. Ő már nyert...

Az egyetlen közös pont a két alkalom közt a "hazabeszélés" volt. Orbán az EP előtt nem az EP-nek beszél. Sem most, sem máskor. Mindig a szavazóbázisának, ill. a szavazóbázisából ideiglenesen(?) kiábrándultaknak (vagy a bizonytalanoknak) beszél. Ő leszarja az EP-t. Vastagon leszarja az Európai Uniót, az összes hivatalával, intézményével, képviselőjével és tagállamával együtt. Tyúkketrecestül, uborkagörbületestül. Őt az Európai Unió csupán egy szempontból hozza lázba. Az onnan érkező -magánvagyonokba azonmód átkonvertálhatópénz szempontjából. (A másodlagos szempont a hatalom, de alapvetően az is az elsőnek van alárendelve.) A többi csak sallang. Formaság. Szükséges rossz. Orbán már csak röhög ezeken. Röhög az Unión. No meg röhög rajtunk. Megteheti... Megérdemeljük...

Lámpa Vas

civilhetes.net